postheadericon Bükki barlangvadászat

Az utóbbi próbálkozásaink sorra kudarcba fúltak, amikor megpróbáltunk túrákat szervezni. Először meghiúsult a 7. GEObolt túra, majd a barátaimnak és jómagamnak szerveztem egy Szentgáli-kőlik barlangászatot, amit nekem az utolsó nap sajnos le kellett mondanom, majd -mivel még tüzelt a hév- megpróbáltam részt venni egy bükki barlangtúrán, de sajnos ez is olyan időpontban indult, amikor már a kötelezettségem visszahívott Pest megyébe… szóval nem jöttek össze a dolgok.

Beértünk az erdőbe

Ideje volt, hogy saját kezünkbe vegyük az irányítást. Hogy mi is kellett ehhez?

Édesanyámék elvállalták két gyermekünk egész napos felügyeletét. Kellett még 2 pár túrabakancs, megfelelően meleg öltözet, túrabot, GPS, enni és innivaló, fej- és kézilámpák no meg pár liter benzin egy kényelmes autóban :)

Pénteken egy kellemes és nem kapkodós reggeli után bepakoltunk az autóba és elmentünk a miskolci Sanofi gyógyszergyár parkolójáig ( N 48.116163°  E 20.650073°). Hátizsák a hátra, GPS a vállra és irány a Kecske-lyuk barlang.

Megszámolni nem tudnám már, hányszor voltam ebben a barlangban. Mégis mindig új kihívást és új élményeket jelent, ahogy egyre beljebb és beljebb merészkedek a zseblámpámmal az egyre szűkülő járatokba. Most minden eddigi rekordomat megdöntve jutottam be a járatokba, egészen odáig, ahonnan már hátizsákkal nem tudtam tovább menni. Főleg nem utcai ruhában, hiszen már a térdeplős, guggolós fázis következett. Érdekes lenne tudni, milyen messzire mentem be, de hát a GPS itt ugye már nem tud labdába rúgni :)

Kecske-lyuk bejárat

A barlangról ( N 48.117581°  E 20.636698°) érdemes tudni, hogy teljes hossza 458 méter és egy tágas, kb. 20 méter hosszú és 8 méter széles csarnokkal kezdődik. Jellegzetes háromszög alakú bejáratát könnyű észrevenni és azonosítani, a turistaösvénytől kb. 5 méterre van egy kis magaslaton. A képződmény fokozott védelem alatt áll, belsejében cseppkő-képződmények találhatóak és itt tanyázik a fokozottan védett, 100.000 forint eszmei értékű hosszúszárnyú denevér is. Bővebben Ferenczy Gergely oldalán olvashattok a barlangról.

Szóval lényeg a lényeg, ismerve a barlang történetét és a hozzá kapcsolódó balesetek számát, tudtam, hogy hol van az a pont, ameddig el lehet menni szakvezető nélkül, de a hátizsák miatt nem jutottam el odáig. Majd legközelebb :)

Cseppkőképződés

A kellemes barlangászkodás után utunkat a Lilla-barlang irányába vettük. Korábban mindig a Büdös-Pest barlang volt a következő célpont, majd dél felé a Szeleta-barlang, most szakítottunk ezzel a hagyománnyal, mert piszkálta a fantáziámat e szép női névvel illetett barlang, melybe szervezett barlangtúrákra is lehet jelentkezni. Hol lehet, hogy nézhet ki, vajon mekkora?

Közeledvén a Lilla-bg-hoz útba ejtettük a Flóra-forrást ( N 48.117244°  E 20.621193°) , mely egy kis kitérőt igényelt. Egy békés, csendes pihenőhely mellett található, melyhez az eljutást most számos kidőlt fa nehezítette, ezért kisebb-nagyobb kerülővel tudtunk csak elérni a vizet. Maga a forrás eléggé elhanyagolt állapotban van, ráférne egy kis karbantartás, felújítás, a pihenőben elhelyezett kukák kiürítése. Én egyébként nem is értem az embereket: én ha túrázni indulok, akkor fel vagyok rá készülve, hogy a termelt szemetet magammal hozzam vissza. Nem szoktam erdei kukákba sem rakni, mert tudom, hogy nem gyakran ürítik azt, minek terheljem ezzel is a természetet. No mindegy, ez az én véleményem – a kuka meg nyilván azért van, hogy használjuk.

Lilla-barlang bejárata

A forrás meglátogatása utána utunkba akadt egy víznyelő ( N 48.123274°  E 20.612416°), majd egy erősebb kaptató következett, majd egy balkanyar után már tudtuk, hogy nem lehet messze a barlang. A GPS térképe csak egy szolid kis ponttal jelezte, először észre sem vettem, csak amikor már nagyon a közelben kellett volna lennie, akkor kezdtek el kutakodni, hogy ugyan már, mit nem vettem észre. Végül a turistaúttól kb. 20 méterrel jobbra megleltük a lejáratot.

A Lilla-barlang bejáratát ( N 48.120846°  E 20.609240°) – ellentétben a Kecske-lyuk barlangéval – egy masszív rozsdamentes acél ajtó védi a kéretlen látogatóktól. A belső zárszerkezetes ajtón bekukkantva láthatjuk, hogy ez már igazi kúszós-mászós barlang, ahova nem lenne szerencsés, ha mindenki kedvére kalandozna. Szintén az imént említett barlangtól eltérően, itt már a bejárattól láttunk 3-4 denevért, amint épp a mennyezetről csüngve alszanak, talán már téli álmukba merülve. Zseblámpánkkal nem is sokáig zavartuk őket, hiszen tudvalevő, hogy a denevérek ébredése meglehetősen sok energiájukat emészti fel és ha sokszor megzavarják őket téli álmukban, akkor egyszerűen nem marad annyi erejük, hogy visszaaludjanak és élelem hiányában és a gyengeségtől elpusztulnak. A Kecske-lyuk barlangban nyilván a gyakori látogatások, zseblámpák fénye elől eldugottabb, csendesebb helyekre fészkelték be magukat e kis húsevők, ezért is nem kellett most a bakancsunkkal denevérürüléken csúszkálnunk :)

Lilla-barlang, belülről

A Lilla-barlangról egyébként érdemes tudni, hogy hossza kb. 225 méter, legmélyebb pontja 19 méterrel van az indulási szakasz alatt. Fokozottan védett barlang, a feltárás során barlangi medve csontjait is találtak benne. Bővebben a Magyar Állami Természetvédelem oldalán olvashattok róla.

Visszatérve a barlangi szervezett túrákra, bár még nem voltunk vele, de telefonos beszélgetésünk alapján bátran ajánlom nektek Bátori Károly szakvezetését. Ez a barlang pl. egy 1ó 45p-es túra keretében jelenleg 2500 Ft/fő, ahol a túravezetés mellett biztosítják a szükséges felszerelést is (overáll, lámpa, sisak).

