GeoBlog

Szerző szerinti archívum

Két hetes ausztriai pihenésünk alatt kint elő ismerősünk javaslatára látogatást tettünk a Voralberg-tartománybeli Aktiv Zentrum kalandparkban. Eredetileg a canyoning érdekelt volna minket, de mivel az utolsó pillanatban elolvastuk, hogy valami ütött-kopott cipőben kéne megjelenni, amiben akár 3 óra vízben úszás is betervezhető – nos, mivel ilyen pont nem volt nálunk a kirándulás során (az új cipőmet nem akartam beáldozni, gyanítom buktam volna a garanciát ), így elvetettük az ötletet és inkább a száraz kötélpályát választottuk.

A START-hely...

Délelőtt 11:30kor érkeztünk a helyszínre, ahol egy könnyű parkolás után már ott is voltunk az öreg hídnál. A “cég” meglepően egyszerű: van egy kb. 2x3m területű kis bódé, ahol a felszerelés és a pénztár van, illetve egy furgon, amivel a kb. 4 fős személyzet reggelente megérkezik. Ja igen, fontos, hogy ha ide szeretnétek jönni, akkor érdemes előtte odafigyelni, hogy mikor vannak a helyszínen, mert általában minden második nap elérhetőek a szolgáltatások, illetve csak 13:30ig lehet elindulni, utána már nem!

Pár rövid kérdés-válasz után kifizettük a fejenkénti 35 EUR-t a közepes pályáért és már mentünk is a felszerelésért. Mint megtudtuk egyébként a kanyoning egyébként sem volt lehetséges most, mert az útvonal átment volna e öreg híd alatt, ami viszont olyan romos állapotba került, hogy nem engedélyezték alatta (és rajta) az áthaladást. Megkaptuk a Petzl beülőket, karabinereket és sisakokat, majd megmutatták a használatukat és hogy mire vigyázzunk a túra során. A legfontosabb természetesen az volt, hogy a két biztosító kötél közül egyszerre csak maximum egy lehet kicsatolva, a kettő együtt semmiképp sem, mert akkor nagyot huppanhatunk. Mivel a pályát már 10 éves gyermek is igénybe veheti, összeszedtük a bátorságunkat, felcsatoltuk magunkat a kötélpályára és felálltunk a híd lábára.

Flying Fox

Ekkor következett a flying fox, azaz repülő róka, amikor ugyanis elengedték a tartókötelet és kb. 30 métert húzott le minket a szabadesés a tó felett a sziklák lábához! Itt megfogtak minket, hogy óvatosan érkezzünk, átcsatoltuk magunkat a fix drótkötelekhez és indulhatott a mászás!

A túra folyamán kilencszer mentünk át a folyón, kb. 10 méterrel a vízfelszín felett, egy-egy drótkötélen. Több érdekes pályarész is volt, kezdve a sima drótkötéltől a kötéllétrán, függőhídon vagy átfúrt tuskókon át az átsiklásig. A pályán mindvégig teljes biztonságban éreztük magunkat és annak ellenére, hogy én még sosem vettem részt hasonló túrán, egyszer sem estem le a pályáról. Volt egy-két elég izgalmas szakasz, amikor már nekem is megremegtek a lábaim, de ennek ellenére

Menet közben

azért nem fogott vissza attól, hogy elengedett kézzel próbáljak meg megtenni 1-2 lépést a folyó felett kifeszített függőhídon.

Amikor már azt hittük, hogy vége van a pályának és felkapaszkodtunk a hegyoldalon, megtekinthettük a tőlünk nem messze gyakorló hegymászókat. Ekkor jött a meglepetés: a pálya egy rövid, kb. 25 méteres normál séta után ismét kötélpályán folytatódik, így lehet ugyanis eljutni a pálya végére. Nekem újra fel kellett kötni a gatyámat, mert lelkiekben már leeresztettem, úgyhogy megújult erővel keltem át a folyó felett vezető leghosszabb drótkötélszakaszon:) A pálya valódi végét egy siklópálya jelentette, ahol nekifutásból csúsztunk át végül ismét a folyón.

Ilyen hideg volt...

De nekünk ez még mindig nem volt elég és piszkálta az agyunkat, hogy lemaradtunk a kanyoningról. Hát ha már nincs neoprém ruha, akkor megyünk a nélkül, gondoltuk, az erdőben gyors átöltözés fürdőgatyára

és zsupsz, bele a kb. 15 fokos folyóba! A víz gyakorlatilag égetett, olyan hideg volt, de mivel többen is fürödtek (többek között csinos szőke lányok és 10 év körüli gyerekek) ezért nem lett volna szép megfutamodni: ha ők kibírják, rajtunk sem fog kifogni! Kb. 10 perc lubickolás és vízesésben dögönyözés után megszárítkoztunk, én összeszedtem pár kavicsot emlékbe (ez új szokásom, hogy vízpartokról gyűjtök kb. 10 kavicsot és feliratozva elrakom őket emlékbe) és irány haza. Délután 4 órára már Feldkirchben voltunk, odahaza.

Szabadon...

