Hétágról sütött a nap, felhőtlen ég volt, bár estére 6 óra környékére már vihart jósoltak. Addig is érezzük jól magunkat.

Kilátás a Citadellától

A BKV zöld kígyója egészen a Vágóhídig hozott, majd innen a Duna parton besétáltam a Boráros térig. Innen a Ráday utca már karnyújtásnyira volt, ahol el is intéztem, amiért valójában jöttem – vettem egy ördöglakatot magamnak Mivel így már nem kötött az idő, kényelmesen elsétáltam a Bazilikához, ismét megcsodáltam milyen hatalmas és gyönyörű épület, majd elballagtam a folyó másik oldalára és a híd lábánál megreggeliztem a sajtos pogácsámat. Kaja után irány fel a Citadella.

A nagy hőség miatt azért megizzasztott a domb, de hamar felértem. Közben nosztalgikus emlékek ébredtek (I. Gellért-hegyi Downhill kerékpár-verseny, sok-sok évvel ezelőtt, nézőként). Fent a meleg miatt keveset időztem, egy kis pihegés az egyik árnyékos padon, kellemes kilátás a várra, majd egy kis fejtörő a helyi árusokkal. Egyikük ugyanis örömmel fogadott, miszerint “Hatalmas szerencsém van”. Na vajon miért, kérdeztem udvariasan. “Mert pont most estek le az árai” -jött a marketing válasz és valami véletlen folytán ráérzett a rejtélyek iránti vonzalmamra és egy Secret box (titkos doboz) névvel illetett kézműves kis dobozt próbált meg eladni nekem.

Arany János utcánál

A marketing ismét bejátszott, hiszen magyarként a 3500 Ft-os árból kapásból kaptam 1000 Ft kedvezményt, illetve ki is próbálhattam a kis ládikót. A kulcs hozzá hamar meglett, viszont a lyukat hozzá már nem volt olyan egyszerű megtalálni. Ötletes kis szerelés, nagyon tetszett, nem kizárt, hogy egyszer még beszerzek egy ilyet magamnak. Vagy másnak…

Az erdőben kényelmesen lesétáltam az Erzsébet-hídhoz, majd Pesten folytattam utam. Elsétáltam az Arany János utca / Sas utca sarkához, ahol párom az oktatást tartotta, de mivel még javában folyt az előadás, jobb elfoglaltságot kerestem magamnak, mint a folyosón ülni. Víz-szeretetem ismét a Duna-partra csábított, majd innen szép lassan, sokszor megállva és bámészkodva -na meg fotózva- elmentem a Petőfi hídig, majd onnan a Corvin moziig.

Eddigre már délután 5 óra volt. Sajnos semmi olyan film nem volt, amiért érdemesnek tartottam volna beülni, illetve egyre erősebb lett a szél is (jött a vihar), ezért inkább visszasétáltam a Művészetek Palotájáig, gyk. kiindulási pontomig. Itt találkoztunk párommal és innen már kocsival mentünk haza.

A teljes sétám kb. 14 km volt. (Kár, hogy nem volt nálam GPS, ezért a térkép csak nagy vonalakban tükrözi a bejárt utat, nem tracklog.) Jó volt egy kicsit szabadon cselekedni, “kötöttségek nélkül”. És az idő is kedvezett

A rendezvény kabalája

Mindig érdekesnek találom más-más szemszögből megvizsgálni a dolgokat, kiváltképpen, ha a saját rendezvényünkről van szó. Ezért is örültem DonKardos kis esszéjének, mellyel akaratlanul is ötleteket adott majd a következő geopaintball csatánk szervezéséhez. De ne szaladjunk ennyire előre

Négy hagyományos geocaching túra után elérkezettnek láttuk az időt egy rendhagyó, extrémebb buli szervezéséhez. A paintball kiváló lehetőségnek kínálkozott, hogy érdekesebbé tegyük a kincskeresést. Sajnos eddigi próbálkozásaink, hogy erdőben és pályán kívül, nagyobb területen is lövöldözhessünk, kudarcba fulladt, ezért a harci részeket kizárólag elkerített területen belülre terveztük.

Bár a rendezvény megszervezése még a kijelölt időpont előtt egy héttel is bizonytalan volt (akkor már csak 3 fő jelentkezett és esőt is jósolt a meteorológia), pár nappal az esemény előtt már kezdett felcsillanni a remény.

