GeoBlog

Szerző szerinti archívum

A téli időszakhoz képest viszonylag kellemes és nem utolsósorban csapadékmentes időre ébredtünk így szombat reggel. Ideálisnak tűnt, hogy az elmúlt hét fáradalmait egy kis geocachinggel vezessük le, főleg azért, mert az utóbbi időben igen hanyagoltuk a testmozgást. A karácsonyi kilók miatt ugyan nem kell aggódnunk, de azért adjuk meg a testnek, ami jár neki

A pázmándi vízimalom

Célpontnak a Velencei-tó környékét jelöltük ki, így a kissé elnyúló készülődés után délben neki is indultunk az útnak. Első állomásunk a pázmándi vízimalom volt és mivel egyik gyermekünk elaludt útközben így -ugye említettem a testmozgást- átkapcsoltunk drive-in-cache üzemmódba, így gyakorlatilag 3 méterre közelítettük meg autóval a kincseket rejtő dobozkát. Kiadós testmozgás, mi? Természetesen a láda után elsétáltunk a kb. 100 méterre lévő egykori malomhoz és megcsodáltuk azt (anya addig az alvó csöppségre vigyázott), majd miután Peti felébredt, együtt még egyszer megnéztük a malmot. Láda naplózva, irány a legközelebbi láda!

A Cseplek-hegyi kilátás már egy kicsit sétálósabb volt, fák alatt bujkálós, bokrokat félrehajtós, 100 birkán átmászós érdekes jelenség, mivel pont a ládánál terelte derék emberünk a nyájat. Szétnéztünk, bámészkodtunk, majd levadásztuk a csodálatos borítójú logbookot rejtő kis ládikót.

Cseplek-hegyi kilátás

A Csúcsos-hegy megmászása már annál inkább kihívásnak ígérkezett, no nem azért, mert kell kb. 50 métert mászni, hanem mert a talaj sáros, felázott volt és a lefelé jövők már az út elején figyelmeztettek, hogy kisgyerekkel nem tartják túl jó ötletnek. Sebaj, voltunk mi már nagyobb kihívás előtt is, gondoltuk és igazunk is lett. A gyerekek nagyon ügyesen jöttek velünk, igaz, az édesanyjuk lecsücsült a sáron útközben Bár felhős volt az ég, viszont meglehetősen magasan voltak a felhők, ezért a csúcsról (Csúcsos-csúcsról ) nagyon messze el lehetett látni… egészen a Holdig, ami ugye nagyon messze van, nem? De tényleg szép volt! A láda itt is hamar meglett, kicsit beszélgettem az 54 km-re lévő dobogókői papagáj rádióval, majd mentünk tovább.

"Csúcsos-csapat"

A szintezési ősjegy egy virtuális láda volt, kb. másfél km-re a parkolási helyünktől. Szintén drive-in, érdekes sziklák, könnyű találat. Már viszketett a talpam egy kis igazi sétára, ezért már alig vártam, hogy valami kis “mászós” pálya következzen.

A Bence-hegyen lévő ládát már évekkel ezelőtt levadásztuk, azaz akkor nem találtuk meg, viszont mivel elfogadtattuk a találatot, most nem jelent meg a Dakotán, mint felfedezetlen láda, úgyhogy koordináta hiányában csak a kilátásért mentünk fel eme csodálatos helyre. Megnéztük a naplemente elejét, amikor már kezd narancsba borulni az égbolt alja, majd indultunk hazafelé.

Mindent ügyesen visszarejtettünk ám!

Útközben még befigyelt egy új túracipő a Decathlonból (és ezért a reklámért nekem senki nem fizet! Pech…), illetve egy estebéd az IKEA-ban (szintén ingyé-reklám, nem tudom mi van ma velem) és meg is érkeztünk

Jó volt, kár lett volna kihagyni!

Eltévedtünk?

Hogy is kezdjem ezt a történetet? Vica barátném jóvoltából idén karácsonykor nemcsak a Jézuskát vártam. Hiszen elötte pár héttel az interneten talált egy albertirsai teljesítmény-túrát, és nem kellett sokáig győzködnie, hogy párommal benevezzünk a középsö, 22 km-es távra.

Eljött hát a december 26, a túra időpontja. Reggel fél kilenckor már teljes menetfelszerelésben álltam az irsai strand bejárata elött. Kb. 4 fok, szitáló eső; nem, nem fürödni készültem:) A hátizsákhoz PMR rádió és GPS csatolva, benne termoszban forró tea és szendvicsek, szemünkben az elszántság tüze lobogott:) Induláskor a nevezési díj leperkálása után kaptunk pálinkát – hogy meg ne fázzunk:) -, illetve csokit és mandarint vehettünk magunkhoz útravalóként.