A Lilla-barlang elhagyása után utunk délnek vezetett, majd nemsokára keletnek fordultunk, hogy elérhessük a Szeleta-barlangot.

A Szeleta-barlang (becsült koordináta:  N 48.108040°  E 20.632162°) hatalmas csarnoka már ismerős volt számomra, akárcsak a Kecske-lyuk barlangban, itt is sokszor megfordultam gyermekkoromban.

Móni a Szeleta-barlangnál

A környezetét csodálatos kilátás jellemzi, számos fotós örökítette már meg innen a Lillafüred-i Palota-szállót. A barlang nem is a 115 méteres hosszával, hanem inkább a 16 méteres belmagasságával hívja fel a figyelmet. Az itt talált nyomok és eszközök alapján feltételezhetően az egykori vadászó-gyűjtögető ősember szálláshelyéül szolgált e hely. Bővebben a már említett Magyar Állami Természetvédelem honlapja szolgáltathat információt.

A Molnár-szikla felé vezető úton könnyen levadásztuk a GCMoSz geoládát, majd a keresztet is érintve a kisvasút sínén haladva visszajutottunk az ampullagyár parkolójában hagyott autónkhoz.

A túra adatai:

  • idő: 4ó 42p
  • hossz: 11.2 km
  • szintkülönbség: 504 m
  • meredekség: 32.6 %

Nagyon jól esett ez a séta, kicsit jobbá fordította az elmúlt hetek szerencsétlen sorozatát. Nagyon jól éreztük magunkat, jó volt újra bejárni gyermekkorom emlékeit :)

Tracklog

postheadericon Háromszázadik megtalálás és egy piros egyes – történetek a Mecsekből

(Ezt a blogot még 2011. szeptemberben küldte el nekem Robi, sajnos elkallódott a postaládámban. Ezért most, egy évvel utána jelenik meg – remélem megbocsátja nekem ezt a bakit! -admin)

Szeptemberben egy általatok is jól ismert oldalon megjelent a XXIII. Geocaching Fesztivál és Verseny rendezvény felhívása.

Gyors ellenőrzés. Távolság? Belefér! Naptár? Szabad a hétvége! Ládák? Van elég a környéken! Mindezt gyors döntés követte: „Megyünk Kővágószőlősre!”. Előnevezés, szállásfoglalás, fórum olvasgatása, várakozás.

A kis csapat

2011.09.23.-án délelőtt megindult csapatunk (Nóri és én) a rendezvény helyszínére. A Balaton déli részét elhagyva már „geocaching-szűz” területre érkeztünk, ahol lehetőségeinkhez és az elérhető ládák távolságának függvényében begyűjtöttük az utunkba eső csészéket.

Megérkezésünk után a szervezők (H. Gábor és családja) segítségével elfoglaltuk a helyi Bányászati Múzeumnál található retró, de ingyenes szállásunkat. (A meghirdetett before-party előtt még tettünk egy kellemes sétát a környéken (Kővágószőlős, Cserkút).

Elérkezett az általunk várt legfontosabb program: lepénysütés! Liszt, só, élesztő, víz, fokhagyma, sajt, tejföl és sonka – minden rendelkezésre állt a finomságok előkészítéséhez. Helyi segítőnk, Ildikó és párja nagy gyakorlattal és még nagyobb türelemmel kezelte az éhes kessertömeget. Kemence felfűtése, élesztő felfuttatása, dagasztás és kelesztés, nyújtás, sütés és falatozás (valakinél iszogatás is) – követték az események sorban egymást. A leglelkesebb kelesztők a többiek nagy örömére a kemence körül csoportosultak, mivel a hűvös este miatt így biztosították a megfelelő hőmérséklet. Nóri egy csapat gyerkőccel körbevéve készítette velük együtt a lepényeket az illetékes szülők részére kis nyugalmat biztosítva.Gyúrtak, nyújtottak, gyúródeszkát loptak, kentek, szórtak és pesze csipegettek… Ahogy sültek a lepények, teltek az órák, teltek a gyomrok, fogytak a résztvevők, ellenben nőtt a hangulat. Az est színvonalát frissen sült kürtöskalácsok is fokozták Büfésnek és párjának, a ”büfésnéninek” (mint később megtudtuk), Zsuzsának köszönhetően.

Az útvonal

Szombaton nevezés, pontok feltöltése, útvonalunk megtervezése után elindultunk a verseny (egyben 300. megtalálásom) teljesítésére. A verseny túra kategóriájában 16 szabadon választott és 1 kötelező pont felkeresése volt a cél. A helyszíneken palackokban elrejtett táblázatok (a mások által már jól ismert, nekünk még új multimátrix) adta kódokat kellett begyűjteni.

Kihívást jelentő köves emelkedők, kőfal-mászás, útba eső csészék felkeresése, ismerős arcokkal való találkozások, fantasztikus látnivalók (közeli Árpád-kori templomok, Pálos kolostor romjai, Pálos-forrás, babás szerkövek, …) megtekintése, közben hozzácsapódtunk az előző este megismert safc/donkardos családhoz közösen folytatva a versenyt. Sikeresen „elfogtuk” a szervezők által indított mozgó pontot is, akire megszállottan vadásztunk, majd a kötelező pontnál (GCPK) kisebb frissítő Kánaán (ásványvíz, energiaital, csoki, izotóniás ital) fogadott minket.

Célba érésünk után (összesítve 6 óra 25 perc, 15,1 kilométer és 625 m szint) elfogyasztottuk a finom 2 fogásos geomenüt, logoltunk a mozgó ládákba és rávetettem magam a helyszínen megtalálható vándorbogarakra.

Zsuzsi néni és kecskéje

A verseny lezárása + eredmények összesítése, valamint az eredményhirdetés közötti időben Zsuzsi néni és kecskéje, Turka zenés interaktív előadása szórakoztatta a népes gyermektábort és a felnőtt közönséget is.

A túra, valamint a családi kategória első három helyezettjének időeredménye megdöbbentett, nem is tudom, hogy tempójuk mellett mit is láthattak az izzadságuk mellett. Nekik erről szólt a verseny, nekünk másról.

A kupák és emléklapok átadása után megkezdődött a felajánlott ajándékok kisorsolása, melyek között jó volt látni a Geobolt által felajánlott szép faérméket is. Nagyon pozitív volt, hogy minden nevező nyert valami (mi magunk geocaching.hu lógóval ellátott sapkával, egérpaddal, 10 éves érmével és puzzle-al lettünk gazdagabbak). A sorsolás előrehaladtával sajnos a lelkes tapsolók száma is lecsökkent.