Ez a nap úgy volt szép és érdekes, ahogy volt. A pálya üzemeltetői kedvesek voltak, angolul és németül beszélnek, nagyon segítőkészek. Kár lett volna bármit is kihagyni, beleértve a hűvös bulizáró csobbanást A keményebb pályát ugyan nem mertem még bevállalni, de talán majd legközelebb (ott előbb felmérik az állapotodat és minden ember mellé kísérőt biztosítanak).

Viszlát Bersbuch!

(a képekre kattintva láthatod a teljes fotókat!)

Hát ez sem volt meleg

Természetes masszázs

Mostanában kicsit rákattantam a palacsintákra, gondoltam összeállítok egy kis gyűjteményt, mit érdemes kipróbálni

Amerikai palacsinta házi eperlekvárral

Amerikai palacsinta

Hozzávalók:

120 gramm liszt
1,5 dl tej
egy késhegynyi sütőpor
2 tojás

Elkészítése:

A tojások fehérjét külön tálba tesszük, majd kemény habbá verjük. A sárgáját összekeverjük liszttel, sütőporral, tejjel, ha van robotgéped, akkor érdemes azzal, hogy ne csomósodjon. Hozzákeverjük a tojássárgájás masszához a fehérjét, és már kezdhetjük is sütni. Ha jó minőségű teflonos sütőd van, akkor nem feltétlenül szükséges olaj alá.

Ha szeretnéd egy kicsit extrábbá varázsolni a palacsintát, akkor míg az egyik oldalát sütöd, addig a másik oldalára tehetsz vékonyra vágott banánszeleteket vagy pl. reszelt almát egy kis fahéjjal ízesítve. Ezeken kívül természetesen már csak a képzeletünk szabhat határt. Hogy teljesen elfedje a gyümit a tészta, egy kicsit még érdemes meglocsolni a tetejét vele.

Jól átsütjük a másik felét is, majd a nagymama lekvárjával már tálalhatjuk is

Kakaós palacsinta

Kakaós palacsinta

Igen, igen, kakaós. Na de mi ebben a poén?! Bizony, a kakaó a tésztában van, nem a töltelékben!

Hozzávalók:
25 dkg finomliszt
1/2 l tej
3 tojás
6 ek cukrozatlan kakaópor
4 ek cukor
1 csipet só
1 ek olaj
1-2 ek rum
kevés vaj

töltelék:
1/2 kg túró
2 dl tejföl
1 kk vaniliáscukor
cukor tetszés szerint
őrölt fahéj
kimagozott meggy

Elkészítése:

Összekeverjük a lisztet a kakaóval, cukorral és sóval. Hozzáütjük a tojásokat és lassan hozzáöntve a tejet, simára keverjük kézi vagy gépi habverővel . A végén belekeverjük az olajat és fél órára betesszük a hűtőszekrénybe.

Közben a töltelékhez a hozzávalókat (a meggy kivételével) simára keverjük. A tésztából vastagabb palacsintákat sütünk, a fent leírt mennyiségből kb.  16 palacsinta készíthető. Javasolt minden palacsinta előtt egy borsónyi vajat tenni a serpenyőbe.

Végül megkenjük a palacsintákat a túrókrémmel, díszítjük meggyszemekkel és összetekerjük őket. Az eredmény magáért beszél

Gesztenyés palacsinta

Gesztenyés palacsinta

Hozzávalók:

25 dkg gesztenyepüré
4 evőkanál liszt
2 tojás
2 dl tej
1 kiskanál sütőpor
1 evőkanál olaj
só

Elkészítése:

A gesztenyepürét kiolvasztotjuk és apró darabokra tördelve egy keverőtálba tesszük. Ráöntjük a tejet és pl. egy botmixerrel összeturmixoljuk. A tojásat szétválasztjuk fehérjére és sárgájára, a fehérjét egy csipet sóval felverjük. A sárgáját a gesztenyemasszához keverjük, majd a sütőporral előre összekevert lisztet is hozzáadjuk és csomómentesen eldolgozzuk. Végül óvatosan hozzákeverjük a tojáshabot is. A palacsintasütőt kis olajjal kikenjük (vagy amint már említettük teflonos esetén nem feltétlen szükséges). Csokoládépudingból főzött krémmel tálalhatjuk. (Az itt látható mennyiség kb. 16 darabhoz lesz elég.)

Epres palacsinta

Epres palacsinta mascarponéval

Hozzávalók (24 darabhoz):

A bázison

Ejjj, kicsit összeszaladtak a dolgok mostanában, így megkésve bár, de íme az egyesületi rendezvényről egy rövid kis “esszé”

2011. július 2. Pákozd

A rendezvényről már májusban elkezdődtek a pletykák, kiszivárgott információk, miszerint más lesz, mint az eddigiek: új ötletek, új verseny-kategória (profik), stb. Ajándék is meg lett pedzegetve, mindenki kíváncsian várta már a nagy napot.

