2011. július havi archívum

postheadericon A nagy palacsinta ötlettár

Mostanában kicsit rákattantam a palacsintákra, gondoltam összeállítok egy kis gyűjteményt, mit érdemes kipróbálni :)

Amerikai palacsinta házi eperlekvárral

Amerikai palacsinta

Hozzávalók:

120 gramm liszt
1,5 dl tej
egy késhegynyi sütőpor
2 tojás

Elkészítése:

A tojások fehérjét külön tálba tesszük, majd kemény habbá verjük. A sárgáját összekeverjük liszttel, sütőporral, tejjel, ha van robotgéped, akkor érdemes azzal, hogy ne csomósodjon. Hozzákeverjük a tojássárgájás masszához a fehérjét, és már kezdhetjük is sütni. Ha jó minőségű teflonos sütőd van, akkor nem feltétlenül szükséges olaj alá.

Ha szeretnéd egy kicsit extrábbá varázsolni a palacsintát, akkor míg az egyik oldalát sütöd, addig a másik oldalára tehetsz vékonyra vágott banánszeleteket vagy pl. reszelt almát egy kis fahéjjal ízesítve. Ezeken kívül természetesen már csak a képzeletünk szabhat határt. Hogy teljesen elfedje a gyümit a tészta, egy kicsit még érdemes meglocsolni a tetejét vele.

Jól átsütjük a másik felét is, majd a nagymama lekvárjával már tálalhatjuk is :)

Kakaós palacsinta

Kakaós palacsinta

Igen, igen, kakaós. Na de mi ebben a poén?! Bizony, a kakaó a tésztában van, nem a töltelékben! :)

Hozzávalók:
25 dkg finomliszt
1/2 l tej
3 tojás
6 ek cukrozatlan kakaópor
4 ek cukor
1 csipet só
1 ek olaj
1-2 ek rum
kevés vaj

töltelék:
1/2 kg túró
2 dl tejföl
1 kk vaniliáscukor
cukor tetszés szerint
őrölt fahéj
kimagozott meggy

Elkészítése:

Összekeverjük a lisztet a kakaóval, cukorral és sóval. Hozzáütjük a tojásokat és lassan hozzáöntve a tejet, simára keverjük kézi vagy gépi habverővel . A végén belekeverjük az olajat és fél órára betesszük a hűtőszekrénybe.

Közben a töltelékhez a hozzávalókat (a meggy kivételével) simára keverjük. A tésztából vastagabb palacsintákat sütünk, a fent leírt mennyiségből kb.  16 palacsinta készíthető. Javasolt minden palacsinta előtt egy borsónyi vajat tenni a serpenyőbe.

Végül megkenjük a palacsintákat a túrókrémmel, díszítjük meggyszemekkel és összetekerjük őket. Az eredmény magáért beszél :)

Gesztenyés palacsinta

Gesztenyés palacsinta

Hozzávalók:

25 dkg gesztenyepüré
4 evőkanál liszt
2 tojás
2 dl tej
1 kiskanál sütőpor
1 evőkanál olaj

Elkészítése:

A gesztenyepürét kiolvasztotjuk és apró darabokra tördelve egy keverőtálba tesszük. Ráöntjük a tejet és pl. egy botmixerrel összeturmixoljuk. A tojásat szétválasztjuk fehérjére és sárgájára, a fehérjét egy csipet sóval felverjük. A sárgáját a gesztenyemasszához keverjük, majd a sütőporral előre összekevert lisztet is hozzáadjuk és csomómentesen eldolgozzuk. Végül óvatosan hozzákeverjük a tojáshabot is. A palacsintasütőt kis olajjal kikenjük (vagy amint már említettük teflonos esetén nem feltétlen szükséges). Csokoládépudingból főzött krémmel tálalhatjuk. (Az itt látható mennyiség kb. 16 darabhoz lesz elég.)

Epres palacsinta

Epres palacsinta mascarponéval

Hozzávalók (24 darabhoz):

30 dkg liszt
2 tojás
6 dl tej
2 dl szódavíz
cukor, egy csipet só
Elkészítése:
A palacsintatésztát annak rendje és módja szerint elkészítjük:  a lisztet tálba tesszük, hozzáadjuk a tojásokat és a tej felével csomómentesre keverjük. Amikor a tészta már sima, hozzáadjuk a maradék tejet és a szénsavas ásványvizet vagy szódát, adhatunk hozzá cukrot, valamint egy csipet sót. A tésztát a szokásos módon, enyhén kiolajozott, forró palacsintasütőben kisütjük.
A töltelék már egy kicsit érdekesebb. Ha van otthon mascarpone, akkor azt egy kevés cukorral kikeverjük, ezzel töltjük meg a palacsintákat és dobálunk bele darabolt epret. Ha nincs mascarpone, az sem gond, akkor sűrű tejfölbe keverjünk porcukrot és ezzel helyettesítsük a mascarponét.

postheadericon 10 éves a magyar geocaching!