Útközben

A sorsolás zárása után szállásunkra érve észrevettük, hogy a közelben megjelent egy multiláda (GCKSZ), reprocesszor lakótársunkkal megkezdtük a pontok begyűjtését, amihez menet közben csatlakozott BaLee, KataJani, sinus90 és fa-peti is. A végláda eléréséhez tüskés dzsindzsán keresztül vezetett az út (a Dzsindzsa Team tagjaként szinte otthon éreztem magamat ezen a terepen).

Remek hangulatban, csordakessing által megszereztem első piros egyes találatomat! Napunkat kellemes beszélgetéssel, borozgatással zártuk.

Vasárnapunkat a közeli, még meg nem talált ládák és Pécs belvárosának felfedezése jelentette.

Jól érzetük magunkat, várjuk a folytatást!

Fentebb nem szereplő, kellemes perceket okozó kessertársak: BoPe, Bogee, Fil, gusty, taska1981, zsotie, maczy, Levin + Palazsu, scele, VP és utoljára, de nem utolsó sorban koszta! Köszönünk mindent!

Aki meg nem volt ott, jöjjön a következőre!

Végezetül még jöjjön néhány kép!

A bázison

Kettesben

Éjszakai kessing

postheadericon Róma, az örök város

Hosszabb és nem egyszerű előkészületek előzték meg utunkat. Mivel párom születésnapja közeledett és eme neves eseményt szerettük volna méltón megünnepelni, úgy gondoltuk, hogy a gyerkőcök nélkül elrepülünk Olaszország fővárosába egy hosszú hétvégére.

Persze, hogy ne menjen minden simán, a repcsi lefoglalása után pár nappal kiderült, hogy nincs ki vigyázzon a csemetékre. Kb. egy hónapig abban a tudatban voltunk és már bele is törődtünk, hogy bukjuk a több, mint 50.000 Ft-os foglalást. Az utolsó napokban viszont -hála apósom önfeláldozásának- végül mégis zöld utat kaptunk, így gyorsan foglaltunk szállást is, két nappal indulás előtt.

Fentről a Magyar Tenger

Csütörtökön, késő délelőtt indult a gép. Azaz csak indult volna… mivel ugyanis miután a Ryanairt kiszolgáló személyzet leterelt minket a nem túl hűvös aszfaltra és megnézhettük, amint megérkezik a gépünk, utána sajnos azt kellett végignéznünk, ahogy a pilóta a fejét vakarja, nézegeti a kereket és elkezd telefonálni. Mint kiderült egy csavar ment bele a repülőgép tömör kerekébe és úgy tűnt, hogy nem szállhat fel a vasmadár. Fél óra huzavona után visszaküldtek minket a terminálba és felkészítettek arra, hogy 4 óra múlva fogunk tudni tovább indulni, mivel előbb a központból egy kereket kell ide küldeni, amit utána fél óra alatt ki tudnak cserélni. Hál Istennek egy magyar mérnök engedélyezte a felszállást, így újra irány a beton! :)

Így is kb. 1 óra késéssel indultunk el, ami sokakat aggodalomra késztetett, mivel ők csatlakozáshoz mentek. Én ekkor már úgy voltam vele, hogy a nehezén túlvagyunk, innen már csak jobb lehet :)

Korántsem volt így. A pilóta – bár már nem egy fiatal kamasz volt – elég amatőr módon vezette a vaskacsát. A leszállást követően pedig mindenki megértette, miért is volt baj a kerékkel. Gyakorlatilag reccsentünk földet éréskor, úgy lecsapta a gépet. Kb. 10 repülés van már mögöttem, de ilyen “élményben” még nem volt részem.

A repülés során egyébként végig felhőtlen, nagyon szép időnk volt, nem is emlékszem mikor volt ilyen szép kilátásom utoljára…

A reptéren újabb meglepetés fogadott: a csomagunkról levágták a lakatot és felszakadt az eleje és hátulja is. Vadi új bőrönd volt. Állítólag ez volt a “baj”. Na de most már tényleg nem lehet több baj…

Valóban, innentől már minden jól alakult.

Szállásunk

A reptéri busz bevitt minket a Termini pályaudvarhoz, ahonnan gyalog sétáltunk el a kb. 5 percre lévő szállásunkra. Ott már az ajtóban várt a tulaj, szegénykém már 7x hívott és SMS-t is írt, hogy hol vagyunk, nekem viszont a táskámban volt a mobilom, nem figyeltem. Szállásunk, a Guest Haus Praetorium pont olyan volt, mint amit szerettünk volna – sőt, nekem még kellemes csalódást is okozott. A házigazda végtelenül kedves és segítőkész volt, minden instrukciót, kulcsot és wifi jelszót megkaptunk, sőt, elvihető térképek és tájékoztatók is álltak rendelkezésre.

Első nap, délután 3 óra volt. Elindultunk várost nézni.

Nem akarok túlozni, de biztos vagyok benne, hogy legalább 15 km-t sétáltunk érkezésünk napján. Bár GPS volt nálunk (még otthon rátöltöttem 40 geoládát), egyenlőre még nem vettük igénybe. Éjfélig bolyongtunk, egyszer eltévedtünk, pap bácsi segített irányba minket :) Mert hát ugye én kitaláltam, hogy “azt a nagy fehér épületet” még nézzük meg, ami sokkal távolabb volt, mint az először látszott.

Monumento a Vittorio Emanuele

Pénteken már beaktiváltuk Roma Pass kártyánkat, fel a buszra és irány az Angyalvár. Régi vágyam volt és nem is csalódtam benne. Csodálatos, lenyűgöző! Egyenlőre még csak kívülről néztük meg, elkaptunk egy nano-ládát, majd becéloztuk a Vatikánt.

Elvárásokkal telve érkeztünk meg a térre, Dan Brown könyvein (Da Vinci kód, Angyalok és démonok, stb.) “felnőve” azonnal az ismerős elemeket kezdtem keresni :) Majd az árusokat kikerülve beálltunk a sorba. Persze láttuk, hogy mi a kötelező ruházat, Mónin direkt olyan póló is volt, ami kielégítette az igényeket, viszont a szoknya “sajnos” térd felett végződött, ezért gyorsan kipenderítettek minket a kapunál. Utcai árus, egy kis alkudozás és a 3 EUR-ós szoknyából kettőt véve meg is szabadultunk 4 EUR-tól :) Sorbanállás és IGEN, bejutottunk!

A híres tér a kupolából fotózva

A 60.000 főt befogadni képes Szent Péter-bazilika csodálatos építészeti élmény, hatalmas terek és magasságok és gyönyörű szobok, freskók díszítik. A tömeg is elviselhető volt, kellemesen éreztük magunkat. A kupolába is felmentünk – a lustaságom ismét 4 EUR-ba került, de megspóroltunk kb. 400 lépcsőt és lift röpített minket a magasba. A kilátás pompás volt, bár itt már azért tényleg kevés volt a hely ennyi embernek.

