‘zsitvay-kilátó’ címkével ellátott bejegyzések

postheadericon Visegrádi játékok

A Vadálló-köveknél

A Vadálló-köveknél

Tél lévén a cikk most nem a hagyományos, nyári visegrádi játékokról fog szólni, melyet a vár környékén és annak udvarában szoktak tartani. Annál inkább egy kis élménybeszámoló lesz a környékbeli erdőkről, kilátókról és a híres-hírhedt Rám-szakadékról.

IMG_0641A történet még tavaly novemberben kezdődött, amikor ugyanis az egyik kuponos internetes oldalon sikerült igen jó áron hozzájutnunk egy 3-éjszakás wellness hétvégéhez. Ezt februárban szerettük volna kihasználni, összekötve a Valentin-napot a születésnapommal; kettesben a párommal. Édesanyám eljött vigyázni a lurkókra, míg mi bepakoltunk az autóba minden szükséges cuccot: a szokásos szállodai ruhák és általános dolgokon kívül természetesen helyett kapott kedvenc túrahátizsákom, túrabotom, térkép és minden, ami a kiadós sétákhoz nélkülözhetetlen. GPS, ceruzaakkumulátorok, fényképező, mobiltelefon: csak hogy a technikai részéről se felejtkezzünk el :)

Első nap délután érkeztünk a négycsillagos Hotel Silvanusba, akkor már csak egy kis sétára volt kapacitásunk, felkerestük a közeli Zsitvay-kilátót. Mint a fotókon is látható, kiváló választás volt a Dunakanyarra néző szobát választani, tekintve, hogy kb. 20 métert lehetett látni a ködtől és felhőktől. Nyirkos, hideg idő volt, de ez sem tántorított el, hogy a pezsgőfürdőben csücsülve már a holnapi túrát tervezzük.

IMG_0658Mivel a térdeimmel vannak problémák, ezért mondjuk úgy, hogy másnap “próbaútra” vittük egymást. Mint a bejáratós autó, olyan voltam 😀 Célunk a Visegrádi-vár melletti ösvényen haladva lemenni egészen Visegrádig, majd ott a Duna-parton végigsétálva a másik irányból, a Kálvárián felsétálva vissza a szállodába. Nem nagy út, de azért van benne szintemelkedés rendesen. Meglátogattuk Don Vito pizzériáját is, ahol igen finom étkekkel várják az arra tévedőket. Visszafelé megnéztük a Viktorin-sétányt is, ami kicsit megtréfált minket, mivel kb. 20 méterre voltunk a célunktól, de a várnál egy tábla tájékoztatott, hogy nem szabad a kerítést átlépni, mert az már a “fizetős” rész és fura lett volna, ha jegy nélkül jönnék ki a várból :) Úgyhogy visszasétáltunk, majd másik irányból, a várat megkerülve jutottunk annak parkolójába. Az idő ma már kedvezőbb volt számunkra, jobb kilátás nyílt a Dunára. A térdem is jól vizsgázott, ezért a szaunázás és vacsora után már bátrabban kezdtem nézni a térképen a Rám-szakadékról szóló túraleírást.

Harmadik nap: kiadós reggeli után cél Dömös, a nagy kanyarnál lévő parkoló. Kb. 2 km-es városi, aszfaltutas séta után értünk a völgy bejáratához, ahol már tábla figyelmeztet, hogy az útszakasz nem biztonságos, a fagypont közeli hőmérséklet miatt csúszhat, megkérnek minket, hogy válasszunk másik útvonalat. Mivel előttünk haladt egy kb. 10 fős, diákokból álló csapat, gondoltuk mi sem hátrálunk meg, legalább megnézzük, mire is lehet számítani. (Emlékeim szerint még nem voltam a Rám-szakadékban, bár szüleim később kijavítottak, hogy már jártam, gondolom még kicsi voltam.)