A verseny előtti napokban sajnos elég esős idők jártak, ennek eredménye volt pl. az is, hogy volt, aki a GEObolt-ot találta meg e-mailben, hogy ő már előre átutalta a nevezési díjat és most mi lesz, ha szakadni fog az eső Persze mi bátorítottuk, hogy az előrejelzés szerint jó idő lesz, úgyhogy még ne mondjon le a túráról és máskülönben sem mi vagyunk a szervezők és nem nekünk utalt

Útközben

A sors megint kegyes volt a geocaching rajongóihoz, mert valóban szép időt fogtunk ki. Bár ebéd közben volt egy kb. 10 perces zuhé, de ezt az időt az  emberek többsége már fedett helyen tölthette. De térjünk vissza az elejére

A buli helyszínét könnyen meg lehetett közelíteni és bár hatalmas parkoló (karám) állt a rendelkezésre, idővel így is kevésnek bizonyult a parkolóhelyek száma. A rajtoltatás gond nélkül, zökkenőmentesen zajlott, illetve ismertetésre kerültek az új játékszabályok is. Történetesen most nem az a nyertes, aki a leghamarabb teljesíti a távot, hanem a legrövidebb tracklogot húzó játékos lesz a nyerő. A túrázós kategóriában részt vevők puzzle darabokat gyűjthettek, míg a profi kategóriában is érdekes cél lett kitűzve: minden pontnál sorszámot lehet letépni és aki a legvégére a legtöbb pontot összeszedi, az a verseny győztese. Tehát nem árt, ha siet az ember

Érkezésünk után gyorsan kiraktuk a molinónkat, majd a Bope-Rita-Sylverrat-Bogee-Ludens-H.Gábor és még számos kesser társaságáben nekivágtunk az erdőnek.

"Kicsit" szúrós

Az első ponthoz elég vad, susnyás rész vezetett, ilyen szempontból jó volt, hogy hosszú gatyóban mentem, viszont így meg féltem, hogy kiszakad Mire a második pontot megközelítettük és kiértünk az erdőből a fennsíkra, addigra már mindenkin véres karmolások és horzsolások voltak – mintha egy túlélőtúrán vennénk részt

Útközben levadásztuk az Ingó-köveknél lévő hagyományos geoládát is, majd mi a párommal visszafordultunk kis kitérővel a bázis felé, hogy előkészülhessük az asztalunkat és kipakolhassuk az újabbnál-újabb termékeket A sors úgy hozta, hogy nem volt elég asztal, így az MGKE ismét tanúbizonyságot tett arról, hogy jól megfér az egyesület és a GEObolt egy csárdában, hiszen felajánlották az asztaluk felét, így közösen értékesítettük portékáinkat!

Hamarosan elkezdtek szállingózni befelé a játékosok, van akik elfáradtak, de olyanok is akadtak, akiket már a gyomruk vezetett vissza a bázisra. A már elkészült gulyás mellé jobbnál-jobb réteseket lehetett fogyasztani, a széles választék mellett a minőség is kifogástalan volt!

GEO bolt

A felettünk átfutó zivatar a fedett rész felé terelte a pihenőket, ez idő alatt hirtelen megnőtt a GEObolt látogatottsága is (Egy kis esőt máskor is fogunk szervezni ).

Az eredményhirdetést követően scele segítségével kisorsolásra kerültek az ajándékok, ahol a dedikált Sirgalahad könyvek és vásárlási utalványok között természetesen számos GEObolt ajándék is helyet kapott (a rendezvényre készített fa érmek még kaphatók webáruházunkban!). Amikor már mindenki azt hitte, hogy vége a rendezvénynek egy váratlan bejelentés következett: aktiválták a 3000. magyar geoládát, úgyhogy aki még kedvet érez és első szeretne lenni, az már futhat is a kihirdetett kooridnátákhoz  Természetesen ez a hír a már lefáradt profikat is tűzbe hozta, úgyhogy alig pár másodpercre a bejelentéstől már Brezkót láttuk elfutni mellettünk

Jó szervezés, új ötletek, finom ebéd jellemezte a 10. évfordulós versenyt, ahol a résztvevők egy szép, fém érmet vihettek haza magukkal. Köszönjük, hogy ott lehettünk!

Eredményhirdetés

Egy hosszabb túra blogját elkezdeni mindig kicsit nehéz számomra. Annyi minden történt, honnan induljunk, mit ne felejtsek el leírni. Amiről most szó lesz, az egy három napos horvátországi kiruccanás, több geoládát és néhány halacskát érintve

Sv. Juraj

Az egész onnan indult ki, hogy már nagyon jól esett volna kizökkenni a hétköznapokból és egy kicsit a tengerparton pihenni, lazítani. Megszületett hát az ötlet, ugorjunk le egy hosszú hétvégére Horvátországba. A cél -egy ismerősöm ajánlása alapján- Sveti Juraj lett, egy kis halászfalu, ahol van kb. 4 étterem, 1 bolt és két kis péksüti árusító hely. Ja, és egy fagyis, erről ne felejtkezzünk el!

