2011. június havi archívum

postheadericon Látogatás a Kecske-lyuk barlangnál

Tracklog

Pár nappal ezelőtt, egy szép nyári napon kis családommal elindultunk egy laza bükki sétára. Nagyon hiányzott már az erdő, mert idén még alig voltam a természetben (ez meglátszik a megtalált geoládák nyomasztóan kevés számán is sajnos). Célpontunk a Miskolc mellett található Kecske-lyuk barlang volt.

Autóval az egykori gombavizsgálóig közelítettünk, ami sajnos már évekkel ezelőtt a lángok martalékává lett és ez az állapot azóta semmit sem változott. Itt felpakoltunk, GPS csiganyál bekapcs és már indultunk is a gyógyszergyár felé. A gyár melletti tisztáson átvágva hamar az erdőben találtuk magunkat, ahol egy nem túl hosszú séta után már meg is érkeztünk a barlanghoz. Én speciel már sokszor voltam itt, de mindig volt valami, ami nem volt nálam: mégpedig a zseblámpa. Most előrelátóak voltunk, több nagyobb teljesítményű zseblámpa és fejlámpa is volt nálunk. Elindultunk a barlangba.

A bejáratnál

Nagy bánatomra nem tudom megmondani, hogy mennyit mentünk be, mert ott sajnos nincs GPS-jel. Viszont meglepően hosszú a barlang és még most sem mentem el teljesen a végéig (viszont nagyon sokat araszoltunk befelé). Ahogy egyre beljebb és beljebb megy az ember, úgy szűkül és alacsonyodik a hely, nem beszélve arról, hogy egyébként is “szeretjük” behúzni a fejünket, mert felettünk több száz denevér van, amiből legalább 10-15 mindig repül :) (A denevér-lak hátránya, hogy a köveket, amin járunk, denevér-ürülék fedi, ami nemcsak büdös, de csúszós is. Szóval ami cipővel oda bemegyünk, mosás nélkül ne lépjünk otthon a szőnyegre :) ). Számomra hatalmas élmény volt a barlang e részének felfedezése és még tervezem, hogy nemsokára még egyszer visszamegyek, amikor már mélyebbre is be merek majd menni.

A teljes túra egyébként 4 km volt, ebbe beletartozott a közelben lévő Büdös-Pest barlang is. Innen egyébként át lehet sétálni a Szeleta-barlanghoz is, amit szintén érdemes megnézni. Visszafelé még elmentünk egy kisállat temető mellett, majd érkezés a 40 fokos autóhoz :)

postheadericon Egy újabb PMR teszt: Midland M24

Midland M24

A legutóbbi, éjszakai rendezvényünkre készülve beszereztünk még a meglévő Motorola készülékek mellé egy pár Midland PMR rádiót is. Költséghatékony megoldást keresve az M24-es típus mellett tettük le a voksunkat, mely meglepő módon ugyanazért az árért sokkal több funkciót kínál, mint a Motorola. Ha már az árnál tartunk, akkor nem titok, hogy 10.000 Ft alatt beszerezhető ez a termék is hazánkban.

Kezdjük talán az elején. A termék egy csinos, átlátszó erős műanyag dobozban érkezik, alapból jár hozzá 8 db AAA típusú elem is. Kibontás után kézbe fogva a rádiót egy nagyon kellemes és biztos fogású eszközt tarthatunk a markunkban. Nekem nagy kezem van, így ez sokkal jobban kézre állt, mint a kis Motorola. Funkciót tekintve az alapfunkciókon kívül van benne hangra induló adás (VOX), CTCSS szelektív zajzár, mely plusz 38 alcsatornát ad nekünk, illetve fejhallgató és mikrofon-csatlakozó is került a masinára. A tápellátás 4 db AAA elemről vagy akkumulátorról történik, ellenben a Motorola 3 darabjával, a készenlíti illetve használati idő viszont itt is megközelíti a 10 órát – nagyon sokáig lehet használni.

Hogy mit produkált éles helyzetben? Kezdetben megijedtem tőle, mert az egyik készüléknek a PTT gombja néha beragadt, ami elég kellemetlen volt, mert nem tudtam kommunikálni a partnerrel, mivel ő folyamatos adásban volt. Érdekes módon ezt eljátszotta 2-3x a készülék, azóta semmi baja nincs. Mindenesetre érdemes odafigyelni rá. Hatósugara hasonló a Motoroláéhoz, ami nem csoda, hiszen mindkettő 500 mW teljesítményű.

Összességében nekem jobban bejön, mint a már meglévő kis szürke. Hiányolom belőle a háttérvilágított LCD kijelzőt (a fotó sajnos csalóka!), de ezért az árért ez megbocsájtható. Részemről ajánlott kategória, nem kizárt, hogy a jövőben egy “nagyobb” kaliberű Midland is terítékre kerül majd :)

postheadericon Tél a nyárban – avagy Polster csúcshódítás

Polster, hó nélkül

Mindenféle perverzkedés nélkül, eddig igazi csúcson nem jártam. Persze ezzel lehetne vitatkozni, de egy túrázónak Magyarország „topköve” nem egy csúcshódítás. E tény miatt izgatottan mondtam igent egy kollégám szervezte osztrák raftingos, túrázós, sziklamászós hosszú hétvégére. Persze a szuper emberösszetétel sem volt elhanyagolható.

