2012. április havi archívum

postheadericon GCCITO – avagy a Szemétszedő geoláda

2008. márciusában lettem geocaching függő. Persze pozitív értelemben, de ezt ládásztársaimnak nem kell magyarázni. A ládák aztán rávettek különböző dolgokra amik miatt sokszor úgy éreztem második gyerekkoromat élem. Többek között megkerültem kétkeréken a Balatont, a Velencei tavat, a Tisza tavat és a Fertő tavat, megszerettette velem a túrázást (2011-ben teljesítettem a Budapest Kupa kiírását) és új barátokat szereztem. Rájöttem, hogy pályát tévesztettem, ugyanis imádom a fa illatát, az erdő illatát eső után, a lenge szelet fülledt időben, a színpompás virágok látványát, a fenyőerdőt és a sor végére a hideg sör is felkerülhet.

Nem vagyok angyal. Nem adok vért, összenyomom a pókokat, nem kapcsoltam le a villanyt a Föld napján, nem osztok meg segélykérő képet/szöveget a facebook-on, viszont felajánlom adóm 1%-át és felszedem a szemetet. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe a GCCITO, azaz Szemétszedő geoládát.

A szegedi végeredmény

Elsőnek 2009-ben jelentettem be CITO-t amikor munkahelyem szervezésében a Tisza-partot takarítottuk kb. 140-en. Hét csoportba verődve dolgoztunk. Voltak akik a lépcsőt takarították a parton, voltak akik a vizet járták csónakokkal. Mi a Belvárosi híd keleti hídfőjének környékét rendeztük. Illetve próbáltuk, ugyanis 19 főnek több órai munkája is kevés volt hozzá. Ennek ellenére igyekeztük pozitívan zárni a napot, mert a munkahelyi beosztásbeli különbségeket kiegyenlítette a jókedv és a közös cél.

Második bejelentett CITO-m 2010-ben volt Pilisszentivánon. Szintén a cég rendezésében a Jági tanösvényre látogattunk el ahol kb. 70 kollégámmal együtt vállaltuk a tanösvény felújítását, rendezését. “Díjazásom” jókedv, gulyásleves és egy CITO-s póló volt. Bővebben ITT olvashattok róla.

Szemétszedés közben

Legutóbbi bejelentett szemétszedő megmozdulásom egy vasárnapi piknikre is hasonlíthatott volna. Volt kenyér, üdítő, dohány, sör, jóidő és a Párom. Egyszerűen elég volt a környékünkön felgyülemlett szemétből és vasárnap reggel kimentünk összeszedni azt. Terv szerint helyben szelektáltuk volna, de hamar rájöttünk, nem lesz elég a zsák. Később a kocsival is oda kellett állni, hogy el is tudjuk vinni a holmit. Még délelőtt tábort vertünk az udvaron, kiborítottuk a zsákokat és főzés mellett ment is a válogatás. Nagyrészt sörös dobozok voltak, amiket laposra össze is tapostunk. Azóta intézkedtem az elszállításukról a környékbeli nagycsaládosok részére. Itt a második jópont, ők pénzt kapnak érte. 😉

Én így hálálom meg a természetnek az illatokat, az árnyékot, a napsütést, a napfelkeltét az ízeket és minden jót amit kaptam tőle. :)