Egy ismerős párt, BoPe-t és Ritát -nem sok győzködés után- sikerült rávennünk, hogy a mi autónkkal, négyesben menjünk az áhított vízpartra. Megtettük az előkészületeket, összekészítettük snorkeling felszereléseinket, majd csütörtökön, munka után nekivágtunk az éjszakának. Kb. este 9kor tudtunk elindulni és egész jó tempóban, kb. 6 óra alatt már a tengerparton voltunk, magunk mögött hagyva 510 km-t. Útközben egyszer eltévedtünk (ami nem is olyan könnyű az autópályán, de nekünk mégis sikerült. Véletlenül az elkerülő helyett bementünk Zagreb-ba, ahol még meg is szondáztattak minket…) megálltunk hajnal 3:05-kor, hogy megkeressük a Vratnik geoládát, ez igen hamar meg is lett, hála a bekészített

Loggolás hajnal 3kor

fejlámpáknak és az előre töltött koordinátáknak. A hely jellegzetessége a szép kilátás, nos, ez hajnal 3 órakor eléggé sötét volt. Ellenben cserébe olyat kaptunk, ami nem sok mindenkinek adatik meg: a hegytetőn, fényektől távol csodálhattuk meg a felhőtlen, tiszta égbolt gyönyörű csillagvilágát! Páratlan élmény volt, ilyenkor sajnálom, hogy vannak olyan pillanatok, amiket fényképezővel nem lehet megörökíteni. És ha lehetne sem adná vissza a valóságot.

Fél négykor kb. már az utazási iroda előtt voltunk, viszont mivel az csak órák múlva nyílt, így is kicsit aludtunk az autóban. A szundi után felfedeztük a még ébredező környéket, megnéztük, ahogy a halászok, horgászok kifutnak kis csónakjaikkal. Az iroda kinyitása után megkaptuk a szállás címét, ahova azonnal fel is pakoltunk. Kb. 180 méterre volt a parttól, igaz, kicsit felfelé kellett menni, de ez igazán nem zavart minket. Házinénitől kaptunk lakáskulcsot is, úgyhogy nemsokára indultunk is a városnéző körútra Azaz csak indultunk volna, mert a nénike bezárta az ajtót, és mint kiderült, rossz kulcsot adott nekünk. Megnéztük, hogy az erkélyről mennyire lenne macerás lejutni, végül a mellett döntöttünk, hogy kiszedtük az ajtót Persze utána szépen visszazártuk, már amennyire tőlünk telt. (Este megkaptuk hozzá a jó kulcsokat és elnézést kért ).

Kriz Sv. Juraj

Első utunk a helyi kis dombtetőre vezetett, aminek tetején egy kereszt állt és nem utolsósorban ez a Kriz Sv. Juraj geoláda helye is. A láda sajnos beteg volt, mindenesetre beloggoltuk a neten a megtalálást A kilátás pazar, bár nekem itt már az ebéden járt az agyam. (Hozzá kell tenni előző nap nem jutott idő a vacsorára, amit már igen kezdtem megérezni).

Az ebédet a helyiek által ajánlott Riva Étteremben költöttük el, majd a szálláson aludtunk 2 órát, hogy kipihenjük az esti út és a már több, mint 30 óra ébrenlét fáradalmait. A szundi után felkaptuk a békatalpat és megmártóztunk a fincsi tengervízben.

Ehhez kerestünk egy kevésbé zsúfolt, elhagyott kis öblöt, ahol bemerültünk a nem túl meleg vízbe. A vízfelszín kellemes volt, de amint kb. fél métert is lemerültünk, végigsiklott a hasunkon a kb. 7-8 fokkal hűvösebb vízréteg… hát az már nem volt olyan kellemes. Viszont a víz annyira szép és tiszta volt, hogy nem lehetett kihagyni, hogy a 50-100 főből álló hal-rajokba belemerüljön az ember, vagy hogy akár a nagyobb, piros csíkkal díszített halak után ússzon az ember. Számos tengeri sün és uborka volt a tengerfenéken és izgalmas volt, ahogy a parttól kb. 15 méterre szakadékszerűen elfogyott a talaj alólunk. Jól esett, hogy végre teljesült a vágyam, hogy a tenger hullámai között lebegve nézhetem mit rejt a víz maga

Estére összeütöttünk egy kis hideg kajcsit, majd pár gombóc kellemes fagyi társaságában a parton beszélgettünk egy nagyot.

A város alatt...

A másnapi ébredés után gyorsan megejtettünk egy bevásárlást a helyi CBA-ban és kessertársunk konyhai művészetének hála egy fincsi, tuningolt rántottával kezdtük a napot. A szombati délelőttre a közeli Senj várost tűztük ki célul. Elsőnek a Croatia’s First Underground geoládát kerestük meg, mely érdekes helyen volt és kellemes, könnyű találat volt. Megnéztük a kikötőt, majd indultunk is strandolni.

A szállásunktól délre mentünk pár kilométert és egy ottani kemping strandján merültünk ismét. Sajnos itt negatív élmény is ért minket, ugyanis egy idősebb bácsit ketten húztak ki a vízből és úgy tűnt megállt a szíve. A véletlen úgy hozta, hogy két magyar mentős is épp ott pihent a parton, akik azonnal hozták az eset-ládájukat, próbálták őt újraéleszteni, de amennyire mi láttuk, már nem sok esélyük volt. Nem vártuk meg a végkifejletet, de hamarosan megjött a horvát mentő is és átvették az esetet.

Nemsokára már vissza is értünk Sveti Jurajba, ahol ezúttal a következő étterem volt a soros. Baráti adagokat, nagyon finom falatokat kaptunk. A kaják átlag ára 50-65 kuna közzé esett, ami kb. 1900-2500 Ft-nak felel meg idehaza. A jó kis horvát sör 12 kuna volt egy korsóval, azaz kb. 450 Ft.

