‘hegység’ címkével ellátott bejegyzések

postheadericon A Vitorlázó-emlékmű és a Sorrento-sziklák karácsonykor

Az igazat megvallva inkább elő-karácsonyi és túrának sem igazán nevezném, mondjunk inkább úgy, hogy túrácska :)

Szenteste előtt pár nappal eljöttek a szüleim és vállalták, hogy egy napra vigyáznak két betegeskedő gyermekünkre, így lehetőségünk volt a hétköznapi munkák után egy kicsit kikapcsolódni, bakancsot húzni és elindulni a Budai-hegyekbe.

resize_IMG_0085_800x600

A Szekrényes-hegy-i indító

A cél ezúttal a Farkas-hegyen lévő Vitorlázó-emlékmű volt. Egyszer már jártunk erre és annak ellenére, hogy milyen állapotban van a repülőgép-szárny, bennem mégis mély nyomot hagyott, ismét visszavonzott a hely. Nem utolsósorban azért, mert legutóbb megpillantottam egy érdekes építményt az emlékműnél állva és ahogy itthon utánaolvastam, kiderült, hogy egy olyan “sáncot” láttam, ahonnan régebben a vitorlázógépeket “csúzliszerűen” lőtték ki, hogy azok utána a völgyben lévő meleg légáramlatokat kihasználva belekapaszkodhassanak azokba és tovarepülhessenek. Na, most ez a sánc vonzott igazán, főleg az onnan várható kilátás majd. Erre felbuzdulva távcsövet is vittünk magunkkal.

A múltkori helyünknél sikerült jobbat találnunk, nemcsak az út minősége és a parkoló kényelmessége volt kellemesebb, de a célhoz is közelebb volt. Ami persze nem feltétlenül előny, mert nem volt cél, hogy az emlékműig menjünk autóval, de ha már tudunk közel menni, akkor onnan már tudunk bakanccsal más célokat kitűzni magunknak :)

Sorrento-sziklák

Sorrento-sziklák

Az első kellemetlen csalódás a sűrű, nyirkos decemberi köd volt. Kb. 20 métert lehetett látni, a távcső egyenlőre teljesen feleslegesnek tűnt. Az első szakaszt gyorsan vettük, majd egy hirtelen bal-kanyarral elindultunk toronyirányt fel a Szekrényes-hegyre, ahol az egykori indítóhely volt. Mint már említettem köd volt, így a hirtelen a hegyről lefelé futó dalmata felbukkanása váratlan meglepetős volt számunkra. A csúcsot mindenesetre könnyen elértük, a maga 364 méteres magasságával kicsit alulmúlta várakozásaimat. Innen keletre fordulva lementünk a domb lábáig és megcéloztuk a Sorrento-sziklákat.

Itt még nem jártam ezelőtt, ezért érdeklődve és örömmel figyeltem a különös képződményeket. Közben találkoztunk pár tájfutóval is. Utunk innen a Repülős-emlékműhöz vezetett, mely Sinka Lajosnak állít emléket és nem összetévesztendő a Vitorlázó-emlékművel.

Repülős-emlékmű

Repülős-emlékmű

Ezután egy bizonytalan, ámbár éles jobbkanyart tettünk és a bújkálós, hegygerincen vezető ösvényről egy bozótosan keresztül átvágtunk egy másik ösvényre. Ezt közben többször megbántuk, de amikor már könnyebb volt előre menni, mint hátra, akkor már felesleges volt gondolkozni :) Közben megálltunk pihenni és a távcsővel sikerült egy kismadárt megfigyelnünk az egyik fa oldalán.

A dzsungelharc után lencsevégre kaptuk a repülőgép-szárnyat, majd a Piktortégla-üregek felé véve utunkat elindultunk visszafelé az autónkhoz.

Így végül egy 6 km-es sétát tudhattunk a hátunk mögött, melyben kellemesen kiszellőztettük tüdőnket és fejünket :) A Budai-hegység továbbra sem veszített vonzerejéből, sőt, rájöttem, hogy még mindig sok meglepetést tartogat :)

Vitorlázó-emlékmű

Vitorlázó-emlékmű

Tracklog

Tracklog