GeoBlog

Felemás hétvégével a hátam mögött ültem most le blogot írni. A tegnapi nap csont nélkül, sikeresen zárult, míg a mai kész katasztrófa volt. Na de kezdjük az elejéről…

Szombati sétagalopp

Szombat reggel, egy kevésbé kiadós, de annál tovább tartó alvás után kb. délben elindultunk a budaörsi Decathlonba, egy kisebb bevásárlásra. Pár üzlet után megnéztük mit talál a GPS a közelben: irány a GCBFOK láda! Könnyű találat, kiváló parkolási lehetőség, a helyszínen a szomszéd már előre szólt nekünk, hogy ne ott keressük a jelszót, hanem egy kicsivel arrébb Mindig jó, ha kéznél van egy helybeli

Kilenc perccel később már a GCTORL ládánál logoltuk a jelszót, ekkor már sötétedett, illetve egyre hűvösebb is volt. Gyerekek már aludtak a hátsó ülésen, úgyhogy mi diktáltuk a tempót

12 perc múlva már a kelenföldi kis tónál parkoltunk a helyiek meglepetésére. A GCKEKT láda szintén könnyen meglett, 1 méterre parkoltam le tőle, a kocsiból kiszúrtam a rejteket Na igen, a rutin és a profizmus, ha-ha

Összességében 21 perc alatt három láda, ezzel eljutottunk a 95. találatig. Nem sok, viszont kevés, de nekünk ez is örömet okozott. Majd holnap meglesz a maradék 5 a 100-hoz

Eljött a vasárnap…

Nagy lelkesedéssel indultunk a Velencei-tó környékére. Gyerkőcök a hátsó ülésen, Dakota beizzítva. Első állomás a GCTOCS láda, azaz a Tordasi csárda. A logokat sajnos nem olvastuk el, ezért a rejtő leírása alapján próbáltuk – sikertelenül – megtalálni a ládát. Bokáig sárosan, csalódottan ültünk vissza az autóba. Majd a következő!

A virágos Velence egyik pontjánál

A Virágos Velence (GCVIVE) multiládának az első pontját sikerült levadászni, viszont a gyerekek már annyira éhesek voltak, hogy inkább elindultunk Székesfehérvár irányába, hogy útközben együnk egyet.

Ebéd után a GCPROH ládát, azaz a Prohászka-emléktemplomot vettük célba, és a szövege már ismerősnek is tűnt… A láda ott van, ahol lejön az égi áldás! Egyszer már kerestük, akkor nem találtuk meg – és ez most sem lett másként. Bár a GPS kb. 10-12 méterrel arrébb mutatott, a helyet mégis sikerült megtalálnunk, a láda viszont nem volt sehol. Újabb csalódás.

Hazafelé még elgondolkoztunk, hogy a GCTGF tanösvényes ládát elkapjuk, de megmondom őszintén, addigra már tele volt a hócipőm a nappal, már csak arra gondoltam, hogy menjünk haza!

Tanulság: egyszer hopp, másszor kopp! De legalább a gyerkőcökkel játszottunk egyet a befagyott Velencei-tó partján és sétáltunk egy nagyot!

Ja, és még valami! A revans nem maradt el! Nemsokára jön a blog folytatása!