Utána már előkerült a GPS is, gyorsan levadásztuk a közelben lévő “Vatikán titka” geoládát. Móni találta meg, megint igazolódott a tény, miszerint mindig az találja meg, akinél nincs GPS :) Ügyes rejtés volt, nem messze tőle meg is ebédeltünk. Hiba volt, még sétálni kellett volna. Az egyébként is kevésbé finom és udvariatlanul felszolgált ebéd közel 50 EUR-ba, kb. 13.000 forintunkba került. Hát így jártunk :(

Aznap este is későn értünk haza…

Éhesek voltunk!

Szombatra virradt, amikor ugyanis Móni betöltötte a …. na ezt nem mondom meg :) Tőlem már éjfélkor megkapta a puszit, viszont az igazi szülinapi köszöntés délután 5kor volt a Colosseumban. Felkerült egy szép titánium gyűrű az ujjára és megállapítottuk, hogy sokat öregedett egy nap alatt 😀 Útközben a Colosseum felé találtunk egy fincsi éttermet, ahol a szabadban, árnyékban és nem utolsósorban elfogadható összegért tudtunk megebédelni. Természetesen sorra került a pizza és a tészta is, illetve a jó hideg sör sem maradt el. Végre, de jól is esett.

Félúton akadtunk rá az Ave Cézár ládára, illetve a Colosseum lábánál egy normál geoládát is találtunk. Igaz, elég igénytelen csomagolása volt, viszont kárpótolt minket a benne talált travel bug. Quebec zászlaját hamarosan elrejtjük itthon, Magyarországon.

Colosseum

Az ezt követő három nap igyekeztünk minél többet látni az örök városból, Rómából. Nem sorolnám fel az összes emlékművet, szobrot és helyet, ahol megfordultunk, de úgy érzem, hogy sikerült jól kihasználunk az időnket. Megismertük az olaszok frissítő italát is, a Spritz-t, láttunk boldog olaszokat, amikor továbbjutott csapatuk az EB-ben, láttuk Róma kevésbé turistáknak való részét is (szegény rész mindenhol akad, csak nem mindenki megy el megnézni).

Megismertük az olasz vezetési mentalitást, megtanultuk, hogy ha adrenalinra van szükségünk, akkor csak le kell lépni a zebrára és átkelni egy úton: többet ad, mint bármelyik bungee jumping. Rájöttünk, hogy a zebra előtt az autósoknak a piros lámpa annyit jelent, hogy “lehet, hogy hirtelen kell fékezni”, nem pedig megálljt vagy lassítást. Irigykedtem és irigykedek a római ivóvízre, mert rengeteg kútjuk van és nagyon finom, hideg víz tör fel belőlük. Kielemeztük az olasz lányokat és pasikat, rácsodálkoztunk, mennyi sötét bőrű (néger és arab) ember él erre.

Megcsíptünk még két geoládát, egy kollégium mellettit és a La Basilica di S.Pietro in Vincoli -t. Volt több, kb. 3-4 sikertelen találatunk is, előfordult, hogy a koordináta egy őrbódé mellé mutatott, ahonnan meglehetősen határozottan eltessékeltek minket.

Olasz tengerparton

Kedden, késő este indultunk haza. A repcsiút zökkenőmentes volt, az 1ó 40p-es utat pilótánknak sikerült 30 perccel korábban kiviteleznie. Ehhez hozzásegítette a normál 800 km/h-s sebesség helyett véghezvitt 1008 km/h-s tempó is, illetve 2 km-rel magasabban is repültünk, mint idefelé, legmagasabb utazómagasságunk  12.000 m felett volt.

Leszálláskor, 00:10-kor újabb szakadás fogadott a bőröndön, de már nem érdekelt. Vége lett ennek a csodás 6 napnak és délután kettőre mehettem dolgozni.

És hogy milyen volt a római vakációnk? Dolce Vita :)

Termini Station

Angyalvár

Búcsú Olaszországtól

 

 

postheadericon Egy kis városi séta

Múlt szombaton olyan szép idő volt és mivel semmi más dolgom nem akadt, úgy gondoltam sétálok egyet Budapesten. Már csak azért is, mert délután úgyis ott találkoztam volna párommal egy mozi reményében, illetve úgyis volt egy kis dolgom a Ráday utcában, ezért még 11kor HÉV-ra pattantam.

Hétágról sütött a nap, felhőtlen ég volt, bár estére 6 óra környékére már vihart jósoltak. Addig is érezzük jól magunkat.

Kilátás a Citadellától

A BKV zöld kígyója egészen a Vágóhídig hozott, majd innen a Duna parton besétáltam a Boráros térig. Innen a Ráday utca már karnyújtásnyira volt, ahol el is intéztem, amiért valójában jöttem – vettem egy ördöglakatot magamnak :) Mivel így már nem kötött az idő, kényelmesen elsétáltam a Bazilikához, ismét megcsodáltam milyen hatalmas és gyönyörű épület, majd elballagtam a folyó másik oldalára és a híd lábánál megreggeliztem a sajtos pogácsámat. Kaja után irány fel a Citadella.

A nagy hőség miatt azért megizzasztott a domb, de hamar felértem. Közben nosztalgikus emlékek ébredtek (I. Gellért-hegyi Downhill kerékpár-verseny, sok-sok évvel ezelőtt, nézőként). Fent a meleg miatt keveset időztem, egy kis pihegés az egyik árnyékos padon, kellemes kilátás a várra, majd egy kis fejtörő a helyi árusokkal. Egyikük ugyanis örömmel fogadott, miszerint “Hatalmas szerencsém van”. Na vajon miért, kérdeztem udvariasan. “Mert pont most estek le az árai” -jött a marketing válasz és valami véletlen folytán ráérzett a rejtélyek iránti vonzalmamra és egy Secret box (titkos doboz) névvel illetett kézműves kis dobozt próbált meg eladni nekem.

Arany János utcánál

A marketing ismét bejátszott, hiszen magyarként a 3500 Ft-os árból kapásból kaptam 1000 Ft kedvezményt, illetve ki is próbálhattam a kis ládikót. A kulcs hozzá hamar meglett, viszont a lyukat hozzá már nem volt olyan egyszerű megtalálni. Ötletes kis szerelés, nagyon tetszett, nem kizárt, hogy egyszer még beszerzek egy ilyet magamnak. Vagy másnak… :)

Az erdőben kényelmesen lesétáltam az Erzsébet-hídhoz, majd Pesten folytattam utam. Elsétáltam az Arany János utca / Sas utca sarkához, ahol párom az oktatást tartotta, de mivel még javában folyt az előadás, jobb elfoglaltságot kerestem magamnak, mint a folyosón ülni. Víz-szeretetem ismét a Duna-partra csábított, majd innen szép lassan, sokszor megállva és bámészkodva -na meg fotózva- elmentem a Petőfi hídig, majd onnan a Corvin moziig.

