‘kékes’ címkével ellátott bejegyzések

postheadericon Megpróbáltam a Rákóczit… 1. rész

Így közel két év kihagyás után nem is olyan könnyű ezt a blogot újra folytatni… hol is kezdjem?! Kihagynám azt, hogy miért nem írtam eddig, de most újra eljött az idő, hogy megosszam élményeimet.

Rövidebb tervezés után egy kollégámmal elhatároztuk, hogy megcsináljuk a Mátrában húzódó közel 43 km-es Rákóczi-túrát. Nem olyan nagy táv, mondhatjátok, hogy sokan a Kinizsi 100-at vagy akár 200-at csinálgatják, viszont mi mégis kintalvósra terveztük, sátorral, hálózsákkal, ahogy kell.

Az eredeti terv az volt, hogy Gyöngyöstől indulunk (innen nehezebb megcsinálni, mert 1630 m szintemelkedést kell leküzdeni, míg ellenkező irányból, Parádsasvár felől “csak” 1435 métert kell mászni) és az éjszakát a Rózsaszállás turistaház közelében töltjük sátorban. Ez 23.3 km lett volna a kiindulás ponttól.

2015. június 11.

Cseplye-tető

Cseplye-tető

Eljött végre a nap, reggel autóba pattantam és indultunk Gyöngyös felé. Sajnos az M0-n karbantartás miatt beállt a forgalom és közel egy órát vesztegeltem a dugóban. Végül 11:30 körül sikerült Gyöngyösről elindulnunk.

Az első 4 km fullasztó volt. Hátamon a 16 kilós hátizsákkal, a több, mint 30 fokban (érzésem szerint közelebb volt a 40-hez, de az órám “csak” 32.5 fokot mutatott) az első 315 méter szintemelkedés meghozta a nem várt pulzusszámot :) A Cseplye-tetőről ennek ellenére csodálatos kilátás tárult elénk: nemcsak Gyöngyöst láthattuk fentről, hanem a domb túloldalán elterülő Visontát is a maga erőműjével. Innen szép tempóval leereszkedtünk a Szent Anna-tóhoz, miközben méregettük a felettünk gyülekező esőfelhőket.

Szent Anna kápolna

Szent Anna kápolna

Az időjárás-jelentés nem cáfolta meg magát: a nagy hőséget zápor követte. Futva tettük meg az utolsó métereket a kápolnáig, majd miután biztonságba értünk meg is jött az égi áldás jégeső formájában. A sors fintora, hogy Isten háza adott menedéket nekünk, itt pihentünk több, mint másfél órát, amíg az eső tartott. Ez és a reggeli dugó az autópályán sajnos determinálta, hogy a napi előirányzott tervet nem fogjuk tudni teljesíteni.

A még szitáló esőben és a friss, puha sárban cuppogó cipőkkel és elázott zoknival indultunk tovább. A fák ágairól nyakunkba hulló csapadék további kellemes pillanatokat szerzett, viszont a felhőzet kezdett oszlani. Mire Mátrafüredre értünk a kápolnához, már sütött a nap.

Rákóczi forrás

Rákóczi forrás

Innen ismét kapaszkodó következett, egészen a Rákóczi forrásig. Itt ittuk utunk – és talán az elmúlt évek – legfinomabb forrásvizét, nem is tudom, hogy lehetne szavakba önteni. Isteni finom! Próbáljátok ki!

Miután a kulacsokat megtöltöttük és egy zokni-csere is történt (a száraz zokni aranyat ér!), tovább törtettünk a Hanák kilátó felé. Közel volt, nem kellett sokat menni és csodálatos kis hely, sátrazásra is kiváló lett volna, ha nem kellett volna tovább sietnünk.

Ekkor a Kékestető már nem volt cél, a Kecske-bérc után már folyamatosan azt néztük, hol fogunk tudni letáborozni. Közben az erdőben belefutottunk előző munkahelyemről kb. 30 volt kollégával, a találkozás meglepő és nagyon kellemes érzés volt: szuper volt újra látni őket, kezet fogni… hihetetlen volt. Most őszintén, mennyi esélye volt, hogy a Mátrában az erdőben összefutunk? Semmi.

Útközben

Útközben

A Som-nyereg előtt, a Honvéd-szállás felé vezető autóút mellett a hajtűkanyarban végül letelepedtünk. Már fél 8-hoz közeledett, amikor felhúztuk a sátrat, a gázpalackok segítségével melegítettünk egy “finom” levest magunknak (ilyenkor nem illik lebecsülni a tasakos porleveseket, aranyat érnek! :) ), a zoknikat felakasztottam a sátoron belül száradni (csodát nem vártam ettől a módszertől) és lefeküdtünk aludni.

Este 10 órakor, mint egy traktor, berregett fel mellettünk nem messze egy aggregátor. S bár a hangja nemsokára lecsendesedett, a tőlünk kb. 10 méterrel lévő utcai lámpa felkapcsolódott és min. 200 W teljesítménnyel nappali világosságot biztosított egész éjszakára a sátrunkban. Ennek ellenére hamar elaludtam, sajnos éjfélkor, 3-kor és 5-kor is felébredtem, mielőtt végleg felkeltünk volna.

Tracklog

Tracklog

Az első nap mérlege 17.7 km, 8ó 11perc menetidő és 887 méter szintemelkedés volt.

Folyt. köv! :)