A bázison

Ejjj, kicsit összeszaladtak a dolgok mostanában, így megkésve bár, de íme az egyesületi rendezvényről egy rövid kis “esszé” :)

2011. július 2. Pákozd

A rendezvényről már májusban elkezdődtek a pletykák, kiszivárgott információk, miszerint más lesz, mint az eddigiek: új ötletek, új verseny-kategória (profik), stb. Ajándék is meg lett pedzegetve, mindenki kíváncsian várta már a nagy napot.

A verseny előtti napokban sajnos elég esős idők jártak, ennek eredménye volt pl. az is, hogy volt, aki a GEObolt-ot találta meg e-mailben, hogy ő már előre átutalta a nevezési díjat és most mi lesz, ha szakadni fog az eső :) Persze mi bátorítottuk, hogy az előrejelzés szerint jó idő lesz, úgyhogy még ne mondjon le a túráról és máskülönben sem mi vagyunk a szervezők és nem nekünk utalt :)

Útközben

A sors megint kegyes volt a geocaching rajongóihoz, mert valóban szép időt fogtunk ki. Bár ebéd közben volt egy kb. 10 perces zuhé, de ezt az időt az  emberek többsége már fedett helyen tölthette. De térjünk vissza az elejére :)

A buli helyszínét könnyen meg lehetett közelíteni és bár hatalmas parkoló (karám) állt a rendelkezésre, idővel így is kevésnek bizonyult a parkolóhelyek száma. A rajtoltatás gond nélkül, zökkenőmentesen zajlott, illetve ismertetésre kerültek az új játékszabályok is. Történetesen most nem az a nyertes, aki a leghamarabb teljesíti a távot, hanem a legrövidebb tracklogot húzó játékos lesz a nyerő. A túrázós kategóriában részt vevők puzzle darabokat gyűjthettek, míg a profi kategóriában is érdekes cél lett kitűzve: minden pontnál sorszámot lehet letépni és aki a legvégére a legtöbb pontot összeszedi, az a verseny győztese. Tehát nem árt, ha siet az ember :)

Érkezésünk után gyorsan kiraktuk a molinónkat, majd a Bope-Rita-Sylverrat-Bogee-Ludens-H.Gábor és még számos kesser társaságáben nekivágtunk az erdőnek.

"Kicsit" szúrós

Az első ponthoz elég vad, susnyás rész vezetett, ilyen szempontból jó volt, hogy hosszú gatyóban mentem, viszont így meg féltem, hogy kiszakad :( Mire a második pontot megközelítettük és kiértünk az erdőből a fennsíkra, addigra már mindenkin véres karmolások és horzsolások voltak – mintha egy túlélőtúrán vennénk részt :)

Útközben levadásztuk az Ingó-köveknél lévő hagyományos geoládát is, majd mi a párommal visszafordultunk kis kitérővel a bázis felé, hogy előkészülhessük az asztalunkat és kipakolhassuk az újabbnál-újabb termékeket :) A sors úgy hozta, hogy nem volt elég asztal, így az MGKE ismét tanúbizonyságot tett arról, hogy jól megfér az egyesület és a GEObolt egy csárdában, hiszen felajánlották az asztaluk felét, így közösen értékesítettük portékáinkat!

Hamarosan elkezdtek szállingózni befelé a játékosok, van akik elfáradtak, de olyanok is akadtak, akiket már a gyomruk vezetett vissza a bázisra. A már elkészült gulyás mellé jobbnál-jobb réteseket lehetett fogyasztani, a széles választék mellett a minőség is kifogástalan volt!

GEO bolt :)

A felettünk átfutó zivatar a fedett rész felé terelte a pihenőket, ez idő alatt hirtelen megnőtt a GEObolt látogatottsága is :) (Egy kis esőt máskor is fogunk szervezni :) ).

Az eredményhirdetést követően scele segítségével kisorsolásra kerültek az ajándékok, ahol a dedikált Sirgalahad könyvek és vásárlási utalványok között természetesen számos GEObolt ajándék is helyet kapott (a rendezvényre készített fa érmek még kaphatók webáruházunkban!). Amikor már mindenki azt hitte, hogy vége a rendezvénynek egy váratlan bejelentés következett: aktiválták a 3000. magyar geoládát, úgyhogy aki még kedvet érez és első szeretne lenni, az már futhat is a kihirdetett kooridnátákhoz :) Természetesen ez a hír a már lefáradt profikat is tűzbe hozta, úgyhogy alig pár másodpercre a bejelentéstől már Brezkót láttuk elfutni mellettünk :)

Jó szervezés, új ötletek, finom ebéd jellemezte a 10. évfordulós versenyt, ahol a résztvevők egy szép, fém érmet vihettek haza magukkal. Köszönjük, hogy ott lehettünk!