A pálya végig turistaösvényen vezetett, illetve ahol mégsem, ott piros-fehér szalagok jelezték, hogy merre kell mennünk. Nem sok idő kellett és a kökénykóstolás közepette eltévesztettük az irányt, így a négyfős bátor kis csapat eltévedt. Persze hamar rájöttünk a hibára, de sajnos így is kb. másfél km-t tettünk meg feleslegesen.

Őzike

Azaz talán mégsem, hiszen sikerült lencsevégre kapnom egy őzikét

Visszatérve az eltévesztett elágazáshoz egy viszonylag susnyás rész következett, majd nemsokára elérkeztünk az első ellenőrzőponthoz. A szitáló eső és a borús ég sok jót nem ígért, viszont menet közben sikerült befognom egy taxitársaság frekvenciáját, úgyhogy legalább annak a hallgatása szórakoztatott minket.

A második ellenőrzőpont is elérkezett nemsokára, bár már a párom és én is kezdtük érezni, hogy valami nincs rendben a cipőben. Móni cserélte, én tűrtem:) Útközben találtunk egy érdekes pincebejáratot, amit Laci barátunk (konkrétan Vica barátja, de magunkévá fogadtuk:) ) vezetésével részben fel is tártunk. Mindig mondom, hogy jó, ha van zseblámpa vagy fejlámpa az embernél (ez utóbbi nálam is volt).

A pince

A POI mentése után nem sokkal, a túra 19. km-énél érkeztünk a harmadik, egyúttal utolsó ellenőrzőponthoz. Itt az emléklap és kitűző mellett a már ismert pálinka várt minket, illetve az éhes gyomrok igényét nyársra húzott szalonnával, kolbásszal, hagymával és kenyérrel lehetett enyhíteni, melyekhez még két jól megrakott és folyamatosan táplált tûz is hozzájárult. Innen még 5 km séta vezetett vissza a parkolóhoz a szántóföldön keresztül.

A végeredmény? 24 km kellemes séta, találkozás kedves és vidám emberekkel, hangulatos ebéd a szabadban, egy vérhólyag nálam, két vízhólyag Móninál. És a tanulság? Legközelebb megpróbálom nem otthonhagyni a túrabotom;)

Köszönjük Tonnakilométernek, azaz Rehor Mihánynak a kiváló szervezést és a felejthetetlen hangulatot! Ha minden jól megy, akkor jövöre ugyanitt!

Az egyik ellenőrzőpontnál

Majdnem a célnál...

A túra színe-java

Az elmúlt hetekben jött ki a piacra a Garmin legújabb családja, a kis sárga eTrex folytatása az eTrex 10, 20 és 30-as készülék, mely kapcsán reflektorfényt kapott a GLONASS műholdrendszer. Ezek az égi objektumok orosz tulajdonban lévő műholdak és egy kicsit utánaolvastam, mit is érdemes tudni róluk Íme!

Az első GLONASS műhold

A Szovjetúnió 1976-ban kezdte fejleszteni a rendszert, az első műholdak közel 8×8 méteresek voltak és 1260 kg-ot nyomtak. 2010-re valósult meg Oroszország teljes területének lefedése, majd 2011 októberére a Föld teljes lefedése a GLONASS műholdakkal. Jelenleg 27 műhold kering 19.100 km magasan felettünk, ebből 23 működik, egy üzembe-helyezés alatt áll, 2 karbantartás alatt van, 1 pedig tartalék. A legújabb típusok, a harmadik generációs GLONASS-K műholdak már csak 750 kg tömegűek a második (M) széria 1450 kg-jához képest. A készülékek közel 15.000 km/ó sebességgel keringenek a Föld körül, így 10 óra alatt kerülik azt meg.

Glonass katonai készülék

A rendszer kétféle adatot sugároz, egy normál pontosságú értéket (Standard Precision, SP) és egy kódolt, nagy pontosságú adatot (High Precision, HP). Ez utóbbit természetesen csak katonai műholdas készülékek tudják fogadni, az átlagfelhasználó számára nem elérhető. Az SP jel átlagos pontossága 5-10 méter közötti, magasságmérése 15 m körüli, illetve a sebességet 10 cm/s pontossággal tudja mérni.

A földi irányítóközpont és az időreferenciát biztosító készülékek természetesen Moszkvában találhatóak, míg számos követő (tracking) állomás van még Szentpéterváron, Ternopolban, Eniseiskben és Komsomolsk-na-Amure-ban.

2011 óta számos gyártó által készített eszközök képesek a GLONASS jel vételére, legyen szó akár a Garmin által piacra bocsájtott navigációs eszközökről (eTrex 10, 20, 30) vagy akár olyan okostelefonokról, mint egyes ZTE, Motorola, Samsung, Apple, Sony Ericsson vagy Nokia modellek.

