‘séta’ címkével ellátott bejegyzések

postheadericon Reggeli relaxációs sétám

A fák doktora

A fák doktora

Mivel a munkarendem megengedte és az óvodák és bölcsödék is tárt karokkal várták már a lurkókat, úgy alakult, hogy a délelőttöm szabad volt. Mivel már nagyon fel akart ugrani a bakancs a lábamra, úgy döntöttem, hogy teszek egy kis reggeli sétát a közeli Tököli Parkerdőben.

Ha pedig már erdőbe megyek, gondoltam a vadiúj távcsövemet sem illene otthon hagyni, ezért most a Dakota helyett egy BTC 10×42-es binokulár lett a társam.

Reggeli után, amikor már felszállt a hajnali pára is, 9 órakor mentem ki az erdőbe. Annak ellenére, hogy tél van, egész kellemes, 2 C hőmérséklet fogadott. Ahogy távolodtam a parkolótól, úgy tűnt tova a civilizáció zaja és váltotta fel azt az erdő véget nem érő zöreje.

ErdőNem akarok senkinek sem lelkizni, de engem megérintett a dolog. Először is az jutott az eszembe, hogy miért nem csinálom ezt gyakrabban? A természetben sétálva az ember rácsodálkozik, hogy mi is az, ami ilyenkor körülveszi. A nap hétágról sütött, sugarai látványosan olvasztották meg a fákra fagyott zuzmarát. Cseppjei hullottak a már zöldellő aljnövényzetre, látszik, hogy a rendkívül meleg időjárás megzavarja a növényeket is. Néhány fán már rügyeket találtam, ezeket is belepte a 2-4 mm-es zuzmara. Ahogy csendben sétáltam, kopácsolásra lettem figyelmes. Nem kellett sokáig keresni a fakopáncsot, hamar előkaptam a távcsövet is tokjából, hogy jobban szemügyre vehessen. Nagyon éhes lehetett, mert olyan hévvel bontotta a fa kérgét, hogy öröm volt nézni :)

A viszonylag alacsony hőmérsékletnek előnye is volt ám, mivel – bár a kezem egyre jobban fázott, de – az enyhén fagyott föld megőrizte az arra járó vadak nyomait. Vadkan lábnyomát biztos láttam, és bár nem vagyok ilyen téren túl jártas, gyanítom, hogy őz és macska nyomokkal is találkoztam, a ló patanyomai mellett.

Szóval a túra nagyon kellemesre sikeredett, bár a távolságot nem mértem, én olyan 3-5 km-re tippelek. Sikerült olyan ösvényt találnom, amin még nem jártam, pedig már elég sokszor barangoltam ezen a részen.

(A fakopáncs fotója a Gólyahír honlapról származik, ahol érdekes dolgokat olvashatsz a madáretetésről is…)

Friss hajtás

Friss hajtás

postheadericon Egy kis városi séta

Múlt szombaton olyan szép idő volt és mivel semmi más dolgom nem akadt, úgy gondoltam sétálok egyet Budapesten. Már csak azért is, mert délután úgyis ott találkoztam volna párommal egy mozi reményében, illetve úgyis volt egy kis dolgom a Ráday utcában, ezért még 11kor HÉV-ra pattantam.

Hétágról sütött a nap, felhőtlen ég volt, bár estére 6 óra környékére már vihart jósoltak. Addig is érezzük jól magunkat.

Kilátás a Citadellától

A BKV zöld kígyója egészen a Vágóhídig hozott, majd innen a Duna parton besétáltam a Boráros térig. Innen a Ráday utca már karnyújtásnyira volt, ahol el is intéztem, amiért valójában jöttem – vettem egy ördöglakatot magamnak :) Mivel így már nem kötött az idő, kényelmesen elsétáltam a Bazilikához, ismét megcsodáltam milyen hatalmas és gyönyörű épület, majd elballagtam a folyó másik oldalára és a híd lábánál megreggeliztem a sajtos pogácsámat. Kaja után irány fel a Citadella.