A rejtvény

Április 22-én megérkeztünk (szervezőkhöz méltóan hál Istennek elsőként) a helyszínre, a dabasi Rosszcsontok bázisához. Párommal ketten előkészítettük a terepet. Elhelyeztük a már előre elkészített rejtvényeket, melyek vastag, GEObolt logós és viasszal lezárt fa korongok voltak. Emellett ásót, locsolókannákat illetve facsemetét rejtettünk el a paintball pálya környezetében.

A csapatok 9 és 9:30 között érkeztek, amit nem is bántunk, mert egy kicsit mi is csúsztunk az előkészületekkel. Addig lehetőségük volt megtekinteni a pályát, ismerkedni egymással és a tereppel. Indulás előtt egy rögtönzött fegyver-használati útmutatót kaptak, illetve ki is lehetett próbálni a markereket. Majd – túl sok információt nem kapva – útnak indultak. Felszerelésünk egy hiányos menetlevél, egy-egy PMR rádió, öngyújtó és GPS volt…

A lőszeres láda

A csapatok a vártnál gyorsabban haladtak, ezért minket is meglepett, milyen hamar értek vissza. Az eredeti elképzelés az volt, hogy beérkezéskor rohannak a csapatok, gyors beöltözés és felfegyverkezés lesz és az első csapat elfoglalja és megvédi az egyik épületet. Ehelyett inkább a kényelmes és biztonságos beöltözést választottuk, van aki még egy cigire vagy szendvicsre is szakított időt – rugalmasan kezeltük a helyzetet.

Az utolsó feladatként kapott koordinátán egy-egy számzáras lakattal lezárt katonai láda várta a játékosokat, melyeket a játék során megtalált korongba rejtett számmal lehetett kinyitni. Ebből került elő a fejenként 200 lőszer, amit már lehetett is betárazni és kezdődhetett a harc.

A teljes pálya (ami négy területet takart) felét kaptuk meg mi a rendezvényre, a másik felén 11 rendőr játszott (mint utólag kiderült volt szakács-rendőr is, de erről még majd később…).

Találat!

Első feladatként a győztes csapat bevette magát az egyik épületbe és meg kellett védenie azt. Majd következett a térfélcsere és az újabb feladatok. Volt VIP személy kísérete, “Intelligence” játék, amikor egy aktatáskát kellett felkutatni és kinyitni a szintén számzáras akadályt. Olyan is volt, hogy utolsó emberig játszottak a csapatok, de zászlórablás is volt, melyet egy magas zászlórúdról kellett lehúzni.

Fél 1 körül megérkezett az ebéd is, amit sziesztaként felfogva nagy étvággyal el is fogyasztuttunk… azaz nem mindet, mert bár többen szedtek két tányérral, még így is bőven maradt a kondérban. A közeli étterem, ahonnan érkezett az étel, nagyon jó munkát végzett, nagyon finomra sikerült a babgulyás! Nyammm

A csapat

A rendezvény előtt egy héttel már tudtuk, hogy rendőrök is lesznek a pályán, fel is merült a gondolat, hogy kihívjuk őket egy csatára. A szavazás alapján a résztvevők 80%-a a kihívás MELLETT voksolt, bár, ahogy láttuk magunk mellett, a másik pályán rohamozni őket, kicsit elbizonytalanított minket a dolog. Már épp lemondtunk volna a kihívásról, amikor rákérdeztek, hogy mikor fogunk játszani, mert ők már ránk várnak… Na, ez meglepetés volt és már nem lehetett nemet mondani.

Bár jómagam is féltem az ütközettől (nem lőttem még rendőrre, na ), a vártnál szerintem sokkal jobban szerepeltünk! Bár a zászlószerzés nem volt túl szép, de szabályos volt, ezért ezúton is gratulálok nekik (a zászlót 90%ban mi húztuk le, akkor lőttek ki minket).

Én kis kertész...

Utána még délután 3-4 óráig ment a lövöldözés, az én sisakomat is többször érte fejlövés. Játék után elültettünk egy facsemetét, ezzel is megemlékezve a Föld napjára, majd mindenki fáradtan, de boldogan elindult hazafelé.

Köszönjük mindenkinek a részvételt, ígérem, hogy fogunk még hasonló rendezvényt kanyarítani a jövőben is

Az utóbbi időben már megszokhattátok, hogy a rendezvényről egy kis videó-klisé is készül, ez most sem volt másként. A játék során folyamatosan rögzítettük az eseményeket külső és fegyverre szerelt kamerával is. Tekintsétek meg kis összeállításunkat, garantáltan nem fogtok csalódni

Nem vagyok angyal. Nem adok vért, összenyomom a pókokat, nem kapcsoltam le a villanyt a Föld napján, nem osztok meg segélykérő képet/szöveget a facebook-on, viszont felajánlom adóm 1%-át és felszedem a szemetet. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe a GCCITO, azaz Szemétszedő geoládát.