Az új eTrex család

Essegvár

Lassan már 5 hónapja, hogy a Tököli Parkerdőben, az éj leple alatt elindítottuk a játékosokat, hogy megkeressék éjszakai ládáinkat, itt volt hát az ideje egy idei második rendezvénynek!

A helyszín már májusban körvonalazódott, amikor Görbe felajánlotta, hogy mi lenne, ha náluk, Bándon szerveznénk a következő rendezvényt. Az elmesélése alapján tetszett a hely, vár is van, dombok is és nem utolsósorban természetvédelmi terület is van a környéken, ami látogatható, sőt, hagyományos ládát is rejt!

Kb. egy hónappal a túra előtt kezdődött a szervezés. Bejártuk a környéket, tracket mentettünk, pontokat mértünk – majd kb. két hétig kerestem, hogy hova tehettem a kis Dakotámat. Közben persze elindult az ügyintézés, engedélyek beszerzése, helyi szervek értesítése, közben pedig azon aggódtam, hogy mikor fogok tudni újra leutazni a helyszínre és mivel fogom bemérni a koordinátákat…?!

Végül, amikor már az elkeseredettségem teljesen kiteljesedett, persze meglett a kis sárga kavicsom, úgyhogy hirtelen béke szállt rám

Egyik rejtésünk helye...

Előző nap késő délután már megérkeztünk Bándra, ahol -míg kis családom a szállást foglalta el-, mi Bencével elindultunk kihelyezni pár ládát. Nagyon hamar ránksötétedett, arról nem is beszélve, hogy volt olyan pont (“Gyökerek”), ahol a az eredetileg mért pont 168 méterre volt a valós rejtektől. Legalább fél órát mászkáltunk az erdőben korom sötétben, mire megtaláltuk azt a fát, aminek a gyökerei alá terveztük a láda rejtését. Gyorsan újramértük a koordinátát (Dakotával és CSx-el is), és már indultunk is haza. Egy fincsi vacsora után, a Kakukk Panzióban fürcsi majd “nagy alvás”…

…lett volna, ha drága gyermekeim lába nem a számban vagy éppen a fejemen mászkált volna álmukban Így lett kb. 4 óra szundi, majd még egy kis pihenés, több megszakítással, majd reggel 7 órakor találkozó a Kakukk előtt és indulás a többi láda kirejtéséhez.

Bence bicajjal, én gyalog voltam, így a távoli ládák rejtését nem én végeztem. Helyette a “patakugrató” pont kihelyezése után felsétáltam a várba és onnan teszteltük a PMR rádiók hatótávolságát. A 15 pontból kb. 3-4 olyan volt, ahol nem volt vétel, ezek általában a domb túloldalán helyezkedtek el.

Eljött a 10 óra, a tervezett indulás. A molinónk is felkerült a vár tetejére, illetve a laptopot is felkészítettük a GPS-ek fogadására.  Ez volt az első alkalom, hogy már a Garmin CSx-eket is tudtuk fogadni, hála a MapSource programnak. Az indítások simán zajlottak, mindenki szép lassan elindult a neki szimpatikus irány felé.

Vajon mi van odafent?

A ládák igen változatosak voltak, nemcsak erdőben, de a településen is számos koordináta meg volt adva. A 9 hagyományos láda mellett 6 virtuális is megjelent, melyek általában táblákon lévő nevek, évszámok voltak. A petling rejtések között voltak igen trükkös, becsapós megoldások, sokak kedvence volt pl. a 3-as pont, ahol a híd alá egy kötélen be volt lógatva a patakba egy nagy kő. Hiába húzta ki mindenki a követ, “sajnos” hamar rá kellett jönniük, hogy nincs rajta semmi és valószínűleg nem ott kell a rejtést keresni (hanem pont a hátuk mögött ).

Egy másik szokatlan rejtésnél pedig a megadott koordinátán nem volt láda, viszont a szemfüles keresők észrevehettek egy kötelet, mely a vízbe vezetett. Ezzel lehetett ugyanis a vízből visszahúzni a megadott helyre a ládát, ami a jelszót tartalmazta.

Néhány rejtésnél feltűntek az előre beharangozott QR kódok is, akinek ezek olvasására alkalmas mobilja volt, az érdekes infókat tudhatott meg a környékről (hogyan alakult ki a tiszafás, honnan kapta a szomszéd település, Szentgál a nevét, stb.).

