‘gyöngyös’ címkével ellátott bejegyzések

postheadericon Megpróbáltam a Rákóczit… 1. rész

Így közel két év kihagyás után nem is olyan könnyű ezt a blogot újra folytatni… hol is kezdjem?! Kihagynám azt, hogy miért nem írtam eddig, de most újra eljött az idő, hogy megosszam élményeimet.

Rövidebb tervezés után egy kollégámmal elhatároztuk, hogy megcsináljuk a Mátrában húzódó közel 43 km-es Rákóczi-túrát. Nem olyan nagy táv, mondhatjátok, hogy sokan a Kinizsi 100-at vagy akár 200-at csinálgatják, viszont mi mégis kintalvósra terveztük, sátorral, hálózsákkal, ahogy kell.

Az eredeti terv az volt, hogy Gyöngyöstől indulunk (innen nehezebb megcsinálni, mert 1630 m szintemelkedést kell leküzdeni, míg ellenkező irányból, Parádsasvár felől “csak” 1435 métert kell mászni) és az éjszakát a Rózsaszállás turistaház közelében töltjük sátorban. Ez 23.3 km lett volna a kiindulás ponttól.

2015. június 11.

Cseplye-tető

Cseplye-tető

Eljött végre a nap, reggel autóba pattantam és indultunk Gyöngyös felé. Sajnos az M0-n karbantartás miatt beállt a forgalom és közel egy órát vesztegeltem a dugóban. Végül 11:30 körül sikerült Gyöngyösről elindulnunk.

Az első 4 km fullasztó volt. Hátamon a 16 kilós hátizsákkal, a több, mint 30 fokban (érzésem szerint közelebb volt a 40-hez, de az órám “csak” 32.5 fokot mutatott) az első 315 méter szintemelkedés meghozta a nem várt pulzusszámot :) A Cseplye-tetőről ennek ellenére csodálatos kilátás tárult elénk: nemcsak Gyöngyöst láthattuk fentről, hanem a domb túloldalán elterülő Visontát is a maga erőműjével. Innen szép tempóval leereszkedtünk a Szent Anna-tóhoz, miközben méregettük a felettünk gyülekező esőfelhőket.

Szent Anna kápolna

Szent Anna kápolna

Az időjárás-jelentés nem cáfolta meg magát: a nagy hőséget zápor követte. Futva tettük meg az utolsó métereket a kápolnáig, majd miután biztonságba értünk meg is jött az égi áldás jégeső formájában. A sors fintora, hogy Isten háza adott menedéket nekünk, itt pihentünk több, mint másfél órát, amíg az eső tartott. Ez és a reggeli dugó az autópályán sajnos determinálta, hogy a napi előirányzott tervet nem fogjuk tudni teljesíteni.

A még szitáló esőben és a friss, puha sárban cuppogó cipőkkel és elázott zoknival indultunk tovább. A fák ágairól nyakunkba hulló csapadék további kellemes pillanatokat szerzett, viszont a felhőzet kezdett oszlani. Mire Mátrafüredre értünk a kápolnához, már sütött a nap.

Rákóczi forrás

Rákóczi forrás

Innen ismét kapaszkodó következett, egészen a Rákóczi forrásig. Itt ittuk utunk – és talán az elmúlt évek – legfinomabb forrásvizét, nem is tudom, hogy lehetne szavakba önteni. Isteni finom! Próbáljátok ki!

Miután a kulacsokat megtöltöttük és egy zokni-csere is történt (a száraz zokni aranyat ér!), tovább törtettünk a Hanák kilátó felé. Közel volt, nem kellett sokat menni és csodálatos kis hely, sátrazásra is kiváló lett volna, ha nem kellett volna tovább sietnünk.

Ekkor a Kékestető már nem volt cél, a Kecske-bérc után már folyamatosan azt néztük, hol fogunk tudni letáborozni. Közben az erdőben belefutottunk előző munkahelyemről kb. 30 volt kollégával, a találkozás meglepő és nagyon kellemes érzés volt: szuper volt újra látni őket, kezet fogni… hihetetlen volt. Most őszintén, mennyi esélye volt, hogy a Mátrában az erdőben összefutunk? Semmi.

