postheadericon A Húsvéti Nyuszi, avagy „jó, hogy nem csak a horgászok hülyék”…

A fa

… tette kijelentését a helyszínen „horgász” Sanyi aki most járt másodszor geoládánál. Az első alkalommal szintén velem volt és szintén fára másztam, csak akkor egy, félig a Pinka folyóban lévő csúszós fára. A mostani cél a GCHUSV volt.

A „vadászatot” egyhetes egyeztetés előzte meg feri65 és Tücsi Team között, amiben bevallom nem vettem részt. Csak egy dolog érdekelt, hogy én oda felmászhatok. Hogyan, mikor, nem érdekelt. A vasárnapot jelöltük ki és annak rendje és módja szerint az M5 autópálya egyik pihenőjén megláttuk őket. Nem volt nehéz felismerni az autót, egy létrát hozott, valamint Kukucsi és Petibá is a dobozban ült. 8 fővel teljes volt a csapat. A pár órai mókázás azzal kezdődött, hogy már az erdőben megoszlottak a vélemények azt illetően, hogy merre kell menni. Pedig egész biztosan több volt az egy főre eső GPS a megszokottnál. :)

Nem tagadom, meglepődtünk amikor odaértünk. Nem kicsit! 😀 A fiúk azonnal kezdtek kibontakozni, új létra szétszerelése, kötelek előszedése, létra idális helyének megtalálása. Közben jobbnál-jobb ötletek, viccelődések. Jó hangulat volt! :)

Ez az igazi biztosítás!

A nyuszi fészke kb. 10-11 méteres magasságban lehet, a létránk pedig kb. 7-8 méteres volt. Azt egy ponton a mellette lévő kis fához, majd a tetején két ponton a nagy fához rögzítette Petibá. Felvettem a bringás kesztyűmet (mégiscsak készültem) és hámot kaptam. :) Illetve hevedert, de úgy éreztem magam benne, mint egy ártatlan póniló aki nem érti miért kap egy ilyen súlyos és bő öltözetet. Befűztek, felmásztam és rájöttem, hogy ez nem is olyan könnyű. Mély lélegzet…

András a létráról adott verbális támogatást, a többiek a tartókötelet vagy a fényképezőgépet markolták lent. Első ág megvolt, majd újabb kötél érkezett amit harmadik próbálkozásra sikerült is átdobnom azon az ágon ami a fészket tartotta. Többiek befűzték úgy a köteleket, hogy az újra tartson engem. Tehát megint biztos volt a védelem. Megragadtam a kötelet, felhúztam magam és fent is voltam a két vastagabb törzs kettéágazásánál. Juhééé ITT a láda! :)

Újabb kötél érkezett, beleakasztottam a „rőzsecsokrot”. Mehet le logolásra! Lenéztem, mint a kis hangyák gyűltek köré a többiek, ki ezt, ki azt kapott ki belőle. Persze Sanyi erősen markolta az engem tartó kötelet. 😉

Logolás, fotózás után jött, azaz húztam vissza a csomagot. Lelkiismeretes rögzítés, megfordulás, és mint a filmet visszapörgetve „tolattam” lefelé. Miután megtapostam András vállát kioldottam a köteleket (ha jól számolom legalább hatot használtunk), majd jött a hinta, csak, hogy kipróbáljuk tényleg kitartó volt-e a kötél! 😉

Megtaláltam!

Köszönöm a résztvevőknek, hogy aprólékosságukkal megalapozták túlélésemet és külön köszönet, hogy nem kellett megvárnom a fán a szőke herceget a fehér daruskocsival! 😀

Fontos megjegyezni, hogy nem gyerekjáték! És igen, szükség volt a biztosításra, leginkább lefelé!

Itt lehet hozzászólni !