Kb. fél kettőre már az első csapat vissza is érkezett, ők nagyon hamar teljesítették a távot. Utána egészen 5 óráig folyamatosan szállingóztak vissza az emberek és többségük bejárta az összes megadott koordinátát. Ám ezzel még nem ért véget a küldetés

A rejtéseknél ugyanis mindenhol egy szó volt a jelszó, amiket most be kellett illeszteni egy keresztrejtvénybe, hogy végül egy új szót alkothassanak. Ez, mint utólag kiderült, nem is volt olyan könnyű, azokba, akik feladták a küzdelmet, egy kis segítséggel újra lelket öntöttünk a folytatáshoz…

Útközben

Napközben a már említett Kakukk Vendéglőben mindenki elfogyaszthatta ebédjét, melyet három, számunkra készített menü közül választhatott ki, illetve az étterem étlapjáról is szabadon lehetett garázdálkodni

A várnál természetesen a GEObolt kínálata is napvilágot látott, a sok, szebbnél szebb portéka kikerült a dobozból, mindenki megcsodálhatta a szép geoérmeket, illetve válogathatott egyedi követhető termékeink, ruháink széles választékából.

17 órakor, amikor a több, mint 70 játékosunk visszaérkezett, megtartottuk az ajándéksorsolást is. Szokásunkhoz híven most is ifjabb kesser társaink húzták ki a nyertesek nevét, sőt, mivel az egyik kislány lemaradt a húzásról, az ő kedvéért még egy plusz ajándékot is kisorsoltunk De akik nem nyertek sem távoztak üres kézzel, hiszen minden nevező egyedi, a rendezvényre tervezett fa éremmel távozhatott, illetve egy-egy Mio-s Elvis figura is került mindenki batyujába Schaf jóvoltából.

Ajándéksorsolás

A rendezvényhez segítséget nyújtott még nekünk magpet, aki eTrex készülékekkel támogatott minket, így akinek nem volt GPS készüléke, vagy éppen szerette volna kipróbálni, az ingyen kölcsönözhetett nálunk kis sárgát a rendezvény idejére. Szintén köszönet illeti Bánd és Márkó Önkormányzatát, mely munkatársai segítették az engedélyeztetés gördülékeny menetét!

Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek a részvételt, mi rendezők nagyon jól éreztük magunkat és a helyszínen tapasztalt visszajelzések alapján a nevezők sem unatkoztak. Az időjárás, akárcsak a tavaly október 23-i rendezvényünkön, pompás volt, ennél rosszabb soha ne legyen

Jó volt újra veletek, én már nagyon várom a tavaszt, amikor ismét összejöhetünk egy kis bóklászásra. A következő rendezvényünk tervei már itt keringenek a fejünkben…

Néhányan a résztvevők közül

Panoráma a várból

Stabo Freecom 650

Bizonyára többen olvastátok előző blogomban, hogy a Midland M24 végül mégis csak visszakerült a forgalmazóhoz: sajnos két olyan kényes helyzetben is cserben hagyott a beragadt PTT gombja, amikor nagyon szükségem lett volna rá (az egyik éjszaka, külföldön, a másik hajón történt). Így egy kis várakozás után és némi ráfizetéssel új készülék költözött a családba (és a szívünkbe): a Stabo Freecom 650.

A készülék -bár még az alsó kategóriához tartozik- számos olyan funkcióval rendelkezik, mely már szinte az eggyel magasabb régiókba emeli. A szokásos dolgokra most nem is vesztegetném a szót, inkább csak érintőlegesen említem meg őket: 446 MHz ingyenes frekvencia-használat, 8 csatorna, 38 CTCSS alcsatorna, VOX (3 lépésben állítható érzékenység), 15 csengőhang, SCAN, MONITOR, stb.

Amik már érdekesebbek: 10 km hatótávolság (optimális körülmények között, gyakorlatilag nyílt vízen mért érték), 83 digitális zajzár, rezgő hívásjelző, háttérvilágított LC kijelző, ikertöltő, DCM (két csatorna párhuzamos figyelése), alcsatornák szkennelése.

Összességében pár napos használat után azt kell, hogy mondjam, nagyon jó kis készülék akadt a kezembe. A fogása, hasonlóan a Midlandhoz, nagyon kényelmes (a Midland azért egy hajszálnyival ebben jobb volt), a hangminősége átlagon felüli, a megvilágított kijelző nekem nagyon bejön, főleg, mert este is szoktam használni.

Sajnos a készülék nem vízhatlan, így ha elkap az eső, akkor muszáj menekíteni, így sajnos nem lehet a kapcsolatot tartani a többiekkel, de ne legyünk nagyon telhetetlenek. Ha sikerült kedvet csinálnom a készülékhez, akkor tekintsd meg tesztvideónkat is róla!