A szegedi végeredmény

Elsőnek 2009-ben jelentettem be CITO-t amikor munkahelyem szervezésében a Tisza-partot takarítottuk kb. 140-en. Hét csoportba verődve dolgoztunk. Voltak akik a lépcsőt takarították a parton, voltak akik a vizet járták csónakokkal. Mi a Belvárosi híd keleti hídfőjének környékét rendeztük. Illetve próbáltuk, ugyanis 19 főnek több órai munkája is kevés volt hozzá. Ennek ellenére igyekeztük pozitívan zárni a napot, mert a munkahelyi beosztásbeli különbségeket kiegyenlítette a jókedv és a közös cél.

Második bejelentett CITO-m 2010-ben volt Pilisszentivánon. Szintén a cég rendezésében a Jági tanösvényre látogattunk el ahol kb. 70 kollégámmal együtt vállaltuk a tanösvény felújítását, rendezését. “Díjazásom” jókedv, gulyásleves és egy CITO-s póló volt. Bővebben ITT olvashattok róla.

Szemétszedés közben

Legutóbbi bejelentett szemétszedő megmozdulásom egy vasárnapi piknikre is hasonlíthatott volna. Volt kenyér, üdítő, dohány, sör, jóidő és a Párom. Egyszerűen elég volt a környékünkön felgyülemlett szemétből és vasárnap reggel kimentünk összeszedni azt. Terv szerint helyben szelektáltuk volna, de hamar rájöttünk, nem lesz elég a zsák. Később a kocsival is oda kellett állni, hogy el is tudjuk vinni a holmit. Még délelőtt tábort vertünk az udvaron, kiborítottuk a zsákokat és főzés mellett ment is a válogatás. Nagyrészt sörös dobozok voltak, amiket laposra össze is tapostunk. Azóta intézkedtem az elszállításukról a környékbeli nagycsaládosok részére. Itt a második jópont, ők pénzt kapnak érte.

Én így hálálom meg a természetnek az illatokat, az árnyékot, a napsütést, a napfelkeltét az ízeket és minden jót amit kaptam tőle.

A pázmándi vízimalom

Célpontnak a Velencei-tó környékét jelöltük ki, így a kissé elnyúló készülődés után délben neki is indultunk az útnak. Első állomásunk a pázmándi vízimalom volt és mivel egyik gyermekünk elaludt útközben így -ugye említettem a testmozgást- átkapcsoltunk drive-in-cache üzemmódba, így gyakorlatilag 3 méterre közelítettük meg autóval a kincseket rejtő dobozkát. Kiadós testmozgás, mi? Természetesen a láda után elsétáltunk a kb. 100 méterre lévő egykori malomhoz és megcsodáltuk azt (anya addig az alvó csöppségre vigyázott), majd miután Peti felébredt, együtt még egyszer megnéztük a malmot. Láda naplózva, irány a legközelebbi láda!

A Cseplek-hegyi kilátás már egy kicsit sétálósabb volt, fák alatt bujkálós, bokrokat félrehajtós, 100 birkán átmászós érdekes jelenség, mivel pont a ládánál terelte derék emberünk a nyájat. Szétnéztünk, bámészkodtunk, majd levadásztuk a csodálatos borítójú logbookot rejtő kis ládikót.

Cseplek-hegyi kilátás

A Csúcsos-hegy megmászása már annál inkább kihívásnak ígérkezett, no nem azért, mert kell kb. 50 métert mászni, hanem mert a talaj sáros, felázott volt és a lefelé jövők már az út elején figyelmeztettek, hogy kisgyerekkel nem tartják túl jó ötletnek. Sebaj, voltunk mi már nagyobb kihívás előtt is, gondoltuk és igazunk is lett. A gyerekek nagyon ügyesen jöttek velünk, igaz, az édesanyjuk lecsücsült a sáron útközben Bár felhős volt az ég, viszont meglehetősen magasan voltak a felhők, ezért a csúcsról (Csúcsos-csúcsról ) nagyon messze el lehetett látni… egészen a Holdig, ami ugye nagyon messze van, nem? De tényleg szép volt! A láda itt is hamar meglett, kicsit beszélgettem az 54 km-re lévő dobogókői papagáj rádióval, majd mentünk tovább.

"Csúcsos-csapat"

A szintezési ősjegy egy virtuális láda volt, kb. másfél km-re a parkolási helyünktől. Szintén drive-in, érdekes sziklák, könnyű találat. Már viszketett a talpam egy kis igazi sétára, ezért már alig vártam, hogy valami kis “mászós” pálya következzen.