Délután, egy kis pihi után végre rászántuk magunkat, amit én már az elejétől szerettem volna: körbeúszni Sv. Juraj kis szigetét. BoPe vízálló fényképezőtokjába beletettük a Dakotát (bár vízálló, de a sós víz akkor sem előnyös neki), és gyorsan körbetrackeltük a kb. 900 m kerületű kis szigetet. Amit talán többen nem tudnak, hogy a partról nem látható részén, a nyílt víz felé van egy olyan kis beugró, ahol a helyiek szép nagy ugrásokkal csobbannak a vízbe… akárcsak a filmekben

A sziget

Este megint tettünk egy fagyi-túrát, illetve otthon kivégeztünk egy meggyes-mézes fütyülős üveget

Eljött a vasárnap, a visszaindulás napja. Gyors bevásárlás, reggelizés, majd irány Senj. Megnéztük a várat, ahol a Nehaj – Festung geoládát már nem volt kedvünk levadászni (amolyan kérdezz-felelek és ha jó választ adsz, akkor kapsz koordinátát játék volt), ezért csak megnéztük a várat, majd a városban zajló felvonulást és kirakodóvásárt. Volt egy jópofa játék is, miszerint egy rúdon ült egy srác, alatta egy nagy dézsa víz, és ha egy kis lyukon sikerült bedobnod egy követ, akkor a rúd elfordult és csórikám beleesett a dézsába. Bár neki még mindig jobb volt, a vízben landolni néha, mint a talpig feketében hóhérnak öltözött srácoknak, akik sültek a 40 fokban.

Pár ajándék és borocska megvásárlása után autóba szálltunk és 12:30 körül elindultunk haza. Útközben ismét meglátogattuk a Vratnik geoládát, ahonnan egy TB-t is sikerült elhoznunk (valószínűleg előttünk pár perccel került be). Idehaza az M7-esen kifogtunk egy kiégett buszt és ezáltal 40 perc dugót, de kb. 19:30-ra már szerencsésen meg is érkeztünk.

Jó volt ez a pár nap, kár, hogy nem tudtunk tovább maradni. Talán idén még összejön egy hasonló túra, mindenesetre nagyon jól éreztük magunkat.

BoPe menetkészen

Senj, kikötő

Nehaj - Festung

Vratnik nappal

A körbeúszás logja

Tracklog

Pár nappal ezelőtt, egy szép nyári napon kis családommal elindultunk egy laza bükki sétára. Nagyon hiányzott már az erdő, mert idén még alig voltam a természetben (ez meglátszik a megtalált geoládák nyomasztóan kevés számán is sajnos). Célpontunk a Miskolc mellett található Kecske-lyuk barlang volt.

Autóval az egykori gombavizsgálóig közelítettünk, ami sajnos már évekkel ezelőtt a lángok martalékává lett és ez az állapot azóta semmit sem változott. Itt felpakoltunk, GPS csiganyál bekapcs és már indultunk is a gyógyszergyár felé. A gyár melletti tisztáson átvágva hamar az erdőben találtuk magunkat, ahol egy nem túl hosszú séta után már meg is érkeztünk a barlanghoz. Én speciel már sokszor voltam itt, de mindig volt valami, ami nem volt nálam: mégpedig a zseblámpa. Most előrelátóak voltunk, több nagyobb teljesítményű zseblámpa és fejlámpa is volt nálunk. Elindultunk a barlangba.

A bejáratnál

Nagy bánatomra nem tudom megmondani, hogy mennyit mentünk be, mert ott sajnos nincs GPS-jel. Viszont meglepően hosszú a barlang és még most sem mentem el teljesen a végéig (viszont nagyon sokat araszoltunk befelé). Ahogy egyre beljebb és beljebb megy az ember, úgy szűkül és alacsonyodik a hely, nem beszélve arról, hogy egyébként is “szeretjük” behúzni a fejünket, mert felettünk több száz denevér van, amiből legalább 10-15 mindig repül (A denevér-lak hátránya, hogy a köveket, amin járunk, denevér-ürülék fedi, ami nemcsak büdös, de csúszós is. Szóval ami cipővel oda bemegyünk, mosás nélkül ne lépjünk otthon a szőnyegre ). Számomra hatalmas élmény volt a barlang e részének felfedezése és még tervezem, hogy nemsokára még egyszer visszamegyek, amikor már mélyebbre is be merek majd menni.

A teljes túra egyébként 4 km volt, ebbe beletartozott a közelben lévő Büdös-Pest barlang is. Innen egyébként át lehet sétálni a Szeleta-barlanghoz is, amit szintén érdemes megnézni. Visszafelé még elmentünk egy kisállat temető mellett, majd érkezés a 40 fokos autóhoz

Midland M24

A legutóbbi, éjszakai rendezvényünkre készülve beszereztünk még a meglévő Motorola készülékek mellé egy pár Midland PMR rádiót is. Költséghatékony megoldást keresve az M24-es típus mellett tettük le a voksunkat, mely meglepő módon ugyanazért az árért sokkal több funkciót kínál, mint a Motorola. Ha már az árnál tartunk, akkor nem titok, hogy 10.000 Ft alatt beszerezhető ez a termék is hazánkban.

