‘természetvédelmi’ címkével ellátott bejegyzések

postheadericon Szentgáli-kőlik élmények

Először is: rohadt jó volt!!! :)

Beértünk a városba, jobb oldalt valami gyanús “Kőlik” felirat, sportos jobbos az Opellel, de mivel a sarkon volt azonnal egy balos, valami gyógyszertár vagy művház előtt leparkoltunk.

A fene se gondolta, hogy ilyen hideg lesz (5 C°) , karikára fagyva áttipegtünk az út túloldalára, ezt a táblát muszáj volt lefényképezni :)

A vadásztársasággal egyben lévő épületbe invitált be túravezetőnk, Attila. Overall fel, plusz bukósapka, rajta a ledes fejlámpa, kesztyű. Lapos talpú cipő hátrány, nekem nem volt időm megkeresni a bakancsom. (Persze, hetekkel előtte már a túrára készültünk, cö-cö -admin)

Szövet kesztyűt vigyetek, mert nem alaptartozéka a felszerelésnek és nagyon hasznos amikor az agyagos falon/földön kell tapogatózni!

Mégpedig muszáj lesz mert ez egy barlang! Nekem az első igazi, az Aggteleki sétálóst nem tekintem annak, itt kúszni-mászni kell és az sem mindegy, hogy hogyan! Természetesen a józan ész itt is segít, de ha nem vagy kellően rutinos a baj megtörténhet. Megnyugtatásul: minden rendben ment, Attila nagyon profi, pontosan megmondta mely testrészedet melyik mélyedésbe kell helyezni. ( Nem elkalandozni!!! )

Hogy miért megy egy normális ember barlangászni? Szerintem:

  1. nem normális,
  2. kihívást keres,
  3. félelmeit akarja leküzdeni.

Én kicsit tartottam, hogy hogy reagálok szűk helyen, de nem volt semmi gond, még akkor sem amikor a legmélyebb járat végébe vezettett utunk, ahol 1 normális ember alig tud megfordulni. Nagyon élveztem a jó levegőt, csöndet és nem utolsósorban, hogy nem vesznek körbe a hülyék :)

Indulás előtt minden értéket egy bazi nagy trezorba tettünk, nem féltettem a benne lévő notebookom, elég masszívnak tűnt. Attila felolvasta a jogainkat, miszerint ez extrém sport, TB nem fedezi a balesetet, termeszetvéedelmi övezetbe megyünk és mindenben rá hallgatunk, nem cselekszünk önállóan, stb. Aláírtuk, fizettünk ( üdülési csekket t is elfogadnak ). Majd elfelejtettem, a túravezetés ára (4.500 Ft) a biztosítást is tartalmazta.

Innen egy kb. 20 perces séta következett, amit nyáron 500 HUF /fő áron lovaskocsival is kiváltható. Legyengült aktakukac lévén az út felénél már nagyon vágytam a kellemes 27 C°-ra és a lódobogásra.

A velünk lévő 3 tizenéves forma gyerek úgy viselkedett, mint aki most életében először sározhatja magát össze szülői engedéllyel. ( Nem saját gyerekek, két másik felnőtt kísérte őket. )

Elértünk a domb lábához , falépcső, gondoltam – alföldi gyerek lévén – itt lesz a bejárat. Persze, hogy fel kellett menni :)

Felértünk , a tüdőnk természetesen rendesen lemaradva, de az is megérkezett.

Még néhány infó a barlangról, pl. milyen élőlények lesznek rajtunk kívül a barlangban. A lista nem túl hosszú.

Nagyon nagy vaslétra lefelé a mélybe. Csillagpontos útvonalat képzeljetek el, egy központi teremből több járat indul, ezeket egyesével jártuk végig, visszafelé, ha volt akkor a nehezebb utat választottuk, és igen, itt készültek a megalázós éppen átférős képek :)

Odabent kb. 10 C° , visszafelé átmelegedve a lámpa fényénél látszott az overallon átpárolgó testhő. Ez akár a télen bent alvó denevéreket felkeltheti,  így legyengülve kirepülnek a szabadba ( mert azt hiszik itt a tavasz ), de nem találnak táplálékot ezért ha még vissza is jutnak a barlangba, nem biztos, hogy a következő tavasszal már lesz erejük felébredni.

A száraznak mondható barlangban tiszta merő agyag lett mindenünk. Igazi kúszós-mászós, föl-le, jobbra-balra, egy kis kondi nem árt ha van és persze a vékonyabb alkat preferált.