A sátor előtt

MegaEvent – hogy mit is jelent ez? Több, mint 500 lelkes kessert, akik együtt játszanak, buliznak pár napot!

De hogyan is kezdődött?

Kb. 4 hónappal a rendezvény előtt már elkezdődtek a szervezések. Egy kb. 40 főből álló csapat kitalálta és vállalta, hogy több, mint 400 geoládát rejt el Budapest körül és ezt egy adott pillanatban aktiválják. Minden ládában lesz egy FTF (első megtalálást) jelentő címke és aki a legtöbbet tudja ezekből begyűjteni, az nyeri meg ezt a versenyt.

A szervezés utolsó hónapjában a GEObolt is bekapcsolódott az eseményekbe, a muggelfrei és dosen-futter külföldi geocoin boltokkal közösen szerveztük az értékesítés lépéseit. Pénteken már személyesen is összefutottunk Thomas-al és nejével, akik a dosen-futtert képviselték, hogy megbeszéljük a részleteket, majd eljött végre a nagy nap.

GEObolt a helyszínen

2011. szeptember 10. 8:00 Találkozó a városligeti sörsátornál. A szervezők már mindenre felkészülten fogadtak minket, a boltok helyei más előre kialakítva vártak minket. Nemsokára külföldi partnereink is megérkeztek, ki is pakoltuk hamar portékáinkat

A TÖMEG 9 és 10 óra között rohamozott meg minket. Számomra meglepetés volt a rengetek látogató és érdeklődő a standjainknál, ekkora rendezvényen még nem vettünk részt. Alig bírtuk kapkodni a fejünket a kérdések hallatán, igyekeztünk mindenkinek segíteni a döntését.

10 órakor mindenkit behívtak a sátorba és a belső kupolára vetítve publikussá váltak az elhelyezett ládák pontos pozíciója. Ekkor döbbentek rá a játékosok, hogy a közel 600 láda pont Budapest kerületén található, gyakorlatilag körberajzolják fővárosunkat Ekkor következett a pontok feltöltése a készülékekre, melyre mindenkinek lehetősége is volt az ingyenes wi-fi használatával, illetve a szervezők is 6 laptopot beállítottak a csatasorba ez ügyben. Délután 1 körül már senki nem volt a sátorban, a boltok is összepakolták a cócmókokat.

Az egyik petling rejtés

Délután, miután hazaértünk, a gyerekeket felkapva persze mi is elindultunk, hogy legalább egy ládát levadásszunk, ez meg is lett a Duna-parton, Budapest dél-nyugati csücskében

Másnap mi, boltosok sajnos sokat észleltünk az eseményekből. Reggel CITO (szemétszedés) volt, majd délután 1 órakor megtörtént az eredmény-hirdetés is.

Amennyire mi tapasztaltuk, mindenki nagyon jól érezte magát. Mi “boltosok” biztosan, hiszen összebarátkoztunk, megismertük egymást, nem utolsósorban ötleteket cseréltünk és lestünk el egymástól A rendezvény ideje alatt rengeteg geocoin fogyott, akárcsak az egyéb követhető termékek. Sokan a helyszínen gravíroztatták is a frissen vásárolt termékeket, hiszen erre ingyen volt lehetőség is.

Köszönjük a szervezőknek, hogy ott lehettünk, azt, hogy sikerült Signal brekit is a helyszínre ugrasztaniuk és hogy ilyen sok embert tudtak egy helyre csábítani. Jövőre reméljük ismét találkozunk!

A sátorban

Megmondta, milyen idő várható

A Dosen-Futter csapattal...

...és a muggelfrei csapattal

Néhány geocoin a muggelfrei tálalásában

A csapat

Már nagyon régóta érett, hogy elmenjünk egy hosszabb bicajtúrára, most végre sikerült összehozni a szabadidőnket úgy, hogy egy baráti párral négyesben elmehessünk a Balcsi mellé tekerni egyet.

Túl sok előkészület nem előzte meg az eseményt, olyannyira nem, hogy előtte hónapok óta nem ültem bicajon sajnos. Reggel feltettük a két bicót a csomagtartóra, majd irány le Balatonkenesére. Ott volt megbeszélve a randi, persze mi nem tudtunk elsőre eljutni oda, egy kis kóválygás után azért megérkeztünk. Én persze pumpát sem vittem a bicóhoz, amiben spéci szelep volt, ezért azzal kezdtük a túrát, hogy kicseréltük a belsőt a kerekemben és felfújtuk azt. Körülbelül délben tudtunk elindulni Siófok felé. Első megállónknál, a Balatoni löszfal (GCAKLF) geoládánál megcsodáltuk a gyönyörű kilátást, majd tekertünk is tovább

Csobbb...