A Bence-hegyen lévő ládát már évekkel ezelőtt levadásztuk, azaz akkor nem találtuk meg, viszont mivel elfogadtattuk a találatot, most nem jelent meg a Dakotán, mint felfedezetlen láda, úgyhogy koordináta hiányában csak a kilátásért mentünk fel eme csodálatos helyre. Megnéztük a naplemente elejét, amikor már kezd narancsba borulni az égbolt alja, majd indultunk hazafelé.

Mindent ügyesen visszarejtettünk ám!

Útközben még befigyelt egy új túracipő a Decathlonból (és ezért a reklámért nekem senki nem fizet! Pech…), illetve egy estebéd az IKEA-ban (szintén ingyé-reklám, nem tudom mi van ma velem) és meg is érkeztünk

Jó volt, kár lett volna kihagyni!

Eltévedtünk?

Hogy is kezdjem ezt a történetet? Vica barátném jóvoltából idén karácsonykor nemcsak a Jézuskát vártam. Hiszen elötte pár héttel az interneten talált egy albertirsai teljesítmény-túrát, és nem kellett sokáig győzködnie, hogy párommal benevezzünk a középsö, 22 km-es távra.

Eljött hát a december 26, a túra időpontja. Reggel fél kilenckor már teljes menetfelszerelésben álltam az irsai strand bejárata elött. Kb. 4 fok, szitáló eső; nem, nem fürödni készültem:) A hátizsákhoz PMR rádió és GPS csatolva, benne termoszban forró tea és szendvicsek, szemünkben az elszántság tüze lobogott:) Induláskor a nevezési díj leperkálása után kaptunk pálinkát – hogy meg ne fázzunk:) -, illetve csokit és mandarint vehettünk magunkhoz útravalóként.

A pálya végig turistaösvényen vezetett, illetve ahol mégsem, ott piros-fehér szalagok jelezték, hogy merre kell mennünk. Nem sok idő kellett és a kökénykóstolás közepette eltévesztettük az irányt, így a négyfős bátor kis csapat eltévedt. Persze hamar rájöttünk a hibára, de sajnos így is kb. másfél km-t tettünk meg feleslegesen.

Őzike

Azaz talán mégsem, hiszen sikerült lencsevégre kapnom egy őzikét

Visszatérve az eltévesztett elágazáshoz egy viszonylag susnyás rész következett, majd nemsokára elérkeztünk az első ellenőrzőponthoz. A szitáló eső és a borús ég sok jót nem ígért, viszont menet közben sikerült befognom egy taxitársaság frekvenciáját, úgyhogy legalább annak a hallgatása szórakoztatott minket.

A második ellenőrzőpont is elérkezett nemsokára, bár már a párom és én is kezdtük érezni, hogy valami nincs rendben a cipőben. Móni cserélte, én tűrtem:) Útközben találtunk egy érdekes pincebejáratot, amit Laci barátunk (konkrétan Vica barátja, de magunkévá fogadtuk:) ) vezetésével részben fel is tártunk. Mindig mondom, hogy jó, ha van zseblámpa vagy fejlámpa az embernél (ez utóbbi nálam is volt).

A pince

A POI mentése után nem sokkal, a túra 19. km-énél érkeztünk a harmadik, egyúttal utolsó ellenőrzőponthoz. Itt az emléklap és kitűző mellett a már ismert pálinka várt minket, illetve az éhes gyomrok igényét nyársra húzott szalonnával, kolbásszal, hagymával és kenyérrel lehetett enyhíteni, melyekhez még két jól megrakott és folyamatosan táplált tûz is hozzájárult. Innen még 5 km séta vezetett vissza a parkolóhoz a szántóföldön keresztül.

A végeredmény? 24 km kellemes séta, találkozás kedves és vidám emberekkel, hangulatos ebéd a szabadban, egy vérhólyag nálam, két vízhólyag Móninál. És a tanulság? Legközelebb megpróbálom nem otthonhagyni a túrabotom;)

Köszönjük Tonnakilométernek, azaz Rehor Mihánynak a kiváló szervezést és a felejthetetlen hangulatot! Ha minden jól megy, akkor jövöre ugyanitt!

Az egyik ellenőrzőpontnál

Majdnem a célnál...