Eredményhirdetés

postheadericon Horvátország, ládázás és búvárkodás :)

Egy hosszabb túra blogját elkezdeni mindig kicsit nehéz számomra. Annyi minden történt, honnan induljunk, mit ne felejtsek el leírni. Amiről most szó lesz, az egy három napos horvátországi kiruccanás, több geoládát és néhány halacskát érintve :)

Sv. Juraj

Az egész onnan indult ki, hogy már nagyon jól esett volna kizökkenni a hétköznapokból és egy kicsit a tengerparton pihenni, lazítani. Megszületett hát az ötlet, ugorjunk le egy hosszú hétvégére Horvátországba. A cél -egy ismerősöm ajánlása alapján- Sveti Juraj lett, egy kis halászfalu, ahol van kb. 4 étterem, 1 bolt és két kis péksüti árusító hely. Ja, és egy fagyis, erről ne felejtkezzünk el! :)

Egy ismerős párt, BoPe-t és Ritát -nem sok győzködés után- sikerült rávennünk, hogy a mi autónkkal, négyesben menjünk az áhított vízpartra. Megtettük az előkészületeket, összekészítettük snorkeling felszereléseinket, majd csütörtökön, munka után nekivágtunk az éjszakának. Kb. este 9kor tudtunk elindulni és egész jó tempóban, kb. 6 óra alatt már a tengerparton voltunk, magunk mögött hagyva 510 km-t. Útközben egyszer eltévedtünk (ami nem is olyan könnyű az autópályán, de nekünk mégis sikerült. Véletlenül az elkerülő helyett bementünk Zagreb-ba, ahol még meg is szondáztattak minket…) megálltunk hajnal 3:05-kor, hogy megkeressük a Vratnik geoládát, ez igen hamar meg is lett, hála a bekészített

Loggolás hajnal 3kor

fejlámpáknak és az előre töltött koordinátáknak. A hely jellegzetessége a szép kilátás, nos, ez hajnal 3 órakor eléggé sötét volt. Ellenben cserébe olyat kaptunk, ami nem sok mindenkinek adatik meg: a hegytetőn, fényektől távol csodálhattuk meg a felhőtlen, tiszta égbolt gyönyörű csillagvilágát! Páratlan élmény volt, ilyenkor sajnálom, hogy vannak olyan pillanatok, amiket fényképezővel nem lehet megörökíteni. És ha lehetne sem adná vissza a valóságot.

Fél négykor kb. már az utazási iroda előtt voltunk, viszont mivel az csak órák múlva nyílt, így is kicsit aludtunk az autóban. A szundi után felfedeztük a még ébredező környéket, megnéztük, ahogy a halászok, horgászok kifutnak kis csónakjaikkal. Az iroda kinyitása után megkaptuk a szállás címét, ahova azonnal fel is pakoltunk. Kb. 180 méterre volt a parttól, igaz, kicsit felfelé kellett menni, de ez igazán nem zavart minket. Házinénitől kaptunk lakáskulcsot is, úgyhogy nemsokára indultunk is a városnéző körútra :) Azaz csak indultunk volna, mert a nénike bezárta az ajtót, és mint kiderült, rossz kulcsot adott nekünk. Megnéztük, hogy az erkélyről mennyire lenne macerás lejutni, végül a mellett döntöttünk, hogy kiszedtük az ajtót :) Persze utána szépen visszazártuk, már amennyire tőlünk telt. (Este megkaptuk hozzá a jó kulcsokat és elnézést kért :) ).

Kriz Sv. Juraj

Első utunk a helyi kis dombtetőre vezetett, aminek tetején egy kereszt állt és nem utolsósorban ez a Kriz Sv. Juraj geoláda helye is. A láda sajnos beteg volt, mindenesetre beloggoltuk a neten a megtalálást :) A kilátás pazar, bár nekem itt már az ebéden járt az agyam. (Hozzá kell tenni előző nap nem jutott idő a vacsorára, amit már igen kezdtem megérezni).

Az ebédet a helyiek által ajánlott Riva Étteremben költöttük el, majd a szálláson aludtunk 2 órát, hogy kipihenjük az esti út és a már több, mint 30 óra ébrenlét fáradalmait. A szundi után felkaptuk a békatalpat és megmártóztunk a fincsi tengervízben.