A nagy hőség miatt azért megizzasztott a domb, de hamar felértem. Közben nosztalgikus emlékek ébredtek (I. Gellért-hegyi Downhill kerékpár-verseny, sok-sok évvel ezelőtt, nézőként). Fent a meleg miatt keveset időztem, egy kis pihegés az egyik árnyékos padon, kellemes kilátás a várra, majd egy kis fejtörő a helyi árusokkal. Egyikük ugyanis örömmel fogadott, miszerint “Hatalmas szerencsém van”. Na vajon miért, kérdeztem udvariasan. “Mert pont most estek le az árai” -jött a marketing válasz és valami véletlen folytán ráérzett a rejtélyek iránti vonzalmamra és egy Secret box (titkos doboz) névvel illetett kézműves kis dobozt próbált meg eladni nekem.

Arany János utcánál

A marketing ismét bejátszott, hiszen magyarként a 3500 Ft-os árból kapásból kaptam 1000 Ft kedvezményt, illetve ki is próbálhattam a kis ládikót. A kulcs hozzá hamar meglett, viszont a lyukat hozzá már nem volt olyan egyszerű megtalálni. Ötletes kis szerelés, nagyon tetszett, nem kizárt, hogy egyszer még beszerzek egy ilyet magamnak. Vagy másnak… :)

Az erdőben kényelmesen lesétáltam az Erzsébet-hídhoz, majd Pesten folytattam utam. Elsétáltam az Arany János utca / Sas utca sarkához, ahol párom az oktatást tartotta, de mivel még javában folyt az előadás, jobb elfoglaltságot kerestem magamnak, mint a folyosón ülni. Víz-szeretetem ismét a Duna-partra csábított, majd innen szép lassan, sokszor megállva és bámészkodva -na meg fotózva- elmentem a Petőfi hídig, majd onnan a Corvin moziig.

Eddigre már délután 5 óra volt. Sajnos semmi olyan film nem volt, amiért érdemesnek tartottam volna beülni, illetve egyre erősebb lett a szél is (jött a vihar), ezért inkább visszasétáltam a Művészetek Palotájáig, gyk. kiindulási pontomig. Itt találkoztunk párommal és innen már kocsival mentünk haza.

A teljes sétám kb. 14 km volt. (Kár, hogy nem volt nálam GPS, ezért a térkép csak nagy vonalakban tükrözi a bejárt utat, nem tracklog.) Jó volt egy kicsit szabadon cselekedni, “kötöttségek nélkül”. És az idő is kedvezett :)

postheadericon Rácalmás, azaz a második GeoBolt túra!

2010. október 23. – Megemlékezés az 1956-ban zajlott szovjet-ellenes tüntetésről…. Brrrrrr…. szalag visszapörget. Ez a nap most egy kicsit más lesz…!

Hajnal 5:30: csörög a vekker! Álmos szemmel ébredés, irány a fürdő. Konyha, tea lefőzése, termoszok megtöltése. Az autó már megpakolva. Garázsból kiállás, bicajok felszerelése. Párommal, édesapámmal és apósommal startra készen.

6:20. Indulás Szigetszentmiklósról. A tervezetthez képest 20 perc késésben vagyunk. Az M0-son lévő szalagkorláton álló kamiont kibeszélve sikeresen elfelejtek a lehajtón lemenni a 6-os út felé. Következő lehajtón lemegyek, plusz 10 perc késéssel nemsokára visszakeveredek az útra.

Előkészületek

7:50. Érkezés a Rácalmási-szigetcsoporthoz vezető híd parkolójához. Első adag kipakolása, cipőcsere, ládák a hátizsákba, fel a bicajra és irány a rejtés! Terveim szerint 1ó 40p-em van elrejteni a 15 ládát a GeoBolt.Hu második rendezvényére. A pontokat már előző héten bemértük átlagolással, Dakota a cipzárzsebbe akasztva karabinerrel a szívem fölött és hajrá! A sziget déli csücske felé indulok, még nagyjából GPS nélkül is emlékszem a kijelölt rejtekhelyekre. A vártnál sokkal több a sár, annak ellenére, hogy az utóbbi napokban kedvező volt az időjárás. A pókhálókat kímélet nélkül ritkítom, szerintem több pók talált rajtam új otthont :)

8:30. Az első öt láda elhelyezve. Kétségbe vagyok esve, hogyan fog sikerülni egy óra alatt a többi 10-et elrakni. Közben a többiek előkészítették a bázist: árlista, sütemények, tea, üdítők, regisztrációs lapok, stb. Időközben kiderül, hogy a két bicaj közül az egyik (nem az enyém, hál Istennek) defektes.