A túra színe-java

Az első GLONASS műhold

A Szovjetúnió 1976-ban kezdte fejleszteni a rendszert, az első műholdak közel 8×8 méteresek voltak és 1260 kg-ot nyomtak. 2010-re valósult meg Oroszország teljes területének lefedése, majd 2011 októberére a Föld teljes lefedése a GLONASS műholdakkal. Jelenleg 27 műhold kering 19.100 km magasan felettünk, ebből 23 működik, egy üzembe-helyezés alatt áll, 2 karbantartás alatt van, 1 pedig tartalék. A legújabb típusok, a harmadik generációs GLONASS-K műholdak már csak 750 kg tömegűek a második (M) széria 1450 kg-jához képest. A készülékek közel 15.000 km/ó sebességgel keringenek a Föld körül, így 10 óra alatt kerülik azt meg.

Glonass katonai készülék

A rendszer kétféle adatot sugároz, egy normál pontosságú értéket (Standard Precision, SP) és egy kódolt, nagy pontosságú adatot (High Precision, HP). Ez utóbbit természetesen csak katonai műholdas készülékek tudják fogadni, az átlagfelhasználó számára nem elérhető. Az SP jel átlagos pontossága 5-10 méter közötti, magasságmérése 15 m körüli, illetve a sebességet 10 cm/s pontossággal tudja mérni.

A földi irányítóközpont és az időreferenciát biztosító készülékek természetesen Moszkvában találhatóak, míg számos követő (tracking) állomás van még Szentpéterváron, Ternopolban, Eniseiskben és Komsomolsk-na-Amure-ban.

2011 óta számos gyártó által készített eszközök képesek a GLONASS jel vételére, legyen szó akár a Garmin által piacra bocsájtott navigációs eszközökről (eTrex 10, 20, 30) vagy akár olyan okostelefonokról, mint egyes ZTE, Motorola, Samsung, Apple, Sony Ericsson vagy Nokia modellek.

Az új eTrex család

Essegvár

Lassan már 5 hónapja, hogy a Tököli Parkerdőben, az éj leple alatt elindítottuk a játékosokat, hogy megkeressék éjszakai ládáinkat, itt volt hát az ideje egy idei második rendezvénynek!

A helyszín már májusban körvonalazódott, amikor Görbe felajánlotta, hogy mi lenne, ha náluk, Bándon szerveznénk a következő rendezvényt. Az elmesélése alapján tetszett a hely, vár is van, dombok is és nem utolsósorban természetvédelmi terület is van a környéken, ami látogatható, sőt, hagyományos ládát is rejt!

Kb. egy hónappal a túra előtt kezdődött a szervezés. Bejártuk a környéket, tracket mentettünk, pontokat mértünk – majd kb. két hétig kerestem, hogy hova tehettem a kis Dakotámat. Közben persze elindult az ügyintézés, engedélyek beszerzése, helyi szervek értesítése, közben pedig azon aggódtam, hogy mikor fogok tudni újra leutazni a helyszínre és mivel fogom bemérni a koordinátákat…?!

Végül, amikor már az elkeseredettségem teljesen kiteljesedett, persze meglett a kis sárga kavicsom, úgyhogy hirtelen béke szállt rám

Egyik rejtésünk helye...

Előző nap késő délután már megérkeztünk Bándra, ahol -míg kis családom a szállást foglalta el-, mi Bencével elindultunk kihelyezni pár ládát. Nagyon hamar ránksötétedett, arról nem is beszélve, hogy volt olyan pont (“Gyökerek”), ahol a az eredetileg mért pont 168 méterre volt a valós rejtektől. Legalább fél órát mászkáltunk az erdőben korom sötétben, mire megtaláltuk azt a fát, aminek a gyökerei alá terveztük a láda rejtését. Gyorsan újramértük a koordinátát (Dakotával és CSx-el is), és már indultunk is haza. Egy fincsi vacsora után, a Kakukk Panzióban fürcsi majd “nagy alvás”…

…lett volna, ha drága gyermekeim lába nem a számban vagy éppen a fejemen mászkált volna álmukban Így lett kb. 4 óra szundi, majd még egy kis pihenés, több megszakítással, majd reggel 7 órakor találkozó a Kakukk előtt és indulás a többi láda kirejtéséhez.

Bence bicajjal, én gyalog voltam, így a távoli ládák rejtését nem én végeztem. Helyette a “patakugrató” pont kihelyezése után felsétáltam a várba és onnan teszteltük a PMR rádiók hatótávolságát. A 15 pontból kb. 3-4 olyan volt, ahol nem volt vétel, ezek általában a domb túloldalán helyezkedtek el.