Útközben kétszer megálltunk fürödni a szabadstrandon, nagyon kellemes, jó idő volt. Ebédre betoltunk egy-egy hamburgert és meg sem álltunk egészen Szántódig. Itt volt kb. fél óra szálláskeresés, majd a rév melletti kempingben sikerült 11e Ft-ért kibérelnünk egy éjszakára egy mobil-házat. Ez egy két hálószobás, konyhás, fürdőszobás kis épület volt, a célnak (és erre az egy éjszakára) pont megfelelt. Mivel már minden bolt zárva volt a környéken (utószezon, nem is értem), ezért muszáj volt Balatonföldvárra áttekernünk, ahol már ismerősek voltunk és tudtuk, hogy hol keressük a boltot.

Bevásárlás után vissza a házikóhoz, így 55 km tekeréssel és egy üveg sárgamuskotállyal zártuk is az első napot.

Vasárnap fájó fenékkel pattantunk fel a bicókra, éreztük, hogy el vagyunk szokva az efajta mókától. 10:00-kor már a révnél voltunk és fejenként 700 Ft fejében már toltuk is fel a bicókat a hajóra. 10 perc alatt már Tihanyban is volt a kis csapat!

Sünivel is találkoztunk

Innen két geoládát, a Kerekedi-öblöt (GCKRKD)  és a Balatoni kecskekörmöket (GCBKOR) érintve kényelmes tekeréssel kb. du fél kettőre értünk vissza Kenesére, ahol az autót hagytuk. (Meg kell hagyni ez utóbbi geoláda környékén sajnos szemétlerakások és ürülék-szag volt jellemző…) A magunk mögött hagyott 99 km-t még megtetéztük, hogy elmentünk itt is a strandra (100km!!!! he-he), ebéd után fürödtünk egyet és du. 5 környékén indultunk haza az autókra szerelt bicajokkal.

Nagyon kellemes kis túra volt, szomorúan tapasztaltuk viszont, hogy a “híres” EuroVelo bicajút azért nem olyan csodás, mint ahogy a mesékben van. Lehet, hogy én voltam naív, de úgy gondoltam, hogy végig kerékpárút van a Balaton körül. Ennek ellenére sok helyen kitáblázva sem volt, merre vezet az út, volt, hogy autóútra voltunk terelve, arról nem is beszélve, hogy Tihanyból – Keneséig tekerve egy darab kúttal sem találkoztunk és a végére már gyakorlatilag kiszáradtunk. Egy minősített kerékpárutat én nem így képzelek el. De hát ez van.

Fáradtan, de új tervekkel tértünk haza: Tisza-tó, Velencei-tó, Balatoni nagy körút! Vigyázz, jövünk! Majd valamikor…

Tracklog - katt a képre!

Úton felfelé

Ausztriai kirándulásunk egyik állomásaként a Golm csúcs megmászását is kitűztük, amit egy szép napon sikerült is teljesíteni. Persze a gyerekek miatt csak a light-os verzió maradt, de így is szép túra volt

Már késő délelőtt érkeztünk a Golm csúcshoz vezető felvonó kiinduló-állomásához. A nyolcszemélyes kabinba beszállva már úton is voltunk felfelé, ami kétségkívül a létező legkényelmesebb megoldás volt. A harmadik és egyúttal a végállomást elérve kiszálltunk a járműből és gyorsan felöltöztünk, hiszen míg lent kb. 25 fok volt, fent, a felhős ég alatt alig 14 fok lehetett. Mindenkire felkerült a hosszúujjú póló és szabadidő, majd elindultunk gyalog a csúcs felé.

A keresztnél

Az út szerpentinben haladt fel, de olyan is volt, ahol patakmosásban haladtunk meredeken felfelé. Kb. 1100 méter séte alatt és közel 400 m szintemelkedés után felis jutottunk a kereszthez, és nagy örömömre a nagyobbik kisfiam a saját lábán felsétált, nem kellett nyakba venni Közben kisütött a nap is, úgyhogy megint vetkőzés következett. A csúcson a kereszt mellett elfogyaszottuk ebédünket is, majd nekiindultam megkeresni a Golmer Joch (GC1ZFBY) geoládát. Egy kicsit elszámoltam magam, jobban lemásztam a kelleténél, ezért kicsit megküzdöttem a ládáért, a véremet adtam érte, de meglett

Összesen 2.5 km séta volt, ami nem túl sok, de a gyerekek ezt még jól viselték. Lefelé a középső állomástól már bobon jöttünk, ami közel 8 km száguldással koronázta meg a Golm látogatását

2124 méter

Véremet a ládáért

A csapat

Két hetes ausztriai pihenésünk alatt kint elő ismerősünk javaslatára látogatást tettünk a Voralberg-tartománybeli Aktiv Zentrum kalandparkban. Eredetileg a canyoning érdekelt volna minket, de mivel az utolsó pillanatban elolvastuk, hogy valami ütött-kopott cipőben kéne megjelenni, amiben akár 3 óra vízben úszás is betervezhető – nos, mivel ilyen pont nem volt nálunk a kirándulás során (az új cipőmet nem akartam beáldozni, gyanítom buktam volna a garanciát ), így elvetettük az ötletet és inkább a száraz kötélpályát választottuk.

