‘szentgáli’ címkével ellátott bejegyzések

postheadericon Szentgáli-kőlik élmények

Először is: rohadt jó volt!!! :)

Beértünk a városba, jobb oldalt valami gyanús “Kőlik” felirat, sportos jobbos az Opellel, de mivel a sarkon volt azonnal egy balos, valami gyógyszertár vagy művház előtt leparkoltunk.

A fene se gondolta, hogy ilyen hideg lesz (5 C°) , karikára fagyva áttipegtünk az út túloldalára, ezt a táblát muszáj volt lefényképezni :)

A vadásztársasággal egyben lévő épületbe invitált be túravezetőnk, Attila. Overall fel, plusz bukósapka, rajta a ledes fejlámpa, kesztyű. Lapos talpú cipő hátrány, nekem nem volt időm megkeresni a bakancsom. (Persze, hetekkel előtte már a túrára készültünk, cö-cö -admin)

Szövet kesztyűt vigyetek, mert nem alaptartozéka a felszerelésnek és nagyon hasznos amikor az agyagos falon/földön kell tapogatózni!

Mégpedig muszáj lesz mert ez egy barlang! Nekem az első igazi, az Aggteleki sétálóst nem tekintem annak, itt kúszni-mászni kell és az sem mindegy, hogy hogyan! Természetesen a józan ész itt is segít, de ha nem vagy kellően rutinos a baj megtörténhet. Megnyugtatásul: minden rendben ment, Attila nagyon profi, pontosan megmondta mely testrészedet melyik mélyedésbe kell helyezni. ( Nem elkalandozni!!! )

Hogy miért megy egy normális ember barlangászni? Szerintem:

  1. nem normális,
  2. kihívást keres,
  3. félelmeit akarja leküzdeni.

Én kicsit tartottam, hogy hogy reagálok szűk helyen, de nem volt semmi gond, még akkor sem amikor a legmélyebb járat végébe vezettett utunk, ahol 1 normális ember alig tud megfordulni. Nagyon élveztem a jó levegőt, csöndet és nem utolsósorban, hogy nem vesznek körbe a hülyék :)

Indulás előtt minden értéket egy bazi nagy trezorba tettünk, nem féltettem a benne lévő notebookom, elég masszívnak tűnt. Attila felolvasta a jogainkat, miszerint ez extrém sport, TB nem fedezi a balesetet, termeszetvéedelmi övezetbe megyünk és mindenben rá hallgatunk, nem cselekszünk önállóan, stb. Aláírtuk, fizettünk ( üdülési csekket t is elfogadnak ). Majd elfelejtettem, a túravezetés ára (4.500 Ft) a biztosítást is tartalmazta.

Innen egy kb. 20 perces séta következett, amit nyáron 500 HUF /fő áron lovaskocsival is kiváltható. Legyengült aktakukac lévén az út felénél már nagyon vágytam a kellemes 27 C°-ra és a lódobogásra.

A velünk lévő 3 tizenéves forma gyerek úgy viselkedett, mint aki most életében először sározhatja magát össze szülői engedéllyel. ( Nem saját gyerekek, két másik felnőtt kísérte őket. )

Elértünk a domb lábához , falépcső, gondoltam – alföldi gyerek lévén – itt lesz a bejárat. Persze, hogy fel kellett menni :)

Felértünk , a tüdőnk természetesen rendesen lemaradva, de az is megérkezett.

Még néhány infó a barlangról, pl. milyen élőlények lesznek rajtunk kívül a barlangban. A lista nem túl hosszú.

Nagyon nagy vaslétra lefelé a mélybe. Csillagpontos útvonalat képzeljetek el, egy központi teremből több járat indul, ezeket egyesével jártuk végig, visszafelé, ha volt akkor a nehezebb utat választottuk, és igen, itt készültek a megalázós éppen átférős képek :)

Odabent kb. 10 C° , visszafelé átmelegedve a lámpa fényénél látszott az overallon átpárolgó testhő. Ez akár a télen bent alvó denevéreket felkeltheti,  így legyengülve kirepülnek a szabadba ( mert azt hiszik itt a tavasz ), de nem találnak táplálékot ezért ha még vissza is jutnak a barlangba, nem biztos, hogy a következő tavasszal már lesz erejük felébredni.

A száraznak mondható barlangban tiszta merő agyag lett mindenünk. Igazi kúszós-mászós, föl-le, jobbra-balra, egy kis kondi nem árt ha van és persze a vékonyabb alkat preferált.

Volt egy hely, oldal-járat, ahova nem tudtunk hárman bemenni ( a 3 termetesebb férfi), konkrétan hason kell csúszni és előrenyújtott kézzel, egyik válladat előre rakva haladni, oldalra fordított fejjel.

Ami nekem a legparásabb volt, 3-4m magasban kitámasztva két fal között kellett oldalazni a levegőben (traverzálás).

Kiérve feltéptem a “győzelem / ha bennragadunk ne egymást együk meg” csokit, a gyerekek egy-kettőre eltüntették :)

Kűlikre fel!

Csaó!

Javaslat: ne vigyetek magatokkal semmit, de konkrétan semmit. Lapos teló a jobb zsebben hason csúszásnál nem szereti a követ, fényképezőt illetve telót oda lehet adni a túravezetőnek, de zéró fényben nem az igazi a kép , ha vakuzol meg lepiríthatod a denevér… szőrét :)

Én vittem magammal egy fejlámpát, az jól jött.