Eljött a 10 óra, a tervezett indulás. A molinónk is felkerült a vár tetejére, illetve a laptopot is felkészítettük a GPS-ek fogadására.  Ez volt az első alkalom, hogy már a Garmin CSx-eket is tudtuk fogadni, hála a MapSource programnak. Az indítások simán zajlottak, mindenki szép lassan elindult a neki szimpatikus irány felé.

Vajon mi van odafent?

A ládák igen változatosak voltak, nemcsak erdőben, de a településen is számos koordináta meg volt adva. A 9 hagyományos láda mellett 6 virtuális is megjelent, melyek általában táblákon lévő nevek, évszámok voltak. A petling rejtések között voltak igen trükkös, becsapós megoldások, sokak kedvence volt pl. a 3-as pont, ahol a híd alá egy kötélen be volt lógatva a patakba egy nagy kő. Hiába húzta ki mindenki a követ, “sajnos” hamar rá kellett jönniük, hogy nincs rajta semmi és valószínűleg nem ott kell a rejtést keresni (hanem pont a hátuk mögött ).

Egy másik szokatlan rejtésnél pedig a megadott koordinátán nem volt láda, viszont a szemfüles keresők észrevehettek egy kötelet, mely a vízbe vezetett. Ezzel lehetett ugyanis a vízből visszahúzni a megadott helyre a ládát, ami a jelszót tartalmazta.

Néhány rejtésnél feltűntek az előre beharangozott QR kódok is, akinek ezek olvasására alkalmas mobilja volt, az érdekes infókat tudhatott meg a környékről (hogyan alakult ki a tiszafás, honnan kapta a szomszéd település, Szentgál a nevét, stb.).

Kb. fél kettőre már az első csapat vissza is érkezett, ők nagyon hamar teljesítették a távot. Utána egészen 5 óráig folyamatosan szállingóztak vissza az emberek és többségük bejárta az összes megadott koordinátát. Ám ezzel még nem ért véget a küldetés

A rejtéseknél ugyanis mindenhol egy szó volt a jelszó, amiket most be kellett illeszteni egy keresztrejtvénybe, hogy végül egy új szót alkothassanak. Ez, mint utólag kiderült, nem is volt olyan könnyű, azokba, akik feladták a küzdelmet, egy kis segítséggel újra lelket öntöttünk a folytatáshoz…

Útközben

Napközben a már említett Kakukk Vendéglőben mindenki elfogyaszthatta ebédjét, melyet három, számunkra készített menü közül választhatott ki, illetve az étterem étlapjáról is szabadon lehetett garázdálkodni

A várnál természetesen a GEObolt kínálata is napvilágot látott, a sok, szebbnél szebb portéka kikerült a dobozból, mindenki megcsodálhatta a szép geoérmeket, illetve válogathatott egyedi követhető termékeink, ruháink széles választékából.

17 órakor, amikor a több, mint 70 játékosunk visszaérkezett, megtartottuk az ajándéksorsolást is. Szokásunkhoz híven most is ifjabb kesser társaink húzták ki a nyertesek nevét, sőt, mivel az egyik kislány lemaradt a húzásról, az ő kedvéért még egy plusz ajándékot is kisorsoltunk De akik nem nyertek sem távoztak üres kézzel, hiszen minden nevező egyedi, a rendezvényre tervezett fa éremmel távozhatott, illetve egy-egy Mio-s Elvis figura is került mindenki batyujába Schaf jóvoltából.

Ajándéksorsolás

A rendezvényhez segítséget nyújtott még nekünk magpet, aki eTrex készülékekkel támogatott minket, így akinek nem volt GPS készüléke, vagy éppen szerette volna kipróbálni, az ingyen kölcsönözhetett nálunk kis sárgát a rendezvény idejére. Szintén köszönet illeti Bánd és Márkó Önkormányzatát, mely munkatársai segítették az engedélyeztetés gördülékeny menetét!

Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek a részvételt, mi rendezők nagyon jól éreztük magunkat és a helyszínen tapasztalt visszajelzések alapján a nevezők sem unatkoztak. Az időjárás, akárcsak a tavaly október 23-i rendezvényünkön, pompás volt, ennél rosszabb soha ne legyen

Jó volt újra veletek, én már nagyon várom a tavaszt, amikor ismét összejöhetünk egy kis bóklászásra. A következő rendezvényünk tervei már itt keringenek a fejünkben…

Néhányan a résztvevők közül

Panoráma a várból

Stabo Freecom 650

Bizonyára többen olvastátok előző blogomban, hogy a Midland M24 végül mégis csak visszakerült a forgalmazóhoz: sajnos két olyan kényes helyzetben is cserben hagyott a beragadt PTT gombja, amikor nagyon szükségem lett volna rá (az egyik éjszaka, külföldön, a másik hajón történt). Így egy kis várakozás után és némi ráfizetéssel új készülék költözött a családba (és a szívünkbe): a Stabo Freecom 650.