Eddigre már délután 5 óra volt. Sajnos semmi olyan film nem volt, amiért érdemesnek tartottam volna beülni, illetve egyre erősebb lett a szél is (jött a vihar), ezért inkább visszasétáltam a Művészetek Palotájáig, gyk. kiindulási pontomig. Itt találkoztunk párommal és innen már kocsival mentünk haza.

A teljes sétám kb. 14 km volt. (Kár, hogy nem volt nálam GPS, ezért a térkép csak nagy vonalakban tükrözi a bejárt utat, nem tracklog.) Jó volt egy kicsit szabadon cselekedni, “kötöttségek nélkül”. És az idő is kedvezett :)

postheadericon V. GEOBond rendezvényünk – szervezői szemmel

A rendezvény kabalája

Mindig érdekesnek találom más-más szemszögből megvizsgálni a dolgokat, kiváltképpen, ha a saját rendezvényünkről van szó. Ezért is örültem DonKardos kis esszéjének, mellyel akaratlanul is ötleteket adott majd a következő geopaintball csatánk szervezéséhez. De ne szaladjunk ennyire előre :)

Négy hagyományos geocaching túra után elérkezettnek láttuk az időt egy rendhagyó, extrémebb buli szervezéséhez. A paintball kiváló lehetőségnek kínálkozott, hogy érdekesebbé tegyük a kincskeresést. Sajnos eddigi próbálkozásaink, hogy erdőben és pályán kívül, nagyobb területen is lövöldözhessünk, kudarcba fulladt, ezért a harci részeket kizárólag elkerített területen belülre terveztük.

Bár a rendezvény megszervezése még a kijelölt időpont előtt egy héttel is bizonytalan volt (akkor már csak 3 fő jelentkezett és esőt is jósolt a meteorológia), pár nappal az esemény előtt már kezdett felcsillanni a remény.

A rejtvény

Április 22-én megérkeztünk (szervezőkhöz méltóan hál Istennek elsőként) a helyszínre, a dabasi Rosszcsontok bázisához. Párommal ketten előkészítettük a terepet. Elhelyeztük a már előre elkészített rejtvényeket, melyek vastag, GEObolt logós és viasszal lezárt fa korongok voltak. Emellett ásót, locsolókannákat illetve facsemetét rejtettünk el a paintball pálya környezetében.

A csapatok 9 és 9:30 között érkeztek, amit nem is bántunk, mert egy kicsit mi is csúsztunk az előkészületekkel. Addig lehetőségük volt megtekinteni a pályát, ismerkedni egymással és a tereppel. Indulás előtt egy rögtönzött fegyver-használati útmutatót kaptak, illetve ki is lehetett próbálni a markereket. Majd – túl sok információt nem kapva – útnak indultak. Felszerelésünk egy hiányos menetlevél, egy-egy PMR rádió, öngyújtó és GPS volt…

A lőszeres láda

A csapatok a vártnál gyorsabban haladtak, ezért minket is meglepett, milyen hamar értek vissza. Az eredeti elképzelés az volt, hogy beérkezéskor rohannak a csapatok, gyors beöltözés és felfegyverkezés lesz és az első csapat elfoglalja és megvédi az egyik épületet. Ehelyett inkább a kényelmes és biztonságos beöltözést választottuk, van aki még egy cigire vagy szendvicsre is szakított időt – rugalmasan kezeltük a helyzetet.

Az utolsó feladatként kapott koordinátán egy-egy számzáras lakattal lezárt katonai láda várta a játékosokat, melyeket a játék során megtalált korongba rejtett számmal lehetett kinyitni. Ebből került elő a fejenként 200 lőszer, amit már lehetett is betárazni és kezdődhetett a harc.

A teljes pálya (ami négy területet takart) felét kaptuk meg mi a rendezvényre, a másik felén 11 rendőr játszott (mint utólag kiderült volt szakács-rendőr is, de erről még majd később…).

Találat!

Első feladatként a győztes csapat bevette magát az egyik épületbe és meg kellett védenie azt. Majd következett a térfélcsere és az újabb feladatok. Volt VIP személy kísérete, “Intelligence” játék, amikor egy aktatáskát kellett felkutatni és kinyitni a szintén számzáras akadályt. Olyan is volt, hogy utolsó emberig játszottak a csapatok, de zászlórablás is volt, melyet egy magas zászlórúdról kellett lehúzni.

Fél 1 körül megérkezett az ebéd is, amit sziesztaként felfogva nagy étvággyal el is fogyasztuttunk… azaz nem mindet, mert bár többen szedtek két tányérral, még így is bőven maradt a kondérban. A közeli étterem, ahonnan érkezett az étel, nagyon jó munkát végzett, nagyon finomra sikerült a babgulyás! Nyammm :)

A csapat

A rendezvény előtt egy héttel már tudtuk, hogy rendőrök is lesznek a pályán, fel is merült a gondolat, hogy kihívjuk őket egy csatára. A szavazás alapján a résztvevők 80%-a a kihívás MELLETT voksolt, bár, ahogy láttuk magunk mellett, a másik pályán rohamozni őket, kicsit elbizonytalanított minket a dolog. Már épp lemondtunk volna a kihívásról, amikor rákérdeztek, hogy mikor fogunk játszani, mert ők már ránk várnak… :) Na, ez meglepetés volt és már nem lehetett nemet mondani.

Bár jómagam is féltem az ütközettől (nem lőttem még rendőrre, na :) ), a vártnál szerintem sokkal jobban szerepeltünk! Bár a zászlószerzés nem volt túl szép, de szabályos volt, ezért ezúton is gratulálok nekik (a zászlót 90%ban mi húztuk le, akkor lőttek ki minket).

Én kis kertész...

Utána még délután 3-4 óráig ment a lövöldözés, az én sisakomat is többször érte fejlövés. Játék után elültettünk egy facsemetét, ezzel is megemlékezve a Föld napjára, majd mindenki fáradtan, de boldogan elindult hazafelé.