9:50. Az utolsó láda is elhelyezve, érkezés a bázisra. Tanulság: bicajjal sokkal gyorsabban lehet haladni, mint gyalog, viszont a sárban sokkal nagyobb erőfeszítést is igényel. Nem egyszer a vállamon vittem a bicót. A sártól nem látni a szelepsapkát, a fékek el vannak tömődve. (Jó látni azért, hogy bírja a terepet, na! :) )

Rácalmáson mindenkinek jár egy alma! :)

10:20. Elkezdenek szállingózni az emberek! Először egy négytagú család érkezik két kis csemetével. Az adminisztráció után útnak is indulnak a déli irányba. Nemsokára jönnek sorba a többiek is, sok régi ismerős és számos nekem eddig ismeretlen kesser. Minden érkezőt almával kínálunk, ahogy az a túra kiírásában is meg volt hirdetve.

11:00. Mindenki elstartol a bázisról. Voltak akik a Balaton környékéről érkeztek, többen jöttek Pestről, olyan is volt, aki Sárbogárdról autózott fel a rendezvény kedvéért. A szerencsésebbek persze alig 15 km-ről, Dunaújvárosból érkeztek (és nem is csak ez volt a szerencséjük! Erről majd később…)

A 15 láda mellett két bónusz pont is kihelyezésre került. Ez nem volt más, mint két Travel Bug, melyeket 1-1 faágra akasztottam a 7-es és a 12-es pont környékén, gyakorlatilag a sziget két csücskében. Az indulások után alig negyed órával már csörög a telefonom: az egyik lánycsapat megtalálta az egyik TB-t és nem tudja mit kezdjen vele. Elárulom nekik, hogy ez az egyik bónusz ajándék, tehát az övéké, hozzák el onnan. (…és ők a dunaújvárosiak :) )

Hol lehet a bónusz?

Félidőnél járunk, amikor az elsőként indult család csalódottan visszaérkezik. A 3-as pontért feltúrták a fél erdőt, mégsem találták meg. Utánuk nem sokkal érkezik még két csapat: a 3-as pont náluk is kimaradt a megtaláltak közül. Kezdem kényelmetlenül érezni magam. Alig pár órája, saját magam rejtettem a pontot. Szinte még a szemem előtt van a  fa, aminek a tövénél avarral álcáztam a palackot.

Mivel többen 8-ast leírva tették meg az utat és az útvonal keresztezésében a bázis került így nemsokára még többen érkeztek vissza, majd folytatták tovább útjukat. A következő csoportok egytől egyik megtalálták a bűvös 3-as pontot, úgyhogy megnyugodtam, hogy minden rendben van.

14:00. Nagyjából minden csoport visszaért. A 12 társaságból a fele volt, akik mind a 15 pontot megtalálta (külön gratuláció nekik!). Mindenki megkapta a házi készítésű pogácsákat és a finom, meleg teát. Örömmel újságolhatom a jó hírt: a GeoBolt rendezvény kedvéért, az egyébként régóta beteg GCROKO geoláda ismét aktív lett két napra, erről a láda tulajdonosa külön telefonban hívja fel a figyelmemet (Köszönöm!). Az időjárás gyönyörű volt, szinte felhő nem volt az égen! Ennek ellenére azért csípett az a 11 Celsius-fok, amit aznapra maximumként ígértek az időjósok. Időközben kikerültek az asztalra a GeoBolt eredeti amerikai termékei és a számos egyedi, különböző európai országokból származó kütyük is.

Ki húzza a következőt?

15:00. Miután mindenkitől megkaptuk a nevezési lapokat, azok egy részét dobozba téve megkezdődött az ajándéksorsolás. A pártatlanság érdekében a rendezvényre érkező gyerekek húzták ki a nyertesek nevét (ezért is lehetett, hogy az a kisfiú, aki még olvasni sem tudott, kihúzta a saját nevét :) ). Voltak, akik apró ajándékokat, volt aki vásárlási kedvezményt nyert. A sorsolás után még egy ideig bámészkodtak, beszélgettek a résztvevők, lencsevégre kerültek érdekes hernyók a kuka környékén, majd szép lassan elkezdett elszivárogni a csoportosulás.