Útközben

Útközben

A Som-nyereg előtt, a Honvéd-szállás felé vezető autóút mellett a hajtűkanyarban végül letelepedtünk. Már fél 8-hoz közeledett, amikor felhúztuk a sátrat, a gázpalackok segítségével melegítettünk egy “finom” levest magunknak (ilyenkor nem illik lebecsülni a tasakos porleveseket, aranyat érnek! :) ), a zoknikat felakasztottam a sátoron belül száradni (csodát nem vártam ettől a módszertől) és lefeküdtünk aludni.

Este 10 órakor, mint egy traktor, berregett fel mellettünk nem messze egy aggregátor. S bár a hangja nemsokára lecsendesedett, a tőlünk kb. 10 méterrel lévő utcai lámpa felkapcsolódott és min. 200 W teljesítménnyel nappali világosságot biztosított egész éjszakára a sátrunkban. Ennek ellenére hamar elaludtam, sajnos éjfélkor, 3-kor és 5-kor is felébredtem, mielőtt végleg felkeltünk volna.

Tracklog

Tracklog

Az első nap mérlege 17.7 km, 8ó 11perc menetidő és 887 méter szintemelkedés volt.

Folyt. köv! :)

 

postheadericon Hotel-túra

Az utóbbi időben céges elfoglaltságok miatt elég sokat utaztam, gondoltam megosztom élményeimet a szállások és étkezési lehetőségek kapcsán.

Békéscsaba és környéke

Csabán a már ismert Fenyves Hotelben szálltunk meg. Nyugodt, békés hely Békés megyében, nem is hazudtolja meg hovatartozását. Mind a recepciós és a tulaj is kedves, mosolygós emberek, jól esik beszélgetni velük. Korábbi emlékeimet felidézve a konyha is remek, bár most hétvégén érkeztünk és ekkor este 8-kor bezár az étterem. Ez esetben viszont – utólag visszagondolva – jól jártunk, mert bár ott is finomat főznek, de így most megismerhettünk egy helyet, ahova egyébként nem jutottunk volna el.

 

A Kisvendéglő a Hargitához a recepciós ajánlása volt, elmondása szerint az olasz vendégek kedvenc helye. Kipróbáltunk.

Csak ajánlani tudom! Egy steaket kértem, közepesen átsütve és amikor megkaptam… be kell hogy valljam, hogy először megijedtem a hús mennyisége láttán. Barátom is elismerően csóválta a fejét :) Belekóstoltam, és… azt nem lehet szavakba önteni. Az ízek harmóniája, a hús borsos-mustáros lében érlelése mesés harmóniát hozott létre… valóban félig átsütve kaptam, kívülről szépen sült, belül még rózsaszín volt a kb. 2 cm vastag bélszín… szóval inkább próbáljátok ki!

 

Hajdú-Bihar megye

Utunk következő állomása Debrecenbe kalauzolt minket, ahol a Hotel Aquaticum volt a szállásunk. Sajnos a négycsillagos szálloda nem hagyott mély nyomokat bennem, legalábbis kellemeset semmiképp. Este sajnos nem tudtam aludni, mert kikapcsolt klíma mellett is fel kellett kelnem ajtót nyitni az erkélyen, mert a kinti kb. 10 fok ellenére bent legalább 30 Celsius volt. Az itt felszolgált steak -bár félig átsütve kértem- teljesen át volt sütve és sem az állaga, sem pedig a minősége meg sem közelítette a

Békés megyében felszolgált remekművét. Sajnos a borok tekintetében is csalódás ért, ugyanis sem édes, sem félédes borból nem tudtak kínálni, csak száraz boruk volt készleten. (Üvegest tudtak volna adni, de decire nem.) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a köret és minden más (pl. sajtmártás) kiváló volt, illetve a felszolgáló-személyzetet sem érheti kritika, de valahogy akkor sem távoztam negatív emlékek nélkül. Ja, és hogy nincs ingyenes internet a szállodában, még a recepció környékén sem, az végképp kiverte nálam a biztosítékot. Tudom, kicsinyes vagyok, de szerintem ezt igazán megengedheti bármelyik szálloda. Így maradt a mobil 3G wireless megosztása (ami legalább gyors volt, hála a jó lefedettségnek). Kollégám szavaival élve egyébként a szállodába bejutás kb. olyan, mintha egy kórházon keresztül jutnánk be, hiszen a termálfürdőn keresztül lehet a 2. emeleti recepcióra bejutni, ami – khm, mondjuk úgy – nem túl modern. Apropó, termál fürdő. A két gőzkabin közül csak egy üzemelt és már csak állóhely volt benne – épphogy.