Köszönjük mindenkinek a részvételt, ígérem, hogy fogunk még hasonló rendezvényt kanyarítani a jövőben is :)

Az utóbbi időben már megszokhattátok, hogy a rendezvényről egy kis videó-klisé is készül, ez most sem volt másként. A játék során folyamatosan rögzítettük az eseményeket külső és fegyverre szerelt kamerával is. Tekintsétek meg kis összeállításunkat, garantáltan nem fogtok csalódni :)

postheadericon GCCITO – avagy a Szemétszedő geoláda

2008. márciusában lettem geocaching függő. Persze pozitív értelemben, de ezt ládásztársaimnak nem kell magyarázni. A ládák aztán rávettek különböző dolgokra amik miatt sokszor úgy éreztem második gyerekkoromat élem. Többek között megkerültem kétkeréken a Balatont, a Velencei tavat, a Tisza tavat és a Fertő tavat, megszerettette velem a túrázást (2011-ben teljesítettem a Budapest Kupa kiírását) és új barátokat szereztem. Rájöttem, hogy pályát tévesztettem, ugyanis imádom a fa illatát, az erdő illatát eső után, a lenge szelet fülledt időben, a színpompás virágok látványát, a fenyőerdőt és a sor végére a hideg sör is felkerülhet.

Nem vagyok angyal. Nem adok vért, összenyomom a pókokat, nem kapcsoltam le a villanyt a Föld napján, nem osztok meg segélykérő képet/szöveget a facebook-on, viszont felajánlom adóm 1%-át és felszedem a szemetet. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe a GCCITO, azaz Szemétszedő geoládát.

A szegedi végeredmény

Elsőnek 2009-ben jelentettem be CITO-t amikor munkahelyem szervezésében a Tisza-partot takarítottuk kb. 140-en. Hét csoportba verődve dolgoztunk. Voltak akik a lépcsőt takarították a parton, voltak akik a vizet járták csónakokkal. Mi a Belvárosi híd keleti hídfőjének környékét rendeztük. Illetve próbáltuk, ugyanis 19 főnek több órai munkája is kevés volt hozzá. Ennek ellenére igyekeztük pozitívan zárni a napot, mert a munkahelyi beosztásbeli különbségeket kiegyenlítette a jókedv és a közös cél.

Második bejelentett CITO-m 2010-ben volt Pilisszentivánon. Szintén a cég rendezésében a Jági tanösvényre látogattunk el ahol kb. 70 kollégámmal együtt vállaltuk a tanösvény felújítását, rendezését. “Díjazásom” jókedv, gulyásleves és egy CITO-s póló volt. Bővebben ITT olvashattok róla.

Szemétszedés közben

Legutóbbi bejelentett szemétszedő megmozdulásom egy vasárnapi piknikre is hasonlíthatott volna. Volt kenyér, üdítő, dohány, sör, jóidő és a Párom. Egyszerűen elég volt a környékünkön felgyülemlett szemétből és vasárnap reggel kimentünk összeszedni azt. Terv szerint helyben szelektáltuk volna, de hamar rájöttünk, nem lesz elég a zsák. Később a kocsival is oda kellett állni, hogy el is tudjuk vinni a holmit. Még délelőtt tábort vertünk az udvaron, kiborítottuk a zsákokat és főzés mellett ment is a válogatás. Nagyrészt sörös dobozok voltak, amiket laposra össze is tapostunk. Azóta intézkedtem az elszállításukról a környékbeli nagycsaládosok részére. Itt a második jópont, ők pénzt kapnak érte. 😉

Én így hálálom meg a természetnek az illatokat, az árnyékot, a napsütést, a napfelkeltét az ízeket és minden jót amit kaptam tőle. :)

 

postheadericon 4 óra, 4 fő, 4 kerék, 4 láda :)

A téli időszakhoz képest viszonylag kellemes és nem utolsósorban csapadékmentes időre ébredtünk így szombat reggel. Ideálisnak tűnt, hogy az elmúlt hét fáradalmait egy kis geocachinggel vezessük le, főleg azért, mert az utóbbi időben igen hanyagoltuk a testmozgást. A karácsonyi kilók miatt ugyan nem kell aggódnunk, de azért adjuk meg a testnek, ami jár neki :)

A pázmándi vízimalom

Célpontnak a Velencei-tó környékét jelöltük ki, így a kissé elnyúló készülődés után délben neki is indultunk az útnak. Első állomásunk a pázmándi vízimalom volt és mivel egyik gyermekünk elaludt útközben így -ugye említettem a testmozgást- átkapcsoltunk drive-in-cache üzemmódba, így gyakorlatilag 3 méterre közelítettük meg autóval a kincseket rejtő dobozkát. Kiadós testmozgás, mi? :) Természetesen a láda után elsétáltunk a kb. 100 méterre lévő egykori malomhoz és megcsodáltuk azt (anya addig az alvó csöppségre vigyázott), majd miután Peti felébredt, együtt még egyszer megnéztük a malmot. Láda naplózva, irány a legközelebbi láda!

A Cseplek-hegyi kilátás már egy kicsit sétálósabb volt, fák alatt bujkálós, bokrokat félrehajtós, 100 birkán átmászós érdekes jelenség, mivel pont a ládánál terelte derék emberünk a nyájat. Szétnéztünk, bámészkodtunk, majd levadásztuk a csodálatos borítójú logbookot rejtő kis ládikót.

Cseplek-hegyi kilátás

A Csúcsos-hegy megmászása már annál inkább kihívásnak ígérkezett, no nem azért, mert kell kb. 50 métert mászni, hanem mert a talaj sáros, felázott volt és a lefelé jövők már az út elején figyelmeztettek, hogy kisgyerekkel nem tartják túl jó ötletnek. Sebaj, voltunk mi már nagyobb kihívás előtt is, gondoltuk és igazunk is lett. A gyerekek nagyon ügyesen jöttek velünk, igaz, az édesanyjuk lecsücsült a sáron útközben :) Bár felhős volt az ég, viszont meglehetősen magasan voltak a felhők, ezért a csúcsról (Csúcsos-csúcsról :) ) nagyon messze el lehetett látni… egészen a Holdig, ami ugye nagyon messze van, nem? :) De tényleg szép volt! :) A láda itt is hamar meglett, kicsit beszélgettem az 54 km-re lévő dobogókői papagáj rádióval, majd mentünk tovább.

"Csúcsos-csapat"

A szintezési ősjegy egy virtuális láda volt, kb. másfél km-re a parkolási helyünktől. Szintén drive-in, érdekes sziklák, könnyű találat. Már viszketett a talpam egy kis igazi sétára, ezért már alig vártam, hogy valami kis “mászós” pálya következzen.

A Bence-hegyen lévő ládát már évekkel ezelőtt levadásztuk, azaz akkor nem találtuk meg, viszont mivel elfogadtattuk a találatot, most nem jelent meg a Dakotán, mint felfedezetlen láda, úgyhogy koordináta hiányában csak a kilátásért mentünk fel eme csodálatos helyre. Megnéztük a naplemente elejét, amikor már kezd narancsba borulni az égbolt alja, majd indultunk hazafelé.

