‘túrázás’ címkével ellátott bejegyzések

postheadericon Reggeli relaxációs sétám

A fák doktora

A fák doktora

Mivel a munkarendem megengedte és az óvodák és bölcsödék is tárt karokkal várták már a lurkókat, úgy alakult, hogy a délelőttöm szabad volt. Mivel már nagyon fel akart ugrani a bakancs a lábamra, úgy döntöttem, hogy teszek egy kis reggeli sétát a közeli Tököli Parkerdőben.

Ha pedig már erdőbe megyek, gondoltam a vadiúj távcsövemet sem illene otthon hagyni, ezért most a Dakota helyett egy BTC 10×42-es binokulár lett a társam.

Reggeli után, amikor már felszállt a hajnali pára is, 9 órakor mentem ki az erdőbe. Annak ellenére, hogy tél van, egész kellemes, 2 C hőmérséklet fogadott. Ahogy távolodtam a parkolótól, úgy tűnt tova a civilizáció zaja és váltotta fel azt az erdő véget nem érő zöreje.

ErdőNem akarok senkinek sem lelkizni, de engem megérintett a dolog. Először is az jutott az eszembe, hogy miért nem csinálom ezt gyakrabban? A természetben sétálva az ember rácsodálkozik, hogy mi is az, ami ilyenkor körülveszi. A nap hétágról sütött, sugarai látványosan olvasztották meg a fákra fagyott zuzmarát. Cseppjei hullottak a már zöldellő aljnövényzetre, látszik, hogy a rendkívül meleg időjárás megzavarja a növényeket is. Néhány fán már rügyeket találtam, ezeket is belepte a 2-4 mm-es zuzmara. Ahogy csendben sétáltam, kopácsolásra lettem figyelmes. Nem kellett sokáig keresni a fakopáncsot, hamar előkaptam a távcsövet is tokjából, hogy jobban szemügyre vehessen. Nagyon éhes lehetett, mert olyan hévvel bontotta a fa kérgét, hogy öröm volt nézni :)

A viszonylag alacsony hőmérsékletnek előnye is volt ám, mivel – bár a kezem egyre jobban fázott, de – az enyhén fagyott föld megőrizte az arra járó vadak nyomait. Vadkan lábnyomát biztos láttam, és bár nem vagyok ilyen téren túl jártas, gyanítom, hogy őz és macska nyomokkal is találkoztam, a ló patanyomai mellett.

Szóval a túra nagyon kellemesre sikeredett, bár a távolságot nem mértem, én olyan 3-5 km-re tippelek. Sikerült olyan ösvényt találnom, amin még nem jártam, pedig már elég sokszor barangoltam ezen a részen.

(A fakopáncs fotója a Gólyahír honlapról származik, ahol érdekes dolgokat olvashatsz a madáretetésről is…)

Friss hajtás

Friss hajtás

postheadericon Rácalmás, azaz a második GeoBolt túra!

2010. október 23. – Megemlékezés az 1956-ban zajlott szovjet-ellenes tüntetésről…. Brrrrrr…. szalag visszapörget. Ez a nap most egy kicsit más lesz…!

Hajnal 5:30: csörög a vekker! Álmos szemmel ébredés, irány a fürdő. Konyha, tea lefőzése, termoszok megtöltése. Az autó már megpakolva. Garázsból kiállás, bicajok felszerelése. Párommal, édesapámmal és apósommal startra készen.

6:20. Indulás Szigetszentmiklósról. A tervezetthez képest 20 perc késésben vagyunk. Az M0-son lévő szalagkorláton álló kamiont kibeszélve sikeresen elfelejtek a lehajtón lemenni a 6-os út felé. Következő lehajtón lemegyek, plusz 10 perc késéssel nemsokára visszakeveredek az útra.

Előkészületek

7:50. Érkezés a Rácalmási-szigetcsoporthoz vezető híd parkolójához. Első adag kipakolása, cipőcsere, ládák a hátizsákba, fel a bicajra és irány a rejtés! Terveim szerint 1ó 40p-em van elrejteni a 15 ládát a GeoBolt.Hu második rendezvényére. A pontokat már előző héten bemértük átlagolással, Dakota a cipzárzsebbe akasztva karabinerrel a szívem fölött és hajrá! A sziget déli csücske felé indulok, még nagyjából GPS nélkül is emlékszem a kijelölt rejtekhelyekre. A vártnál sokkal több a sár, annak ellenére, hogy az utóbbi napokban kedvező volt az időjárás. A pókhálókat kímélet nélkül ritkítom, szerintem több pók talált rajtam új otthont :)

8:30. Az első öt láda elhelyezve. Kétségbe vagyok esve, hogyan fog sikerülni egy óra alatt a többi 10-et elrakni. Közben a többiek előkészítették a bázist: árlista, sütemények, tea, üdítők, regisztrációs lapok, stb. Időközben kiderül, hogy a két bicaj közül az egyik (nem az enyém, hál Istennek) defektes.