Első napra a Wasserlochklamm vízesés jutott, bemelegítésnek tökéletes volt. Nyári időt kaptunk. Második napon ősz volt, a Salzán raftingoztunk. Harmadik napra terveztük a Reichenstein 2165 méteres csúcsának meghódítását. Persze itthon már kilestem, hogy a hegyen egy csésze fog várni. Ennél jobb nem is lehetne :)

Persze éjszaka értünk Präbichlbe, de reggel az első dolgom az volt, hogy megvizsgáljam hova is kerültem. Nos a Reichensteint 20-25 fokban is hónyalábok övezték, csak pislogtam felfelé. Aztán a túra reggelén beütött a „krach”: esik a hó! Ilyet… május utolsó napjaiban itt a tél. Az emeletes ágyon gubbasztva gyorsan el is kezdtem aggódni, aztán a reggelinél ki is derült: a Reichensteinre jégcsákány kéne most. A környezet adta lehetőségeket kihasználva a túravezető úgy döntött inkább az általában

Polsterhütte

siklóernyőzésre használt Polster hegycsúcsra megyünk fel. Ez már „csak” 1911 méter magas, ami hóban, nyári göncben is teljesíthető lehet. A szállás 1116 méteren volt (vicces, hogy ez magasabban van, mint Hazánk „teteje”), így a 800 méter szintkülönbséget kellett túlélni. Most is áldom az eszemet, hogy magammal vittem a kamáslimat, de Eszti kölcsön cicanacija is kifejezetten jól esett :) Szintén kölcsön vízhatlan kabátban és kölcsön síbottal indultunk az útnak körülbelül 10-en. GPS lenulláz, csiganyál bekapcs, indulás! A meredek emelkedőn érzett „mindjárt begörcsöl a vádlim” érzést időnként tolatva küzdöttem le, majd elértünk az első hüttéig ahol már sejtettük: nem semmi időjárás vár minket odafönt. Az egyre növekvő hómennyiség valamint az emelkedő (vagy inkább a lejtő) meredekségét elnézve ketten testi-vagy lelki problémákra hivatkozva visszafordultak. A többieknek nem volt kérdés. A sífelvonó irányában cikkcakkban, a piros vonal turistajelzést követve haladtunk felfelé. A fák száma és mérete csökkent, már csak néhol egy-egy törpén maradt fenyőcske díszelgett nekünk. A haladás egyre nehezebbé vált, azonban tapasztalt túravezetőnk a turistaút mellett vitt minket, mert a szél a havat pont az úton hordta össze. Így is néhol combközépig érő fehérben találtuk magunkat.

Medizin

1800 méteren a ködből előtűnt a Polster Schutzhütte, ami ugyan még nem nyitott ki, de gazdája szívesen látott minket. Mindenféle folyékony földi jóval látta el az átfagyott turistákat, fűszernövényekből kotyvasztott Medizinnek nevezett lélekmelegítőt kínált, Stroch nevű rumot és forró teát fogyasztottunk. Rövid szárítkozás után újra nekivágtunk utunknak. Még több hó, emelkedő és átfagyott hajtincsek következtek. A túravezető után második voltam a csigasorban, a lábnyomait kellett követnem. A csúcshoz közel meglepő volt a két kialakított pihenőhely, de persze egyikünknek sem jutott eszébe leülni rá. Célunk előtt 30 méterrel már fokozottan kellett vigyázni hova is lépünk, megnőtt a meredekség és a szél is erősen fújt. De felértünk! Túl sok időt az időjárás miatt nem lehetett eltölteni, de azért a csúcskeresztnél fotózás közben körbejárt a „csúcssör” is. 😀

Lefelé az eltaknyolásokat látva már vidámabb volt a társaság, összefutottunk egy hóangyallal is. :) Az én térdem persze megint emlékeztetett az üvegporc kopásomra, így igyekeznem kellett lehetőleg egyenes lábbal lejönni a hegyről, azonban ketten „megkönyörültek” rajtam és társaságukba fogadtak annak ellenére is, hogy tervem szerint a túra után ellátogatok a Lost Place alte Präbichlsraße geoládához. Így hármasban sétáltunk a csészéhez, ami egy régi vasúti sín 590 méteres alagútjának végénél lévő kisebb viadukthoz vezetett minket. A rejtés remek és biztonságos. Ígéretemhez híven a benne talált Seebaer travel bugot hazahoztam egyik kessertársunknak. E rövid kitérővel a Polster csúcshódítás 10 km-es túrára sikeredett “csak”, de így maradt energiánk az esti “erezd el a hajam”-ra is.

Másnap kb. 300 méteres szintkülönbségű klettersteig – ha már osztrákoknál vagyunk – következett a Mendlingstein 983 méteres csúcsára. Fotózkodás, “logolás” a csúcson lévő füzetbe, cuccok letesz és irány Magyarország!

Köszönöm a szervezést és a jó társaságot!

A csapat

A doboz

Tracklog