Mindent ügyesen visszarejtettünk ám!

Útközben még befigyelt egy új túracipő a Decathlonból (és ezért a reklámért nekem senki nem fizet! Pech…), illetve egy estebéd az IKEA-ban (szintén ingyé-reklám, nem tudom mi van ma velem) és meg is érkeztünk :)

Jó volt, kár lett volna kihagyni! :)

postheadericon Kiskarácsony 22 teljesítménytúra

Eltévedtünk?

Hogy is kezdjem ezt a történetet? Vica barátném jóvoltából idén karácsonykor nemcsak a Jézuskát vártam. Hiszen elötte pár héttel az interneten talált egy albertirsai teljesítmény-túrát, és nem kellett sokáig győzködnie, hogy párommal benevezzünk a középsö, 22 km-es távra.

Eljött hát a december 26, a túra időpontja. Reggel fél kilenckor már teljes menetfelszerelésben álltam az irsai strand bejárata elött. Kb. 4 fok, szitáló eső; nem, nem fürödni készültem:) A hátizsákhoz PMR rádió és GPS csatolva, benne termoszban forró tea és szendvicsek, szemünkben az elszántság tüze lobogott:) Induláskor a nevezési díj leperkálása után kaptunk pálinkát – hogy meg ne fázzunk:) -, illetve csokit és mandarint vehettünk magunkhoz útravalóként.

A pálya végig turistaösvényen vezetett, illetve ahol mégsem, ott piros-fehér szalagok jelezték, hogy merre kell mennünk. Nem sok idő kellett és a kökénykóstolás közepette eltévesztettük az irányt, így a négyfős bátor kis csapat eltévedt. Persze hamar rájöttünk a hibára, de sajnos így is kb. másfél km-t tettünk meg feleslegesen.

Őzike

Azaz talán mégsem, hiszen sikerült lencsevégre kapnom egy őzikét :)

Visszatérve az eltévesztett elágazáshoz egy viszonylag susnyás rész következett, majd nemsokára elérkeztünk az első ellenőrzőponthoz. A szitáló eső és a borús ég sok jót nem ígért, viszont menet közben sikerült befognom egy taxitársaság frekvenciáját, úgyhogy legalább annak a hallgatása szórakoztatott minket.

A második ellenőrzőpont is elérkezett nemsokára, bár már a párom és én is kezdtük érezni, hogy valami nincs rendben a cipőben. Móni cserélte, én tűrtem:) Útközben találtunk egy érdekes pincebejáratot, amit Laci barátunk (konkrétan Vica barátja, de magunkévá fogadtuk:) ) vezetésével részben fel is tártunk. Mindig mondom, hogy jó, ha van zseblámpa vagy fejlámpa az embernél (ez utóbbi nálam is volt).

A pince

A POI mentése után nem sokkal, a túra 19. km-énél érkeztünk a harmadik, egyúttal utolsó ellenőrzőponthoz. Itt az emléklap és kitűző mellett a már ismert pálinka várt minket, illetve az éhes gyomrok igényét nyársra húzott szalonnával, kolbásszal, hagymával és kenyérrel lehetett enyhíteni, melyekhez még két jól megrakott és folyamatosan táplált tûz is hozzájárult. Innen még 5 km séta vezetett vissza a parkolóhoz a szántóföldön keresztül.

A végeredmény? 24 km kellemes séta, találkozás kedves és vidám emberekkel, hangulatos ebéd a szabadban, egy vérhólyag nálam, két vízhólyag Móninál. És a tanulság? Legközelebb megpróbálom nem otthonhagyni a túrabotom;)

Köszönjük Tonnakilométernek, azaz Rehor Mihánynak a kiváló szervezést és a felejthetetlen hangulatot! Ha minden jól megy, akkor jövöre ugyanitt!

Az egyik ellenőrzőpontnál

 

Majdnem a célnál...

 

A túra színe-java

postheadericon GLONASS, az orosz GPS

Az elmúlt hetekben jött ki a piacra a Garmin legújabb családja, a kis sárga eTrex folytatása az eTrex 10, 20 és 30-as készülék, mely kapcsán reflektorfényt kapott a GLONASS műholdrendszer. Ezek az égi objektumok orosz tulajdonban lévő műholdak és egy kicsit utánaolvastam, mit is érdemes tudni róluk :) Íme!

Az első GLONASS műhold

A Szovjetúnió 1976-ban kezdte fejleszteni a rendszert, az első műholdak közel 8×8 méteresek voltak és 1260 kg-ot nyomtak. 2010-re valósult meg Oroszország teljes területének lefedése, majd 2011 októberére a Föld teljes lefedése a GLONASS műholdakkal. Jelenleg 27 műhold kering 19.100 km magasan felettünk, ebből 23 működik, egy üzembe-helyezés alatt áll, 2 karbantartás alatt van, 1 pedig tartalék. A legújabb típusok, a harmadik generációs GLONASS-K műholdak már csak 750 kg tömegűek a második (M) széria 1450 kg-jához képest. A készülékek közel 15.000 km/ó sebességgel keringenek a Föld körül, így 10 óra alatt kerülik azt meg.

Glonass katonai készülék

A rendszer kétféle adatot sugároz, egy normál pontosságú értéket (Standard Precision, SP) és egy kódolt, nagy pontosságú adatot (High Precision, HP). Ez utóbbit természetesen csak katonai műholdas készülékek tudják fogadni, az átlagfelhasználó számára nem elérhető. Az SP jel átlagos pontossága 5-10 méter közötti, magasságmérése 15 m körüli, illetve a sebességet 10 cm/s pontossággal tudja mérni.

A földi irányítóközpont és az időreferenciát biztosító készülékek természetesen Moszkvában találhatóak, míg számos követő (tracking) állomás van még Szentpéterváron, Ternopolban, Eniseiskben és Komsomolsk-na-Amure-ban.

2011 óta számos gyártó által készített eszközök képesek a GLONASS jel vételére, legyen szó akár a Garmin által piacra bocsájtott navigációs eszközökről (eTrex 10, 20, 30) vagy akár olyan okostelefonokról, mint egyes ZTE, Motorola, Samsung, Apple, Sony Ericsson vagy Nokia modellek.

Az új eTrex család

postheadericon Bevettük Essegvárt! …azaz a IV. GEObolt megmozdulás! :)

Essegvár

Lassan már 5 hónapja, hogy a Tököli Parkerdőben, az éj leple alatt elindítottuk a játékosokat, hogy megkeressék éjszakai ládáinkat, itt volt hát az ideje egy idei második rendezvénynek!