Kezdjük talán az elején. A termék egy csinos, átlátszó erős műanyag dobozban érkezik, alapból jár hozzá 8 db AAA típusú elem is. Kibontás után kézbe fogva a rádiót egy nagyon kellemes és biztos fogású eszközt tarthatunk a markunkban. Nekem nagy kezem van, így ez sokkal jobban kézre állt, mint a kis Motorola. Funkciót tekintve az alapfunkciókon kívül van benne hangra induló adás (VOX), CTCSS szelektív zajzár, mely plusz 38 alcsatornát ad nekünk, illetve fejhallgató és mikrofon-csatlakozó is került a masinára. A tápellátás 4 db AAA elemről vagy akkumulátorról történik, ellenben a Motorola 3 darabjával, a készenlíti illetve használati idő viszont itt is megközelíti a 10 órát – nagyon sokáig lehet használni.

Hogy mit produkált éles helyzetben? Kezdetben megijedtem tőle, mert az egyik készüléknek a PTT gombja néha beragadt, ami elég kellemetlen volt, mert nem tudtam kommunikálni a partnerrel, mivel ő folyamatos adásban volt. Érdekes módon ezt eljátszotta 2-3x a készülék, azóta semmi baja nincs. Mindenesetre érdemes odafigyelni rá. Hatósugara hasonló a Motoroláéhoz, ami nem csoda, hiszen mindkettő 500 mW teljesítményű.

Összességében nekem jobban bejön, mint a már meglévő kis szürke. Hiányolom belőle a háttérvilágított LCD kijelzőt (a fotó sajnos csalóka!), de ezért az árért ez megbocsájtható. Részemről ajánlott kategória, nem kizárt, hogy a jövőben egy “nagyobb” kaliberű Midland is terítékre kerül majd

Hol is jártunk?

Huh, nem is tudom, hogyan kezdjek hozzá. Annyi minden történt. Megpróbálom az elejétől

Annakidején, valamivel több, mint egy éve az egyik ok, ami miatt elindítottam a vállalkozást az volt, hogy éjszakai túrát akartam szervezni. Mivel azonban nagyon sok akadályba ütköztem (erdészetek, vadásztársaságok), így tavaly májusban mégis nappali túránk volt, illetve a hangsúly kicsit áthelyeződött a webáruházra. Ám most eljött az idő…

A rendezvény előtt közel egy hónappal már kint voltak a hirdetéseink a főbb helyeken, nemcsak elektronikus formában, de a közeli (és távoli) rendezvényeken nyomtatott formában is. A buli előtt két nappal már úgy el voltam maradva a teendőkkel, hogy alvásra is alig volt időm. És végre eljött a nagy nap.

A tervezett indulás 21:00-kor lett volna, mi délután 2 körül kezdtük el rejteni a ládákat. Az eddigi legszerencsétlenebb rejtésünk volt ezt a mostani, mert útközben nemcsak a fényvisszaverő festéket, de az álcakövet is elhagytuk, ezért nemcsak háromszor kellett a teljes erdőt végigtekernünk bicajjal (miközben egy álcázott követ keresünk koordináta nélkül), hanem sajnos végül a követ eltörve találtuk meg az ösvény mellett. Emiatt lehetett, hogy a 8. pont sajnos nem lett kihelyezve, így 9 fix és 1 mozgó pont várta a geokessing szerelmeseit

Indulóban a csapat

A ládák kihelyezések már gyülekeztek a felhők és miután előtte napokig 30 fok feletti hőmérséklet volt, a vihar nem váratott magára. Mennydörgések voltak rendszeresen, eső viszont csak pár csepp esett. Időközben bázishelyünkre környékbeli fiatalok költöztek, tovább nehezítve helyzetünket.

Az eseményre 20:30-kor értünk ki, már kezdett sötétedni. Meglepetésünkre már legalább 20-an vártak ránk, ezért gyors bázisépítésbe kezdtünk. A többiek segítségével felavattuk vadi új molinónkat, majd kikerült a laptop, kassza és a nevezési lapok is. Elkezdődtek a pontfeltöltések, a gyors munka eredményeként a tervezett indulás időpontjára már legalább 5 csapat úton volt. Az utolsó csapat 22 órakor indult el a bázisról. Induláskor mindenkinél ellenőriztük a láthatósági mellényt, illetve volt aki PMR-rádiót is kölcsönzött, amit szerintem biztos nem bánt meg. Az indulók között volt, aki mobiltelefonnal vágott neki az erdőnek, de olyan fiatalok is akadtak, akik most találkoztak először a geocachinggel és a náluk lévő autós GPS-t használva neveztek, sőt, volt aki GPS nélkül, csak a térképpel vágott neki az erdőnek!!! (A másik véglet, aki kommandósokat megszégyenítő módon felcsatolható éjjellátóval indult neki az erdőnek! Én is kipróbálhattam, egy felejthetetlen élmény volt, köszönöm! )