Volt egy hely, oldal-járat, ahova nem tudtunk hárman bemenni ( a 3 termetesebb férfi), konkrétan hason kell csúszni és előrenyújtott kézzel, egyik válladat előre rakva haladni, oldalra fordított fejjel.

Ami nekem a legparásabb volt, 3-4m magasban kitámasztva két fal között kellett oldalazni a levegőben (traverzálás).

Kiérve feltéptem a “győzelem / ha bennragadunk ne egymást együk meg” csokit, a gyerekek egy-kettőre eltüntették :)

Kűlikre fel!

Csaó!

Javaslat: ne vigyetek magatokkal semmit, de konkrétan semmit. Lapos teló a jobb zsebben hason csúszásnál nem szereti a követ, fényképezőt illetve telót oda lehet adni a túravezetőnek, de zéró fényben nem az igazi a kép , ha vakuzol meg lepiríthatod a denevér… szőrét :)

Én vittem magammal egy fejlámpát, az jól jött.

postheadericon Rácalmási-szigetek Természetvédelmi Terület

Az erdő mélyén

Ugyan nem ok nélkül, viszont mégis egy ládamentes területre mentünk barangolni múlt hétvégén kis családommal. A Ráckeve és Dunaújváros között fekvő Rácalmás településhez tartozó szigetcsoportot néztük ki úticélul.

Sajnos a magyarországi útviszonyokat megsínylettük, mivel Szigetszentmiklósról csak észak felé kerülve tudtunk lejutni délre, köszönhetően a kevés Duna-hídnak, amik errefelé vannak. Az M0-s után a 6-os úton döngettünk lefelé, ahova minden gond nélkül meg is érkeztünk. Rácalmáson az autót a Jankovich-kúria előtt hagytuk, innen indultunk gyalog az erdőbe.

A természetvédelmi területre egy betonhíd vezet be, mely belső részén egy masszív sorompó jelzi az autósoknak, hogy járműveik nem kívánatosak a területen. Szerencsére a híd külső lábánál kb. 7-10 autó számára kényelmes parkoló található.

Az érkezésünk előtti napokban elég erős esőzések voltak, kétséges is volt, hogy túránk mennyire lesz sikeres. Hál Istennek az ösvény murvával le van szórva, ezért a kisebb tócsákat leszámítva egész jól lehetett közlekedni. Mivel a sziget északi részén tanösvény is található, ezért számos ismeretterjesztő táblát is lehet találni az ösvény mellett. A hídtól nem messze, északi irányban található egy hatalmas fedett pihenőhely, itt legalább 8-10 háromszemélyes pad van körbe rakva, illetve rengeteg hely azoknak a holmiknak, melyeket nem szeretnénk egy hirtelen esőben eláztatni. A pihenőhely mellett asztalok és padok is helyet kaptak. Fontos felhívni az ide látogatni vágyók figyelmét, hogy a sziget teljes területén tilos tüzet rakni!

Erre jártunk

A teljes sétánk végül 4.5 km-esre sikerült, sajnos a gyerkőcök már  mentek volna hazafelé, ezért idő előtt abba kellett hagynunk a túrát.  Utunk során láttunk rengeteg békát, szinte lépni alig lehetett tőlük,  számos pókkal találkoztunk, látszott, hogy az elmúlt napok időjárásai  miatt nagyon kevés turista járt erre. Egy helyen egy masszív  deszkahíd vezetett át a kialakult lápos, holtvíz felett, egyenesen a nagy Duna irányába. Láttunk kilátópontot is, illetve bátran állíthatom, hogy az általunk bejárt terület babakocsival közlekedők számára is kiváló pihenési lehetőséget nyújt. A nedves idő ellenére azt kell mondanom, hogy a vártnál kevesebb szúnyog volt, de mivel vízpartról beszélünk, ezért mindenképp javasolt a szúnyogriasztó spray használata, főleg, ha kisgyerek is van a csapatban. Meleg, napos időkben érdemes a kullancsok ellen is felkészülni, bár mint említettem, nem jártunk susnyásban, szépen karbantartott ösvények vannak.

Mindenre elszántan ;-)

Mint utólag megtudtam a sziget déli részén már nincs ilyen komfort. Nincsenek kiépített utak, sem különösebb látnivalók… ennek ellenére hamarosan újra el fogok menni és felfedezni a csodás délt – hátha pont az érintetlensége fogja magára vonni a figyelmet – vagy elszaladok a pókok hálójával a fejemen :)

Belépődíj nincs, mindenképp javasolt egy sétát tenni a közeli Jankovich-kúriában, illetve itt ebédre is van lehetőségünk.

Kellemes sétát mindenkinek! :)