A készülék -bár még az alsó kategóriához tartozik- számos olyan funkcióval rendelkezik, mely már szinte az eggyel magasabb régiókba emeli. A szokásos dolgokra most nem is vesztegetném a szót, inkább csak érintőlegesen említem meg őket: 446 MHz ingyenes frekvencia-használat, 8 csatorna, 38 CTCSS alcsatorna, VOX (3 lépésben állítható érzékenység), 15 csengőhang, SCAN, MONITOR, stb.

Amik már érdekesebbek: 10 km hatótávolság (optimális körülmények között, gyakorlatilag nyílt vízen mért érték), 83 digitális zajzár, rezgő hívásjelző, háttérvilágított LC kijelző, ikertöltő, DCM (két csatorna párhuzamos figyelése), alcsatornák szkennelése.

Összességében pár napos használat után azt kell, hogy mondjam, nagyon jó kis készülék akadt a kezembe. A fogása, hasonlóan a Midlandhoz, nagyon kényelmes (a Midland azért egy hajszálnyival ebben jobb volt), a hangminősége átlagon felüli, a megvilágított kijelző nekem nagyon bejön, főleg, mert este is szoktam használni.

Sajnos a készülék nem vízhatlan, így ha elkap az eső, akkor muszáj menekíteni, így sajnos nem lehet a kapcsolatot tartani a többiekkel, de ne legyünk nagyon telhetetlenek. Ha sikerült kedvet csinálnom a készülékhez, akkor tekintsd meg tesztvideónkat is róla!

A sátor előtt

MegaEvent – hogy mit is jelent ez? Több, mint 500 lelkes kessert, akik együtt játszanak, buliznak pár napot!

De hogyan is kezdődött?

Kb. 4 hónappal a rendezvény előtt már elkezdődtek a szervezések. Egy kb. 40 főből álló csapat kitalálta és vállalta, hogy több, mint 400 geoládát rejt el Budapest körül és ezt egy adott pillanatban aktiválják. Minden ládában lesz egy FTF (első megtalálást) jelentő címke és aki a legtöbbet tudja ezekből begyűjteni, az nyeri meg ezt a versenyt.

A szervezés utolsó hónapjában a GEObolt is bekapcsolódott az eseményekbe, a muggelfrei és dosen-futter külföldi geocoin boltokkal közösen szerveztük az értékesítés lépéseit. Pénteken már személyesen is összefutottunk Thomas-al és nejével, akik a dosen-futtert képviselték, hogy megbeszéljük a részleteket, majd eljött végre a nagy nap.

GEObolt a helyszínen

2011. szeptember 10. 8:00 Találkozó a városligeti sörsátornál. A szervezők már mindenre felkészülten fogadtak minket, a boltok helyei más előre kialakítva vártak minket. Nemsokára külföldi partnereink is megérkeztek, ki is pakoltuk hamar portékáinkat

A TÖMEG 9 és 10 óra között rohamozott meg minket. Számomra meglepetés volt a rengetek látogató és érdeklődő a standjainknál, ekkora rendezvényen még nem vettünk részt. Alig bírtuk kapkodni a fejünket a kérdések hallatán, igyekeztünk mindenkinek segíteni a döntését.

10 órakor mindenkit behívtak a sátorba és a belső kupolára vetítve publikussá váltak az elhelyezett ládák pontos pozíciója. Ekkor döbbentek rá a játékosok, hogy a közel 600 láda pont Budapest kerületén található, gyakorlatilag körberajzolják fővárosunkat Ekkor következett a pontok feltöltése a készülékekre, melyre mindenkinek lehetősége is volt az ingyenes wi-fi használatával, illetve a szervezők is 6 laptopot beállítottak a csatasorba ez ügyben. Délután 1 körül már senki nem volt a sátorban, a boltok is összepakolták a cócmókokat.

Az egyik petling rejtés

Délután, miután hazaértünk, a gyerekeket felkapva persze mi is elindultunk, hogy legalább egy ládát levadásszunk, ez meg is lett a Duna-parton, Budapest dél-nyugati csücskében

Másnap mi, boltosok sajnos sokat észleltünk az eseményekből. Reggel CITO (szemétszedés) volt, majd délután 1 órakor megtörtént az eredmény-hirdetés is.