A mi szellemünk

Hamarosan teljesen sötét lett. Megérkezett a helyszínre mozgópontunk is, aki gyorsan fehér lepedőt húzott magára és így huhogta végig az erdőt. Az erdő a walkie-talkik zajától volt hangos, a vártnál nagyobb aktivitás volt, aminek nagyon örültem. Voltak meglepetések is a túra során, nem egy pontunk eltűnt, majd máshol lett meg, ilyenkor lelkiismeretes társaink visszavitték azt az eredeti helyére. Ez éppúgy előfordult a villogó ládánál, melyet kerékpárosok vettek magukhoz, mind a 4-es pontnál a prizmákkal jelölt láda is elindult, amit szintén sikerült visszanavigálni a rádió segítségével a helyére. Tréfás és leleményes társaink más meglepetést is tartogattak: volt egy ládánk, mely mozgásérzékelős volt és ha a közelébe nyúlt valaki, akkor hangosan bemondta a jelszót. Nos, miután többen rájöttek, hogyan lehet rá hangot rögzíteni, a jelszó a rendezvény során kb. 4-szer változott. Volt, aki megkérdezte tőlem, hogy “Biztos, hogy az a jelszó, hogy –Nagyon trükkös rejtés–, mert nem illett a többi jelszóhoz”. (A jelszavak egyébként a csillagjegyek latin megfelelői voltak.)

Utolsó csapatunk fél 2 környékén ért vissza a bázisra. Az ajándéksorsoláson mindenkinek sikerült valamit nyernie, köszönhetjük ezt többek között szponzorainknak is, akik szintén részt vettek a rendezvényen. Emlékül mindegyikük kapott egy támogatói emléklapot, reméljük boldogan fognak visszagondolni a rendezvényre, ha rátekintenek – akárcsak a többiek. (Ekkor tudtuk meg, hogy lengyel résztvevőnk is van az egyik csapatban, aki előző nap érkezett Lengyelországból autóstoppal!!! Szintén meglepetés volt, hogy egy főiskolai csoporttársammal is összefutottunk!) Az ajándékok között több fa érme, travel bug, szörp, gravírozott poharak és kávék is voltak.

Zsíros kenyér is nagy számban fogyott, illetve volt, aki a rendezvény végén még a ládákat is segített beszedni. A bázis környékén volt egy kb. negyed órás kis eső is, de a szúnyogűző fáklyákat nem sikerült eloltania.

A GCTOPE ládánál

Szintén többen levadászták a közeli GCTOPE ládát is, mely a rendezvény kezdetekor lett felújítva az eredeti koordinátán (most már laminálva tartalmazza a jelszót és travel bug fogadására is alkalmas), illetve útnak indult GeoBanya vándorbogarunk is

A rendezvény helyszínét 02:30-kor hagytuk el, miután még az utolsó beérkezőkkel sokáig beszélgettünk a fákylafény mellett. A felhők időközben elmentek, a csillagos ég mosolygott le ránk

Köszönjük mindenkinek a közreműködését, akik segítették a rendezvény lebonyolítását és támogatását, illetve köszönjük a résztvevők bátorságát és jókedvét, mellyel a rendezvény hangulatát emelték

Az éjszakai túra fotóit itt tekintheted meg.

Várunk Titeket a következő bulira is, mely valószínűleg nappal lesz!

Összejöttünk

Alig telt el pár hét a húsvéti nyuszi fészkének meghódítása óta, ismét egy “csapatjátékba” csöppentünk, mégpedig az MGKE által szervezett országos geocaching fesztiválra. A rendezvénynek idén a salgóbányai Medves Hotel, illetve az azt körülölelő erdőség adott otthont.

A rendezvényt pár napos előkészületek is megelőzték részünkről, mivel nemcsak mint játékos, hanem mint GeoBolt is képviseltettük magunkat. Ehhez pólókat készítettünk, szórólapokra volt szükség, illetve össze kellett készíteni a vásárra szánt portrékákat éppúgy, mint a játékosok között kisorsolandó ajandékokat.

A helyszínre 9:40-kor érkeztünk, ekkor az emberek egy része már elindult a túrára. Üdvözöltük a szervezőket, végre megismerhettük Mr. Zergét is, akinek jóvoltából jelen

A mi kis standunk

lehettünk a rendezvényen. Kaptunk asztalt is, amit nagy sebbel-lobbal igénybe is vettünk. Kikerültek a már ismert érmeket tartó bársonytálcák, geoládák, nyakpántok, gyermekeknek kifestők, tehát minden, ami szem-száknak ingere…

Büszkén virítottunk vadiúj logós pólónkban kb. 11 óráig a helyszínen, amikor már elfogytak az indulók, úgyhogy mi is útra keltünk. A szervezők jóvoltából játékon kívül mi is megkaptuk a koordinátákat, úgyhogy el is indultunk az első pont felé. Útközben levadásztuk a közeli forrásnál lévő normális geoládát is. Mivel elég rossz irányba indultunk el (a cél az volt, hogy “rendes” ládát is találjunk meg), sajnos csak egy versenypontot találtunk meg. Utána még sétáltunk egyet csak úgy kedvtelésből, majd elindultunk vissza, hogy 1 órára visszaérjünk, ugyanis akkortól lehetett ebédelni. Elsők

GeoLaci

voltunk a sorban, mert ugye utána újra ki kellett pakolni az asztalra, hogy a visszaérkezők is tudjanak bámészkodni, vásárolni.