Ehhez kerestünk egy kevésbé zsúfolt, elhagyott kis öblöt, ahol bemerültünk a nem túl meleg vízbe. A vízfelszín kellemes volt, de amint kb. fél métert is lemerültünk, végigsiklott a hasunkon a kb. 7-8 fokkal hűvösebb vízréteg… hát az már nem volt olyan kellemes. Viszont a víz annyira szép és tiszta volt, hogy nem lehetett kihagyni, hogy a 50-100 főből álló hal-rajokba belemerüljön az ember, vagy hogy akár a nagyobb, piros csíkkal díszített halak után ússzon az ember. Számos tengeri sün és uborka volt a tengerfenéken és izgalmas volt, ahogy a parttól kb. 15 méterre szakadékszerűen elfogyott a talaj alólunk. Jól esett, hogy végre teljesült a vágyam, hogy a tenger hullámai között lebegve nézhetem mit rejt a víz maga :)

Estére összeütöttünk egy kis hideg kajcsit, majd pár gombóc kellemes fagyi társaságában a parton beszélgettünk egy nagyot.

A város alatt...

A másnapi ébredés után gyorsan megejtettünk egy bevásárlást a helyi CBA-ban és kessertársunk konyhai művészetének hála egy fincsi, tuningolt rántottával kezdtük a napot. A szombati délelőttre a közeli Senj várost tűztük ki célul. Elsőnek a Croatia’s First Underground geoládát kerestük meg, mely érdekes helyen volt és kellemes, könnyű találat volt. Megnéztük a kikötőt, majd indultunk is strandolni.

A szállásunktól délre mentünk pár kilométert és egy ottani kemping strandján merültünk ismét. Sajnos itt negatív élmény is ért minket, ugyanis egy idősebb bácsit ketten húztak ki a vízből és úgy tűnt megállt a szíve. A véletlen úgy hozta, hogy két magyar mentős is épp ott pihent a parton, akik azonnal hozták az eset-ládájukat, próbálták őt újraéleszteni, de amennyire mi láttuk, már nem sok esélyük volt. Nem vártuk meg a végkifejletet, de hamarosan megjött a horvát mentő is és átvették az esetet.

Nemsokára már vissza is értünk Sveti Jurajba, ahol ezúttal a következő étterem volt a soros. Baráti adagokat, nagyon finom falatokat kaptunk. A kaják átlag ára 50-65 kuna közzé esett, ami kb. 1900-2500 Ft-nak felel meg idehaza. A jó kis horvát sör 12 kuna volt egy korsóval, azaz kb. 450 Ft.

Délután, egy kis pihi után végre rászántuk magunkat, amit én már az elejétől szerettem volna: körbeúszni Sv. Juraj kis szigetét. BoPe vízálló fényképezőtokjába beletettük a Dakotát (bár vízálló, de a sós víz akkor sem előnyös neki), és gyorsan körbetrackeltük a kb. 900 m kerületű kis szigetet. Amit talán többen nem tudnak, hogy a partról nem látható részén, a nyílt víz felé van egy olyan kis beugró, ahol a helyiek szép nagy ugrásokkal csobbannak a vízbe… akárcsak a filmekben :)

A sziget

Este megint tettünk egy fagyi-túrát, illetve otthon kivégeztünk egy meggyes-mézes fütyülős üveget :)

Eljött a vasárnap, a visszaindulás napja. Gyors bevásárlás, reggelizés, majd irány Senj. Megnéztük a várat, ahol a Nehaj – Festung geoládát már nem volt kedvünk levadászni (amolyan kérdezz-felelek és ha jó választ adsz, akkor kapsz koordinátát játék volt), ezért csak megnéztük a várat, majd a városban zajló felvonulást és kirakodóvásárt. Volt egy jópofa játék is, miszerint egy rúdon ült egy srác, alatta egy nagy dézsa víz, és ha egy kis lyukon sikerült bedobnod egy követ, akkor a rúd elfordult és csórikám beleesett a dézsába. Bár neki még mindig jobb volt, a vízben landolni néha, mint a talpig feketében hóhérnak öltözött srácoknak, akik sültek a 40 fokban.

Pár ajándék és borocska megvásárlása után autóba szálltunk és 12:30 körül elindultunk haza. Útközben ismét meglátogattuk a Vratnik geoládát, ahonnan egy TB-t is sikerült elhoznunk (valószínűleg előttünk pár perccel került be). Idehaza az M7-esen kifogtunk egy kiégett buszt és ezáltal 40 perc dugót, de kb. 19:30-ra már szerencsésen meg is érkeztünk.

Jó volt ez a pár nap, kár, hogy nem tudtunk tovább maradni. Talán idén még összejön egy hasonló túra, mindenesetre nagyon jól éreztük magunkat.

BoPe menetkészen

Senj, kikötő

Nehaj - Festung

Vratnik nappal

A körbeúszás logja