A START-hely...

Délelőtt 11:30kor érkeztünk a helyszínre, ahol egy könnyű parkolás után már ott is voltunk az öreg hídnál. A “cég” meglepően egyszerű: van egy kb. 2x3m területű kis bódé, ahol a felszerelés és a pénztár van, illetve egy furgon, amivel a kb. 4 fős személyzet reggelente megérkezik. Ja igen, fontos, hogy ha ide szeretnétek jönni, akkor érdemes előtte odafigyelni, hogy mikor vannak a helyszínen, mert általában minden második nap elérhetőek a szolgáltatások, illetve csak 13:30ig lehet elindulni, utána már nem!

Pár rövid kérdés-válasz után kifizettük a fejenkénti 35 EUR-t a közepes pályáért és már mentünk is a felszerelésért. Mint megtudtuk egyébként a kanyoning egyébként sem volt lehetséges most, mert az útvonal átment volna e öreg híd alatt, ami viszont olyan romos állapotba került, hogy nem engedélyezték alatta (és rajta) az áthaladást. Megkaptuk a Petzl beülőket, karabinereket és sisakokat, majd megmutatták a használatukat és hogy mire vigyázzunk a túra során. A legfontosabb természetesen az volt, hogy a két biztosító kötél közül egyszerre csak maximum egy lehet kicsatolva, a kettő együtt semmiképp sem, mert akkor nagyot huppanhatunk. Mivel a pályát már 10 éves gyermek is igénybe veheti, összeszedtük a bátorságunkat, felcsatoltuk magunkat a kötélpályára és felálltunk a híd lábára.

Flying Fox

Ekkor következett a flying fox, azaz repülő róka, amikor ugyanis elengedték a tartókötelet és kb. 30 métert húzott le minket a szabadesés a tó felett a sziklák lábához! Itt megfogtak minket, hogy óvatosan érkezzünk, átcsatoltuk magunkat a fix drótkötelekhez és indulhatott a mászás!

A túra folyamán kilencszer mentünk át a folyón, kb. 10 méterrel a vízfelszín felett, egy-egy drótkötélen. Több érdekes pályarész is volt, kezdve a sima drótkötéltől a kötéllétrán, függőhídon vagy átfúrt tuskókon át az átsiklásig. A pályán mindvégig teljes biztonságban éreztük magunkat és annak ellenére, hogy én még sosem vettem részt hasonló túrán, egyszer sem estem le a pályáról. Volt egy-két elég izgalmas szakasz, amikor már nekem is megremegtek a lábaim, de ennek ellenére

Menet közben

azért nem fogott vissza attól, hogy elengedett kézzel próbáljak meg megtenni 1-2 lépést a folyó felett kifeszített függőhídon.

Amikor már azt hittük, hogy vége van a pályának és felkapaszkodtunk a hegyoldalon, megtekinthettük a tőlünk nem messze gyakorló hegymászókat. Ekkor jött a meglepetés: a pálya egy rövid, kb. 25 méteres normál séta után ismét kötélpályán folytatódik, így lehet ugyanis eljutni a pálya végére. Nekem újra fel kellett kötni a gatyámat, mert lelkiekben már leeresztettem, úgyhogy megújult erővel keltem át a folyó felett vezető leghosszabb drótkötélszakaszon:) A pálya valódi végét egy siklópálya jelentette, ahol nekifutásból csúsztunk át végül ismét a folyón.

Ilyen hideg volt...

De nekünk ez még mindig nem volt elég és piszkálta az agyunkat, hogy lemaradtunk a kanyoningról. Hát ha már nincs neoprém ruha, akkor megyünk a nélkül, gondoltuk, az erdőben gyors átöltözés fürdőgatyára

és zsupsz, bele a kb. 15 fokos folyóba! A víz gyakorlatilag égetett, olyan hideg volt, de mivel többen is fürödtek (többek között csinos szőke lányok és 10 év körüli gyerekek) ezért nem lett volna szép megfutamodni: ha ők kibírják, rajtunk sem fog kifogni! Kb. 10 perc lubickolás és vízesésben dögönyözés után megszárítkoztunk, én összeszedtem pár kavicsot emlékbe (ez új szokásom, hogy vízpartokról gyűjtök kb. 10 kavicsot és feliratozva elrakom őket emlékbe) és irány haza. Délután 4 órára már Feldkirchben voltunk, odahaza.