 

 

A “sötét” Borsod

Következzék most az Edda városa, Miskolc. Nem tagadom, itt születtem, szeretem a várost és a környékét is. Szállásunk a négycsillagos City Hotel Miskolc volt. Bár a szobában található brossúra szerint három csillagos a hotel, ez nem igaz, csak sajnos nem frissítették a lapokat. Pedig lenne mire büszkének lenni!!! A szoba kifogástalan (igaz, itt is egy szellőztetéssel és a fűtés lekapcsolásával kezdtem), sőt, még poggyásztartó is van! Mi több, technikai kíváncsiságomat is felcsigázták, ugyanis még sehol nem láttam olyan bútorszéfet, ahol bármilyen kártyával lehet nyitni-zárni a trezort! Én a saját Raiffeisen bankkártyámmal zártam be. Nagggyon jó! Ajánlom más szállodának is. Nincs ám több elfelejtett PIN kód, de nem ám!

És akkor jöjjön a puding próbája: az evés :) Az étterem – bár kicsit eldugott helyen van – nagyon kellemes összhatású. A pincérek szintén jó hozzáállású, mosolygós, kedves emberek. A kaja… nos, akinek a mennyiség számít, az ne ide jöjjön. De ha a minőség a fontos, akkor bátran ajánlhatom. Ez tipikusan az a hely – egy olasz étterem jut róla az eszembe Budapesten a Dohány utcában -, ahol a nagy tányér közepén van egy kisebb mennyiségű étel… na de az íííííze! Az felér bármivel! Nagyon finom és egyébként bár kevésnek tűnik, azért jól lehet vele lakni. De van ám még valami, ami különleges eme helyen, mégpedig, hogy az étlapon minden étel mellé fel van tüntetve a hozzá ajánlott bor is! Kiváló gondolat, bravó! Tehát összességeben egy hatalmas piros pont járt az étteremnek.

A szálloda wellness részlege is érdekes volt, feltételezem azért, mert szezonon kívül, hétköznap jártunk erre, ezért rajtunk kívül túl sok vendég nem volt a szállóban. A recepciós hölgy készségesen útba igazított, hogy merre találom a wellnesst, el is indultam arra. Folyosó, majd balra le. Oké. Sötét. Mentem előre, egy raktár-féle helységbe jutottam. Akkor ez nem az lesz – gondoltam. Vissza és megtaláltam a táblát: Rekreációs helyiség. Bementem, sötétség. Kitapogattam a villanykapcsolót: jól tettem, mert egy lépcső volt előttem. Majd újabb szoba, újabb villanykapcsoló (esetleg ide egy-két mozgásérzékelős megoldást javasolnék). Beértem a wellness részlegbe. Gőzkabin, finn szauna és infra-szauna: mind kikapcsolva. Na, gondoltam, jöhet a keresgélés. Nagy ész nem kell hozzá, rá lehet jönni a dolgok működésére, mindenesetre nekem kellett bekapcsolnom a finn-szaunát és infra-kabint is (a gőzfürdőre nem jöttem rá, de annyira nem izgatott), illetve a pezsgőfürdő sziklába rejtett kapcsolóját is megtaláltam. Kihívás volt, sikerélményt hozott, tehát összességében nem bántam, másnak okozhat csalódást, hogy 40 percet kell várnia a szauna felfűtésére.

Ja, és jut eszembe: az ingyenes wi-fi itt alap volt :) Nemcsak a lobbyban, de a szobákban is!

Heves-megyei kóstolás

Hazafelé úton még beugrottunk Gyöngyösre, ahol az éhség egy kis pizzériába, a Capri-ba vezetett minket. A kedves kiszolgálás mellé finom falatokhoz jutottunk -szerintem- igen kedvező áron. Ha a közelben jártok, kipróbálhatjátok, de az ajtón lévő feliratnak ne hagyjátok, hogy megtréfáljon :) Húúúú :)

Hotel-túránk első felvonására ennyi jutott, remélem tetszett beszámolónk és hasznos volt. Hamarosan folyt. köv :)