Amennyire mi tapasztaltuk, mindenki nagyon jól érezte magát. Mi “boltosok” biztosan, hiszen összebarátkoztunk, megismertük egymást, nem utolsósorban ötleteket cseréltünk és lestünk el egymástól A rendezvény ideje alatt rengeteg geocoin fogyott, akárcsak az egyéb követhető termékek. Sokan a helyszínen gravíroztatták is a frissen vásárolt termékeket, hiszen erre ingyen volt lehetőség is.

Köszönjük a szervezőknek, hogy ott lehettünk, azt, hogy sikerült Signal brekit is a helyszínre ugrasztaniuk és hogy ilyen sok embert tudtak egy helyre csábítani. Jövőre reméljük ismét találkozunk!

A sátorban

Megmondta, milyen idő várható

A Dosen-Futter csapattal...

...és a muggelfrei csapattal

Néhány geocoin a muggelfrei tálalásában

A csapat

Már nagyon régóta érett, hogy elmenjünk egy hosszabb bicajtúrára, most végre sikerült összehozni a szabadidőnket úgy, hogy egy baráti párral négyesben elmehessünk a Balcsi mellé tekerni egyet.

Túl sok előkészület nem előzte meg az eseményt, olyannyira nem, hogy előtte hónapok óta nem ültem bicajon sajnos. Reggel feltettük a két bicót a csomagtartóra, majd irány le Balatonkenesére. Ott volt megbeszélve a randi, persze mi nem tudtunk elsőre eljutni oda, egy kis kóválygás után azért megérkeztünk. Én persze pumpát sem vittem a bicóhoz, amiben spéci szelep volt, ezért azzal kezdtük a túrát, hogy kicseréltük a belsőt a kerekemben és felfújtuk azt. Körülbelül délben tudtunk elindulni Siófok felé. Első megállónknál, a Balatoni löszfal (GCAKLF) geoládánál megcsodáltuk a gyönyörű kilátást, majd tekertünk is tovább

Csobbb...

Útközben kétszer megálltunk fürödni a szabadstrandon, nagyon kellemes, jó idő volt. Ebédre betoltunk egy-egy hamburgert és meg sem álltunk egészen Szántódig. Itt volt kb. fél óra szálláskeresés, majd a rév melletti kempingben sikerült 11e Ft-ért kibérelnünk egy éjszakára egy mobil-házat. Ez egy két hálószobás, konyhás, fürdőszobás kis épület volt, a célnak (és erre az egy éjszakára) pont megfelelt. Mivel már minden bolt zárva volt a környéken (utószezon, nem is értem), ezért muszáj volt Balatonföldvárra áttekernünk, ahol már ismerősek voltunk és tudtuk, hogy hol keressük a boltot.

Bevásárlás után vissza a házikóhoz, így 55 km tekeréssel és egy üveg sárgamuskotállyal zártuk is az első napot.

Vasárnap fájó fenékkel pattantunk fel a bicókra, éreztük, hogy el vagyunk szokva az efajta mókától. 10:00-kor már a révnél voltunk és fejenként 700 Ft fejében már toltuk is fel a bicókat a hajóra. 10 perc alatt már Tihanyban is volt a kis csapat!

Sünivel is találkoztunk

Innen két geoládát, a Kerekedi-öblöt (GCKRKD)  és a Balatoni kecskekörmöket (GCBKOR) érintve kényelmes tekeréssel kb. du fél kettőre értünk vissza Kenesére, ahol az autót hagytuk. (Meg kell hagyni ez utóbbi geoláda környékén sajnos szemétlerakások és ürülék-szag volt jellemző…) A magunk mögött hagyott 99 km-t még megtetéztük, hogy elmentünk itt is a strandra (100km!!!! he-he), ebéd után fürödtünk egyet és du. 5 környékén indultunk haza az autókra szerelt bicajokkal.

Nagyon kellemes kis túra volt, szomorúan tapasztaltuk viszont, hogy a “híres” EuroVelo bicajút azért nem olyan csodás, mint ahogy a mesékben van. Lehet, hogy én voltam naív, de úgy gondoltam, hogy végig kerékpárút van a Balaton körül. Ennek ellenére sok helyen kitáblázva sem volt, merre vezet az út, volt, hogy autóútra voltunk terelve, arról nem is beszélve, hogy Tihanyból – Keneséig tekerve egy darab kúttal sem találkoztunk és a végére már gyakorlatilag kiszáradtunk. Egy minősített kerékpárutat én nem így képzelek el. De hát ez van.

Fáradtan, de új tervekkel tértünk haza: Tisza-tó, Velencei-tó, Balatoni nagy körút! Vigyázz, jövünk! Majd valamikor…

Tracklog - katt a képre!