9:50. Az utolsó láda is elhelyezve, érkezés a bázisra. Tanulság: bicajjal sokkal gyorsabban lehet haladni, mint gyalog, viszont a sárban sokkal nagyobb erőfeszítést is igényel. Nem egyszer a vállamon vittem a bicót. A sártól nem látni a szelepsapkát, a fékek el vannak tömődve. (Jó látni azért, hogy bírja a terepet, na! :) )

Rácalmáson mindenkinek jár egy alma! :)

10:20. Elkezdenek szállingózni az emberek! Először egy négytagú család érkezik két kis csemetével. Az adminisztráció után útnak is indulnak a déli irányba. Nemsokára jönnek sorba a többiek is, sok régi ismerős és számos nekem eddig ismeretlen kesser. Minden érkezőt almával kínálunk, ahogy az a túra kiírásában is meg volt hirdetve.

11:00. Mindenki elstartol a bázisról. Voltak akik a Balaton környékéről érkeztek, többen jöttek Pestről, olyan is volt, aki Sárbogárdról autózott fel a rendezvény kedvéért. A szerencsésebbek persze alig 15 km-ről, Dunaújvárosból érkeztek (és nem is csak ez volt a szerencséjük! Erről majd később…)

A 15 láda mellett két bónusz pont is kihelyezésre került. Ez nem volt más, mint két Travel Bug, melyeket 1-1 faágra akasztottam a 7-es és a 12-es pont környékén, gyakorlatilag a sziget két csücskében. Az indulások után alig negyed órával már csörög a telefonom: az egyik lánycsapat megtalálta az egyik TB-t és nem tudja mit kezdjen vele. Elárulom nekik, hogy ez az egyik bónusz ajándék, tehát az övéké, hozzák el onnan. (…és ők a dunaújvárosiak :) )

Hol lehet a bónusz?

Félidőnél járunk, amikor az elsőként indult család csalódottan visszaérkezik. A 3-as pontért feltúrták a fél erdőt, mégsem találták meg. Utánuk nem sokkal érkezik még két csapat: a 3-as pont náluk is kimaradt a megtaláltak közül. Kezdem kényelmetlenül érezni magam. Alig pár órája, saját magam rejtettem a pontot. Szinte még a szemem előtt van a  fa, aminek a tövénél avarral álcáztam a palackot.

Mivel többen 8-ast leírva tették meg az utat és az útvonal keresztezésében a bázis került így nemsokára még többen érkeztek vissza, majd folytatták tovább útjukat. A következő csoportok egytől egyik megtalálták a bűvös 3-as pontot, úgyhogy megnyugodtam, hogy minden rendben van.

14:00. Nagyjából minden csoport visszaért. A 12 társaságból a fele volt, akik mind a 15 pontot megtalálta (külön gratuláció nekik!). Mindenki megkapta a házi készítésű pogácsákat és a finom, meleg teát. Örömmel újságolhatom a jó hírt: a GeoBolt rendezvény kedvéért, az egyébként régóta beteg GCROKO geoláda ismét aktív lett két napra, erről a láda tulajdonosa külön telefonban hívja fel a figyelmemet (Köszönöm!). Az időjárás gyönyörű volt, szinte felhő nem volt az égen! Ennek ellenére azért csípett az a 11 Celsius-fok, amit aznapra maximumként ígértek az időjósok. Időközben kikerültek az asztalra a GeoBolt eredeti amerikai termékei és a számos egyedi, különböző európai országokból származó kütyük is.

Ki húzza a következőt?

15:00. Miután mindenkitől megkaptuk a nevezési lapokat, azok egy részét dobozba téve megkezdődött az ajándéksorsolás. A pártatlanság érdekében a rendezvényre érkező gyerekek húzták ki a nyertesek nevét (ezért is lehetett, hogy az a kisfiú, aki még olvasni sem tudott, kihúzta a saját nevét :) ). Voltak, akik apró ajándékokat, volt aki vásárlási kedvezményt nyert. A sorsolás után még egy ideig bámészkodtak, beszélgettek a résztvevők, lencsevégre kerültek érdekes hernyók a kuka környékén, majd szép lassan elkezdett elszivárogni a csoportosulás.

A helyszínen elhangzottak alapján mindenki elégedett volt a rendezvénnyel és külön öröm volt, hogy az október végi időpont ellenére ilyen szép időjárás szegődött mellénk.

16:30. Elkezdtünk összepakolni és bicajra pattanva (illetve párom apóssal közösen gyalog) összeszedni a kihelyezett ládákat.

18:00. Minden az autóban, illetve negyed órája már a nap is lement. GCROKO láda gyors levadászása (nagyon jó rejtés!), majd irány haza!

19:30. Érkezés Szigetszentmiklósra. Gyerekek megölelgetése, élménybeszámoló az itthon maradtaknak.