A helyszín már májusban körvonalazódott, amikor Görbe felajánlotta, hogy mi lenne, ha náluk, Bándon szerveznénk a következő rendezvényt. Az elmesélése alapján tetszett a hely, vár is van, dombok is és nem utolsósorban természetvédelmi terület is van a környéken, ami látogatható, sőt, hagyományos ládát is rejt!

Kb. egy hónappal a túra előtt kezdődött a szervezés. Bejártuk a környéket, tracket mentettünk, pontokat mértünk – majd kb. két hétig kerestem, hogy hova tehettem a kis Dakotámat. Közben persze elindult az ügyintézés, engedélyek beszerzése, helyi szervek értesítése, közben pedig azon aggódtam, hogy mikor fogok tudni újra leutazni a helyszínre és mivel fogom bemérni a koordinátákat…?!

Végül, amikor már az elkeseredettségem teljesen kiteljesedett, persze meglett a kis sárga kavicsom, úgyhogy hirtelen béke szállt rám :)

Egyik rejtésünk helye...

Előző nap késő délután már megérkeztünk Bándra, ahol -míg kis családom a szállást foglalta el-, mi Bencével elindultunk kihelyezni pár ládát. Nagyon hamar ránksötétedett, arról nem is beszélve, hogy volt olyan pont (“Gyökerek”), ahol a az eredetileg mért pont 168 méterre volt a valós rejtektől. Legalább fél órát mászkáltunk az erdőben korom sötétben, mire megtaláltuk azt a fát, aminek a gyökerei alá terveztük a láda rejtését. Gyorsan újramértük a koordinátát (Dakotával és CSx-el is), és már indultunk is haza. Egy fincsi vacsora után, a Kakukk Panzióban fürcsi majd “nagy alvás”…

…lett volna, ha drága gyermekeim lába nem a számban vagy éppen a fejemen mászkált volna álmukban :) Így lett kb. 4 óra szundi, majd még egy kis pihenés, több megszakítással, majd reggel 7 órakor találkozó a Kakukk előtt és indulás a többi láda kirejtéséhez.

Bence bicajjal, én gyalog voltam, így a távoli ládák rejtését nem én végeztem. Helyette a “patakugrató” pont kihelyezése után felsétáltam a várba és onnan teszteltük a PMR rádiók hatótávolságát. A 15 pontból kb. 3-4 olyan volt, ahol nem volt vétel, ezek általában a domb túloldalán helyezkedtek el.

Eljött a 10 óra, a tervezett indulás. A molinónk is felkerült a vár tetejére, illetve a laptopot is felkészítettük a GPS-ek fogadására.  Ez volt az első alkalom, hogy már a Garmin CSx-eket is tudtuk fogadni, hála a MapSource programnak. Az indítások simán zajlottak, mindenki szép lassan elindult a neki szimpatikus irány felé.

Vajon mi van odafent?

A ládák igen változatosak voltak, nemcsak erdőben, de a településen is számos koordináta meg volt adva. A 9 hagyományos láda mellett 6 virtuális is megjelent, melyek általában táblákon lévő nevek, évszámok voltak. A petling rejtések között voltak igen trükkös, becsapós megoldások, sokak kedvence volt pl. a 3-as pont, ahol a híd alá egy kötélen be volt lógatva a patakba egy nagy kő. Hiába húzta ki mindenki a követ, “sajnos” hamar rá kellett jönniük, hogy nincs rajta semmi és valószínűleg nem ott kell a rejtést keresni (hanem pont a hátuk mögött :) ).

Egy másik szokatlan rejtésnél pedig a megadott koordinátán nem volt láda, viszont a szemfüles keresők észrevehettek egy kötelet, mely a vízbe vezetett. Ezzel lehetett ugyanis a vízből visszahúzni a megadott helyre a ládát, ami a jelszót tartalmazta.

Néhány rejtésnél feltűntek az előre beharangozott QR kódok is, akinek ezek olvasására alkalmas mobilja volt, az érdekes infókat tudhatott meg a környékről (hogyan alakult ki a tiszafás, honnan kapta a szomszéd település, Szentgál a nevét, stb.).

Kb. fél kettőre már az első csapat vissza is érkezett, ők nagyon hamar teljesítették a távot. Utána egészen 5 óráig folyamatosan szállingóztak vissza az emberek és többségük bejárta az összes megadott koordinátát. Ám ezzel még nem ért véget a küldetés :)

A rejtéseknél ugyanis mindenhol egy szó volt a jelszó, amiket most be kellett illeszteni egy keresztrejtvénybe, hogy végül egy új szót alkothassanak. Ez, mint utólag kiderült, nem is volt olyan könnyű, azokba, akik feladták a küzdelmet, egy kis segítséggel újra lelket öntöttünk a folytatáshoz…

Útközben

Napközben a már említett Kakukk Vendéglőben mindenki elfogyaszthatta ebédjét, melyet három, számunkra készített menü közül választhatott ki, illetve az étterem étlapjáról is szabadon lehetett garázdálkodni :)

A várnál természetesen a GEObolt kínálata is napvilágot látott, a sok, szebbnél szebb portéka kikerült a dobozból, mindenki megcsodálhatta a szép geoérmeket, illetve válogathatott egyedi követhető termékeink, ruháink széles választékából.

17 órakor, amikor a több, mint 70 játékosunk visszaérkezett, megtartottuk az ajándéksorsolást is. Szokásunkhoz híven most is ifjabb kesser társaink húzták ki a nyertesek nevét, sőt, mivel az egyik kislány lemaradt a húzásról, az ő kedvéért még egy plusz ajándékot is kisorsoltunk :) De akik nem nyertek sem távoztak üres kézzel, hiszen minden nevező egyedi, a rendezvényre tervezett fa éremmel távozhatott, illetve egy-egy Mio-s Elvis figura is került mindenki batyujába Schaf jóvoltából.

Ajándéksorsolás

A rendezvényhez segítséget nyújtott még nekünk magpet, aki eTrex készülékekkel támogatott minket, így akinek nem volt GPS készüléke, vagy éppen szerette volna kipróbálni, az ingyen kölcsönözhetett nálunk kis sárgát a rendezvény idejére. Szintén köszönet illeti Bánd és Márkó Önkormányzatát, mely munkatársai segítették az engedélyeztetés gördülékeny menetét!

Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek a részvételt, mi rendezők nagyon jól éreztük magunkat és a helyszínen tapasztalt visszajelzések alapján a nevezők sem unatkoztak. Az időjárás, akárcsak a tavaly október 23-i rendezvényünkön, pompás volt, ennél rosszabb soha ne legyen :)

Jó volt újra veletek, én már nagyon várom a tavaszt, amikor ismét összejöhetünk egy kis bóklászásra. A következő rendezvényünk tervei már itt keringenek a fejünkben… :)

Néhányan a résztvevők közül

Panoráma a várból