Szabadon...

Ez a nap úgy volt szép és érdekes, ahogy volt. A pálya üzemeltetői kedvesek voltak, angolul és németül beszélnek, nagyon segítőkészek. Kár lett volna bármit is kihagyni, beleértve a hűvös bulizáró csobbanást A keményebb pályát ugyan nem mertem még bevállalni, de talán majd legközelebb (ott előbb felmérik az állapotodat és minden ember mellé kísérőt biztosítanak).

Viszlát Bersbuch!

(a képekre kattintva láthatod a teljes fotókat!)

Hát ez sem volt meleg

Természetes masszázs

Mostanában kicsit rákattantam a palacsintákra, gondoltam összeállítok egy kis gyűjteményt, mit érdemes kipróbálni

Amerikai palacsinta házi eperlekvárral

Amerikai palacsinta

Hozzávalók:

120 gramm liszt
1,5 dl tej
egy késhegynyi sütőpor
2 tojás

Elkészítése:

A tojások fehérjét külön tálba tesszük, majd kemény habbá verjük. A sárgáját összekeverjük liszttel, sütőporral, tejjel, ha van robotgéped, akkor érdemes azzal, hogy ne csomósodjon. Hozzákeverjük a tojássárgájás masszához a fehérjét, és már kezdhetjük is sütni. Ha jó minőségű teflonos sütőd van, akkor nem feltétlenül szükséges olaj alá.

Ha szeretnéd egy kicsit extrábbá varázsolni a palacsintát, akkor míg az egyik oldalát sütöd, addig a másik oldalára tehetsz vékonyra vágott banánszeleteket vagy pl. reszelt almát egy kis fahéjjal ízesítve. Ezeken kívül természetesen már csak a képzeletünk szabhat határt. Hogy teljesen elfedje a gyümit a tészta, egy kicsit még érdemes meglocsolni a tetejét vele.

Jól átsütjük a másik felét is, majd a nagymama lekvárjával már tálalhatjuk is

Kakaós palacsinta

Kakaós palacsinta

Igen, igen, kakaós. Na de mi ebben a poén?! Bizony, a kakaó a tésztában van, nem a töltelékben!

Hozzávalók:
25 dkg finomliszt
1/2 l tej
3 tojás
6 ek cukrozatlan kakaópor
4 ek cukor
1 csipet só
1 ek olaj
1-2 ek rum
kevés vaj

töltelék:
1/2 kg túró
2 dl tejföl
1 kk vaniliáscukor
cukor tetszés szerint
őrölt fahéj
kimagozott meggy

Elkészítése:

Összekeverjük a lisztet a kakaóval, cukorral és sóval. Hozzáütjük a tojásokat és lassan hozzáöntve a tejet, simára keverjük kézi vagy gépi habverővel . A végén belekeverjük az olajat és fél órára betesszük a hűtőszekrénybe.

Közben a töltelékhez a hozzávalókat (a meggy kivételével) simára keverjük. A tésztából vastagabb palacsintákat sütünk, a fent leírt mennyiségből kb.  16 palacsinta készíthető. Javasolt minden palacsinta előtt egy borsónyi vajat tenni a serpenyőbe.

Végül megkenjük a palacsintákat a túrókrémmel, díszítjük meggyszemekkel és összetekerjük őket. Az eredmény magáért beszél

Gesztenyés palacsinta

Gesztenyés palacsinta

Hozzávalók:

25 dkg gesztenyepüré
4 evőkanál liszt
2 tojás
2 dl tej
1 kiskanál sütőpor
1 evőkanál olaj
só

Elkészítése:

A gesztenyepürét kiolvasztotjuk és apró darabokra tördelve egy keverőtálba tesszük. Ráöntjük a tejet és pl. egy botmixerrel összeturmixoljuk. A tojásat szétválasztjuk fehérjére és sárgájára, a fehérjét egy csipet sóval felverjük. A sárgáját a gesztenyemasszához keverjük, majd a sütőporral előre összekevert lisztet is hozzáadjuk és csomómentesen eldolgozzuk. Végül óvatosan hozzákeverjük a tojáshabot is. A palacsintasütőt kis olajjal kikenjük (vagy amint már említettük teflonos esetén nem feltétlen szükséges). Csokoládépudingból főzött krémmel tálalhatjuk. (Az itt látható mennyiség kb. 16 darabhoz lesz elég.)

Epres palacsinta

Epres palacsinta mascarponéval

Hozzávalók (24 darabhoz):