A helyszínen elhangzottak alapján mindenki elégedett volt a rendezvénnyel és külön öröm volt, hogy az október végi időpont ellenére ilyen szép időjárás szegődött mellénk.

16:30. Elkezdtünk összepakolni és bicajra pattanva (illetve párom apóssal közösen gyalog) összeszedni a kihelyezett ládákat.

18:00. Minden az autóban, illetve negyed órája már a nap is lement. GCROKO láda gyors levadászása (nagyon jó rejtés!), majd irány haza!

19:30. Érkezés Szigetszentmiklósra. Gyerekek megölelgetése, élménybeszámoló az itthon maradtaknak.

Vízszintes, gyors alvás…! :)

Mégegyszer szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített illetve részt vett a rendezvényen. Külön köszönet visszatérő vendégeimnek! Jó volt újra találkozni.

Most egy kicsit kifújjuk magunkat és várhatóan tavasszal újra jelentkezünk. Hacsak nem kapunk kedvet hamarabb egy kis hócsatához… 😉

A társaság egy része...

postheadericon Zalai ládázás

Balatonkeresztúri barokk templom

A napokban volt szerencsém Zala megyében egy kisebb körutat csinálni, ami több-kevesebb sikert hozott.

Első utam a balatonkeresztúri Barokk templomhoz vezetett, mely kb. 4 km kitérést jelentett eredeti utitervemtől. A templom közelében könnyű volt parkolni és a láda leírása alapján is könnyű volt megközelíteni a helyszínt. Pechemre egy csapat külföldi kerékpáros turista lézengett a templom előtti téren, ami igen megnehezítette a láda megtalálását. Amikor végre odébbálltak a muglik ( :) ), végre megkerülhettem a facsoportot, hogy becserkésszem az áldozatot… ekkor vettem észre, hogy a fenyves mögött meg épp az avar és a lehullott falevelek begyűjtését végzik. Pár perc után viszont kitisztult a terep és gyorsan megkerestem a rejteket (GCBKBT). Ügyes rejtés, akárcsak a GCfgom :)

Délután, úton hazafelé szintén megnéztem milyen ládák helyezkednek el közel hozzám. Elsőként a Zala-szigeti romtemplomot (GCKHKN) céloztam be, de miután a parkolásra alkalmas területet nem ítéltem túl biztonságosnak és feleslegesen nem akartam időt pocsékolni jobb parkolóhely keresésére, ezért inkább továbbálltam.

Második célpontom a Berki-sétaút (GCHVIZ) volt, amihez sajnos úgy indultam el, hogy nem olvastam el a leírását, miszerint 2 x 2.5 km sétára invitál. Autóval hamar rájöttem, hogy a földút az utóbbi napok esőzései miatt nem alkalmas a közlekedésre, majd miután a leírást is végigbújtam, inkább innen is megfutamodtam. Ekkor már kezdett sötétedni is, ezért továbbindultam haza. (Viszont nagyon megtetszett a láda leírása és a képek róla, ezért legközelebb mindenképp fel fogom keresni)

Úton a Somos-dombra...

Úton az M7 felé szinte véletlenül vettem észre a Somos-kilátó (GCSMSK) geoládát. A közvetlen közelében egy étterem található, parkolóhely és pihenőhelyek szintén bőven vannak a környéken. Mint utólag megtudtam a kilátót már három éve lebontották, ezért hiába is kerestem (utólag olvastam a leírásban is – megint a tájékozatlanságom hibájába estem). A láda megközelítése nagyon hasonlított utóbbi rácalmási sétánkhoz, valahogy mindig sikerül eső után meglátogatnom az erdei ládákat. A rejtés meglehetősen fantáziátlanul egy normál fa mellé szimplán lerakott konyhai doboz, pár fadarabbal és gallyal “álcázva”. Ja igen, és persze az elengedhetetlen szétszaggatott nylon zacskó :( A doboz meglehetősen nedves is volt, bár nem állt benne a víz, de sok jót nem tartogatott, érdemes lenne egy karbantartást végezni rajta.

Tehát összességében 4 ládából 2-t találtam meg, ami elég gyatra eredmény, viszont így még emberi időben hazaértem :) Ezeket pedig majd legközelebb… :)