IMG_0726A Szentfa-kápolnánál tovább haladtunk a ZP jelzése, majd megkezdtük utunkat a szurdokban. 3 C fok, olvad a hó, csobog a patak. Gyönyörű táj, a vízálló bakancsaink vidáman taposták a kis patak köveit, miközben kesztyűs kezünkkel a saválló acélkorlátot markolva haladtunk előre. Hatalmas függőleges sziklafalak, csodálatos jég-képződmények és hatalmas jégcsapok szegélyezték utunkat. Ti láttatok már olyat, hogy egy sziklafalra rá van fagyva egy jégpáncél és alatta folyik a víz? Mintha hangyák mozognának, úgy mennek a cseppek és buborékok az átlátszó maszk alatt. Csodálatos! Ezt videóval is megörökítettem :)

Túránk során volt egy pont, ahol a Természet egy határozott “huszár-vágással” adta a tudtunkra, hogy “Ember, óvatosan!”. A magasból egy öklömnyi szikla hullt alá, tőlünk két méterre átszakítva a fagyott hóréteget és jókora lyukat ütve az talaj felső rétegébe. Sisak! Ide sisak kell – jutott eszembe azonnal. Hiába, hogy normális turistaösvény és nincs szükség képesítésre a bejárásához, a biztonságos közlekedéshez én mindenképp javaslom a sisakot. Túlzott óvatosság ide vagy oda (mert megkaptam ezt is), inkább mosolyogjanak rajtam, mint a balesetin átnézzenek a fejemen… a 2-3 kilós, fél méteres jégcsapokról már nem is beszélve. Egyszer egyébként így is sikerült megcsúsznom és bár két kézzel megtámasztottam magam, a csuklómtól az alkarom közepéig szépen végigszántottam egy sziklán magam, égett is utána még órákig :)

IMG_0725Felérve a szakadékból a Lukács-árok felé vettük az irányt. Itt az olvadt hó megnehezítette a dolgunkat, a fellazult, átázott földben néha mintha dagonyáztunk volna. Sima út volt visszafelé, összességében nem mondanám nehéz túrának, a jeges viszonyok ellenére sem. Jó kis kaland volt, nyáron is meg fogjuk nézni.

Visszaérve a kápolnához, mivel még bírtuk a tempót, úgy gondoltuk megnézzük a Prédikálószéket is. Hegygerincre felkapaszkodva egy erős emelkedő vette kezdetét: hamar elkezdtünk lihegni. Ekkor már túl voltunk a teljes aznapi étkészletünkön (fejenként két energia-csoki a Decathlon jóvoltából – na nem támogatás, vásárolt termék volt :) Az utóbbi időben Bear Grylls túlélési tippjeit olvasgatva rá kellett ébrednem, hogy nem biztos, hogy a csoki a legjobb útravaló, de erről majd később még írok – egy másik bejegyzésben :)

Száz szónak is egy a vége, a Prédikálószék felé vezető út, latyakos, jeges, havas úton egyáltalán nem volt mókás. Durva emelkedő és nagyon örültem, hogy a túrabot nálam volt, mert szó szerint támaszt nyújtott az út során. Végig hegygerincen vezet az út egészen a Vadálló-kövekig. Itt jött el az a pillanat, amikor (szégyen, nem szégyen) úgy döntöttem, hogy kockáztatom a korlátaimat és mivel a nap is már lefelé tartott, inkább visszafordultunk. 400 méterre voltunk a GPS szerint a céltól, nagyon közel, de oda-vissza majdnem 1 km lett volna a nehezen járható gerincen, ezért nem is bántam meg a döntésem. A vártnál jobb tempóban érkeztünk le, gond nélkül visszajutottunk a kápolnához.

Az autóhoz már kényelmesen elértünk, így lett meg a 14 km-es túra. A tracklog részletes megtekintéséhez kattints a képre!

Tracklog

Tracklog

Másnap, útközben hazafelé még megálltunk a bob pályánál, csúsztunk egyet és megállapítottuk, hogy a miskolctapolcai pálya sokkal jobb. Levadásztuk a GCBOB geoládát, majd startoltunk haza a gyerekekhez!

A túra után pár nappal hallottuk, hogy előttünk nem sokkal baleset volt a Rám-szakadékban és tűzoltók hozták le a mentőig a kb. 20 métert zuhant, agyrázkódásos férfit, akit azonnal kórházba szállítottak. Ezek után is túlzás a sisak vajon?

IMG_0724