Vízszintes, gyors alvás…! :)

Mégegyszer szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített illetve részt vett a rendezvényen. Külön köszönet visszatérő vendégeimnek! Jó volt újra találkozni.

Most egy kicsit kifújjuk magunkat és várhatóan tavasszal újra jelentkezünk. Hacsak nem kapunk kedvet hamarabb egy kis hócsatához… 😉

A társaság egy része...

postheadericon 494 km

Bicajon

Pontosan 2010.04.18-án jöttem rá, hogy a biciklit másra is lehet használni, nem csak boltba járásra és a közeli rokonok látogatására. Ekkor történt ugyanis, hogy egyik bringás ismerősöm „magával húzott” kétkeréken Pestről Szentendrére majd vissza. Felelőtlen kijelentés volt részemről amikor pár másodperces tétovázás után igent mondtam, de e röpke idő alatt is csak azt gondoltam át, hogy vajon azon a napon ráérek-e. Kb. 50 km lett. És mennyire jó volt!

6 nappal később már a GCBAKE 79,7 km-es körén találtam magam. A jó társaságnak és a pontok sűrűségének köszönhetően szinte meg se kottyant. Ezután éreztem azt, ami az általános iskola befejezése után tört elő bennem: hiányzik a mozgás.

A nyáron jópárszor gurultam kétkeréken, estem el, koszoltam össze magam, küzködtem a bogaraktól, de a legfárasztóbb mégis egy 12 km-es túra volt a Csévharaszti pusztatemplomhoz. Aki ismer annak nem meglepő amit írni fogok, hiszen ők tudják, hogy szinte kétnaponta szerzek új lilafoltokat, horzsolásokat vagy csak éppen olyan dolog történik ami az emberek többségével nem szokott. Erre mondta tegnap Kessertársam és Kollégám, hogy bár ő látta az egyik ládánál, hogy pocsolyába ér a hajam, de már megszokta tőlem. :)

Kissé sárosan :)

Szóval pusztatemplom. Ezek után nem is kell nagyon részleteznem, hogy már az első pocsolyánál – a sárvédő hiánya miatt – szinte nyakig sáros lettem. Bár számítottam rá, ezért fekete cuccba mentem és régi cipőt húztam fel, de egy hibát elkövettem. Fehér zokninak hívják. Újra végig kell futnom a mosópor tesztet, aminek a végén rájövök, hogy csak hypo segít. Sár és pocsolya váltogatta egymást ami azért is volt jó, mert ha már úgyis eláztam akkor a víz lemosta a dagonya cafatait a lábamról. Remek edzés volt a szeptember 21-i Balatonkerülésnek.

Újra meggondolatlan voltam amikor a telefonban kimondtam Kollégámnak, hogy „Persze” Mehetünk!”. Később gondoltam át, hogy egy kb. 160 km-es túrára mondtam igent. Terv a Balaton körüli GCEBAK és GCDBAK letekerése. Szabi kiír, láda feltölt, lámpa felszerel, gumik felfúj, lánc olajoz, mehetünk. Szántódra 9 óra 15 körül értünk volna oda, de persze óránként jár a komp. Ezt tetőzte az, hogy a hajóútra várva lefagyott a dakotám, hipp-hopp elszált minden. Sehol egy láda. Idegesen, egyesével küldtem át az oregonról a koordinátákat. Csak, hogy ezek után se menjen minden tökéletesen már az első pontnál sikerült tovább bringázni. Így beszerezhettem elmaradhatatlan a karcolásaimat a lábamra. Aztán az egyik pontnál két gps segítségével sem találtuk a bicajutat. :) Csodálatos volt a túra. Utamon Anima Sound System, Kistehén és társai kísért. Az északi oldalon pedig José Gonzales pengette húrjait füleimbe miközben a Balaton vizének fényjátékán túl a Köröshegyi völgyhidat is megcsodálhattam. Ilyenkor az ember bőven ráér átgondolni az életét, vagy egy-egy részletét. Majd besötétedett. Déli part egyenes szakaszain balra Göncöl-szekér, jobbra a Hold kísérte utamat, miközben a Petfő rádió Kultúrfittnesze próbálta lekötni a figyelmemet. Nem is gondoltam volna, hogy éjszaka ilyen jó bicajozni. Egyetlen kifogásom a hőmérséklet ellen lehetne, de az a szeptemberi, késői időpontnak tudható be. 10 fok volt. Én rövidgatyában, izzadva. Brrrr…

Tracklog

145 km után, 22:20-kor értünk vissza Szántódra. Némi fájdalom van bennem – az izomlázon és a csuklófájdalmon kívül – amikor ki kell mondjam: e nap tökéletes befejezése volt a biciklis szezonnak. Legalábbis nekünk amatőröknek. És boldog vagyok, mert rengeteg új élménnyel – és izomzattal – gazdagodtam az idén letekert és általam regisztrált 494 km alatt.

Köszönöm mindenkinek aki elkísért és bíztatott!