2011. augusztus havi archívum

postheadericon A Golmer Joch meghódítása

Úton felfelé

Ausztriai kirándulásunk egyik állomásaként a Golm csúcs megmászását is kitűztük, amit egy szép napon sikerült is teljesíteni. Persze a gyerekek miatt csak a light-os verzió maradt, de így is szép túra volt :)

Már késő délelőtt érkeztünk a Golm csúcshoz vezető felvonó kiinduló-állomásához. A nyolcszemélyes kabinba beszállva már úton is voltunk felfelé, ami kétségkívül a létező legkényelmesebb megoldás volt. A harmadik és egyúttal a végállomást elérve kiszálltunk a járműből és gyorsan felöltöztünk, hiszen míg lent kb. 25 fok volt, fent, a felhős ég alatt alig 14 fok lehetett. Mindenkire felkerült a hosszúujjú póló és szabadidő, majd elindultunk gyalog a csúcs felé.

A keresztnél

Az út szerpentinben haladt fel, de olyan is volt, ahol patakmosásban haladtunk meredeken felfelé. Kb. 1100 méter séte alatt és közel 400 m szintemelkedés után felis jutottunk a kereszthez, és nagy örömömre a nagyobbik kisfiam a saját lábán felsétált, nem kellett nyakba venni :) Közben kisütött a nap is, úgyhogy megint vetkőzés következett. A csúcson a kereszt mellett elfogyaszottuk ebédünket is, majd nekiindultam megkeresni a Golmer Joch (GC1ZFBY) geoládát. Egy kicsit elszámoltam magam, jobban lemásztam a kelleténél, ezért kicsit megküzdöttem a ládáért, a véremet adtam érte, de meglett :)

Összesen 2.5 km séta volt, ami nem túl sok, de a gyerekek ezt még jól viselték. Lefelé a középső állomástól már bobon jöttünk, ami közel 8 km száguldással koronázta meg a Golm látogatását :)

2124 méter

Véremet a ládáért :)

A csapat

postheadericon Kalandpark, avagy 10 méterrel a Bregenzer Ache folyó felett

Két hetes ausztriai pihenésünk alatt kint elő ismerősünk javaslatára látogatást tettünk a Voralberg-tartománybeli Aktiv Zentrum kalandparkban. Eredetileg a canyoning érdekelt volna minket, de mivel az utolsó pillanatban elolvastuk, hogy valami ütött-kopott cipőben kéne megjelenni, amiben akár 3 óra vízben úszás is betervezhető – nos, mivel ilyen pont nem volt nálunk a kirándulás során (az új cipőmet nem akartam beáldozni, gyanítom buktam volna a garanciát :) ), így elvetettük az ötletet és inkább a száraz kötélpályát választottuk.

A START-hely...

Délelőtt 11:30kor érkeztünk a helyszínre, ahol egy könnyű parkolás után már ott is voltunk az öreg hídnál. A “cég” meglepően egyszerű: van egy kb. 2x3m területű kis bódé, ahol a felszerelés és a pénztár van, illetve egy furgon, amivel a kb. 4 fős személyzet reggelente megérkezik. Ja igen, fontos, hogy ha ide szeretnétek jönni, akkor érdemes előtte odafigyelni, hogy mikor vannak a helyszínen, mert általában minden második nap elérhetőek a szolgáltatások, illetve csak 13:30ig lehet elindulni, utána már nem!

Pár rövid kérdés-válasz után kifizettük a fejenkénti 35 EUR-t a közepes pályáért és már mentünk is a felszerelésért. Mint megtudtuk egyébként a kanyoning egyébként sem volt lehetséges most, mert az útvonal átment volna e öreg híd alatt, ami viszont olyan romos állapotba került, hogy nem engedélyezték alatta (és rajta) az áthaladást. Megkaptuk a Petzl beülőket, karabinereket és sisakokat, majd megmutatták a használatukat és hogy mire vigyázzunk a túra során. A legfontosabb természetesen az volt, hogy a két biztosító kötél közül egyszerre csak maximum egy lehet kicsatolva, a kettő együtt semmiképp sem, mert akkor nagyot huppanhatunk. Mivel a pályát már 10 éves gyermek is igénybe veheti, összeszedtük a bátorságunkat, felcsatoltuk magunkat a kötélpályára és felálltunk a híd lábára.

Flying Fox

Ekkor következett a flying fox, azaz repülő róka, amikor ugyanis elengedték a tartókötelet és kb. 30 métert húzott le minket a szabadesés a tó felett a sziklák lábához! Itt megfogtak minket, hogy óvatosan érkezzünk, átcsatoltuk magunkat a fix drótkötelekhez és indulhatott a mászás!

A túra folyamán kilencszer mentünk át a folyón, kb. 10 méterrel a vízfelszín felett, egy-egy drótkötélen. Több érdekes pályarész is volt, kezdve a sima drótkötéltől a kötéllétrán, függőhídon vagy átfúrt tuskókon át az átsiklásig. A pályán mindvégig teljes biztonságban éreztük magunkat és annak ellenére, hogy én még sosem vettem részt hasonló túrán, egyszer sem estem le a pályáról. Volt egy-két elég izgalmas szakasz, amikor már nekem is megremegtek a lábaim, de ennek ellenére

Menet közben

azért nem fogott vissza attól, hogy elengedett kézzel próbáljak meg megtenni 1-2 lépést a folyó felett kifeszített függőhídon.

Amikor már azt hittük, hogy vége van a pályának és felkapaszkodtunk a hegyoldalon, megtekinthettük a tőlünk nem messze gyakorló hegymászókat. Ekkor jött a meglepetés: a pálya egy rövid, kb. 25 méteres normál séta után ismét kötélpályán folytatódik, így lehet ugyanis eljutni a pálya végére. Nekem újra fel kellett kötni a gatyámat, mert lelkiekben már leeresztettem, úgyhogy megújult erővel keltem át a folyó felett vezető leghosszabb drótkötélszakaszon:) A pálya valódi végét egy siklópálya jelentette, ahol nekifutásból csúsztunk át végül ismét a folyón.

Ilyen hideg volt...

De nekünk ez még mindig nem volt elég és piszkálta az agyunkat, hogy lemaradtunk a kanyoningról. Hát ha már nincs neoprém ruha, akkor megyünk a nélkül, gondoltuk, az erdőben gyors átöltözés fürdőgatyára

és zsupsz, bele a kb. 15 fokos folyóba! A víz gyakorlatilag égetett, olyan hideg volt, de mivel többen is fürödtek (többek között csinos szőke lányok és 10 év körüli gyerekek) ezért nem lett volna szép megfutamodni: ha ők kibírják, rajtunk sem fog kifogni! Kb. 10 perc lubickolás és vízesésben dögönyözés után megszárítkoztunk, én összeszedtem pár kavicsot emlékbe (ez új szokásom, hogy vízpartokról gyűjtök kb. 10 kavicsot és feliratozva elrakom őket emlékbe) és irány haza. Délután 4 órára már Feldkirchben voltunk, odahaza.

Szabadon...

Ez a nap úgy volt szép és érdekes, ahogy volt. A pálya üzemeltetői kedvesek voltak, angolul és németül beszélnek, nagyon segítőkészek. Kár lett volna bármit is kihagyni, beleértve a hűvös bulizáró csobbanást :) A keményebb pályát ugyan nem mertem még bevállalni, de talán majd legközelebb (ott előbb felmérik az állapotodat és minden ember mellé kísérőt biztosítanak).

Viszlát Bersbuch!

(a képekre kattintva láthatod a teljes fotókat!)

Hát ez sem volt meleg :)

Természetes masszázs