Érkeztek is sorra a játékosok, ezzel párhuzamosan a bolt látogatottsága is megugrott hirtelen. Gyerekek, felnőttek egyaránt érdeklődtek az amerikai és európai gyártók termékei iránt, illetve GeoBoltos fa érem is fogyott. A rendezényre végülis kb. 75 GPS nevezés érkezett, ami -becslésem szerint- közel 200 résztvevők jelentett.

Az eredményhirdetés után, kb. este 7kor indultunk haza. Útközben még megnéztük a Scele által javasolt bánya-tavat, illetve a közeli Somoskő várat is megmásztuk. Úton hazafelé még tettünk egy rövid kitérőt a Tari Sztupa geoládánál, ahol láda nélkül is megálltunk volna, mert én imádom a sztupákat és az őket körülvevő csendes nyugalmat. Persze most már korom sötét volt, ezért hiába is kerestük a ládát a fényképezőgép vakuját villogtatva, sajnos nem lett meg.

Ezután pedig irány haza, ahova fél 11kor meg is érkeztünk. Köszönjük a szervezőknek a szép napot és a kellemes társaságot, a beszélgetéseket és hogy megtehettük egymás felé az első lépéseket. Remélhetőleg júliusban újra találkozunk! (Persze az éjszakai túrára is szívesen látunk mindenkit! )

A játékosok egy része

Ajándéksorsolás

A bányatónál

A fa

Eljött hát a 2011-es húsvét és egy kedves barátunk meghívására (köszi, BoPe! ) csatlakoztunk a húsvéti nyuszi fészkét meghódító társasághoz. Az ötlet kevesebb, mint 24 órával indulás előtt, ezért a tudatlanság kényelmes nyugalmával vágtunk neki az útnak, nem sejtve, hogy mi vár ránk!

Előző nap leutaztunk a családhoz, hogy szombat reggel már csak 60 km válasszon el minket a céltól. Gyerekekkel, kicsit álmosan indultunk el 8:10kor, majd egy kis kerülővel, kb. 9:30kor értük el a célt. Megnéztük a fát. Magas volt

Érkezésünkkor már kb. 4 autó parkolt a láda 150m-es körzetében, meg is lepődtünk, mert mi kb. 5-10 emberre számítottunk, ennek ellenére kb. 30-an voltunk. Csuhás, az egyik rejtő vezetésével zajlott a ládavadászat, aki több profi felszerelést is hozott magával. Így egyszerre négyen tudtunk ismerkedni a hegymászást segítő eszközök használatával. Volt ott Croll mászógép, Stop ereszkedő eszköz és még sorolhatnám, ha meg tudtam volna jegyezni a nevüket Mi kb. fél egykor kerültünk sorra, mindenki kapott szakszerű oktatást és előtte egy “demó-fán” gyakorolhatott. Fenn a magasban Csuhás és keresztlánya, Debi segített nekünk, ha elakadtunk. Fura volt egy tőlem 20 évvel fiatalabb lánytól oktatást hallani olyan témában, amiben a tudásom a nullával volt egyenlő

A fát mindenesetre megmásztuk, GeoBolt-os faérem is került a ládába és egy hatalmas emlékkel térhettünk haza.

Móni a levegőben

Köszönjük mindenkinek a lehetőséget, a finom süteményeket, melyek a helyszínre érkeztek és a törődést, játékot gyermekeinkkel, amíg mi a magasban lógtunk

Jövőre ugyanitt! (Vagy talán már korábban…)

A mászás képei és videói megtalálható az interneten.

Motorola TLKR-T4

- Halló Marci, hallassz?

- Halló Apa!

Ebben a beszélgetésben semmi különös nincs, hacsak az nem, hogy ez életem első “légből kapott” beszélgetése, melyet PMR készülékkel fogtam. Hogy mi is az a PMR?

Personal Mobile Radio, a köznyelvben csak walkie-talkie. Mindig is foglalkoztatott a rádiózás, érdekesnek találtam, akárcsak az ehhez közel álló filmeket (Adj rá kakaót, Frekvencia, stb.) Még fizikaórán is mindig ötöst kaptam ebből a témából

32 évnek kellett eltelnie, mire vettem magamnak egy Motorola PMR-t. Persze azonnal külön váltunk a családtól (persze csak földrajzilag) és teszteltük milyen messze tudom még fogni a jelet . Városon belül eddig kb. 1 km-re sikerült tesztelni, hamarosan erdőben is megejtjük e tesztet, sőt, a májusi GeoBolt rendezvényen élesben is debütálhat a kis drága.

És hogy mi is volt ez a Marci-Apa beszélgetés? A Tétényi úton hazafelé jövet sikerült sávszkennelés közben elcsípnem a beszélgetést. Persze azonnal be is köszöntem (Szép jó napot kíván Laci a Tétényi útról ), majd ők pár mondat váltás után áttértek másik csatornára, hogy ne zavarjanak. Persze megtaláltam őket és egyébként sem zavartak, hisz az első élményt adták nekem e téren

Ha bárkinek van hasonló élménye, esetleg aktívan rádiózik (PMR, CB, egyéb), akkor szíves várom a jelentkezését, élménybeszámolóit