2011. január havi archívum

postheadericon Interjú a 2010-es geocaching ámokfutóval! :)

Frici első ládázása a Budai-hegyekben :)

GeoBolt: Szia Feri! Olvasgatva a profilodat a látogatónak gyorsan szembetűnik a nem hétköznapi rekord: 2010-ben te állítottad fel a geocaching ámokfutás hazai csúcsteljesítményét, 45 geoládát találtál meg 24 óra alatt. De kezdjük a történetedet az elejéről! Mióta ládázol és hol találkoztál ezzel a játékkal?

feri65: 2009 májusában Vicával mentünk Békéscsabára céges ügyben, akkor volt alkalmam Vica eTrexével az első ládát begyűjteni.

GeoBolt: Profilodban olvasható, hogy egy Oregon 300-al vadászol mostanában. Ez volt az első készüléked, vagy mással kezdted a geocachinget?

feri65: Először nekem is egy kis sárga volt, majd utána hamarosan egy Vista követte. Az ebay-en vettem és csak angol menüje volt, az agyamra ment :)

GeoBolt: A rekord felállítása mennyire volt tudatos? Milyen felkészülés előzte meg?

feri65: Abszolút. 4 GPS-t vittünk magunkkal és kb. 60 kinyomtatott geoláda leírást. Az egyik kézi az én Oregon 300-asom volt, vittünk két feltöltött iGo-s autós GPS-t is. A kocsiba bepakoltunk 6 x 1.5 l ásványvizet és jó pár szendvicset. Az Opel Comboba befért még a két bicaj is, amikre végül nem volt szükségünk, illetve két fejlámpa és két, erős fényű Police lámpa is velünk utazott.

Az ámokfutás egyik állomása

GeoBolt: Mikor indultatok, milyen területet vettetek célba?

feri65: 4.00-kor értem Vecsésre a haveromért, ahonnan kellően nagy lendülettel vetettük bele magunkat Csongrád és Békés megyébe.

GeoBolt: Volt valami stratégia, vagy “csak” rohantatok a következő, legközelebbi láda felé?

feri65: A barátom volt a navigátor, ő kereste meg mindig, hogy mi legyen a következő célpont. Általában 4-5 ládával mindig láttuk előre, hogy mik fognak következni. Volt egy pár nagyon szívatós láda, már nem emlékszem melyek voltak azok, csak arra, hogy Szoke-Kiss rejtette. Három olyan láda is volt, amit kép alapján fogadtattunk el.

GeoBolt: Mennyire volt fárasztó a nap? Hogy zártad a napot: kinyúlva otthon, esetleg egy finom söröcskével a barátokkal?

feri65: Másnap hajnal 3.30-ra értünk haza, 1150 km-t tettünk meg. Annyira kivoltam, hogy végül már kmiksa vezetett haza, mert én már bólintottam :)

GeoBolt: Idén tervezed e rekord felülmúlását? Mennyire zavarna, ha valaki átvenné a stafétabotot?

feri65: A 45 láda nem véletlen szám volt, hiszen akkor volt a 45. születésnapom. Idén természetesen a 46 láda a cél, remélem ez is sikerülni fog :) Hogy zavarna-e, ha valaki megelőz? Egyáltalán nem, szívesen gratulálnék neki. Tudom, hogy mekkora meló, mindenképpen főhajtást érdemel!

GeoBolt: Kedvenc ládáid?

Kedvenc ládámnál

feri65: A magyarországi ládák között nem is tudom, ezen gondolkoznom kéne. A külföldieknél nézd meg az erdélyi piros egyesemet, na az egy tanulmány volt! Szintén nagyon jó volt a szlovákiai Pusztavár.

GeoBolt: Következő célpont?

feri65: Most tervezzük Vicával a Tisza-tavat és a Fertő-tó körüli ládákat.

GeoBolt: Köszi a beszélgetést :)

postheadericon A revans, azaz Tordasi csárda újrajátszva!

Tordasi csárda közelében...

A vasárnapi csalódás-sorozat nem múlt el nyom nélkül. Mivel hétfőn ismét az M7-esen vezetett az utam és most már a láda leírása mellett a logokat is elolvastam, egy fokkal könnyebben meglett a GCTOCS láda. Konkrétan pályától pályáig volt 12 perc :) Persze a körülmények miatt megint sárosan sikerült kimásznom a szántás melleti bozótosból, de legalább egy kicsit kiköszörültük az előző napi csorbát! Meg kell hagyni, a “hagyományos” álcázás ellenére a láda nagyon jól el lett rejtve, ehhez nagyban hozzájárult a környezet, mely apró gallyakkal álcázza a területet.

A Tordasi csárda melletti láda mellett sikerült levadászni a kicsit odébb lévő, zalaszentgróti három pontos multiládát is (GCGROT). Könnyű, gyors találat volt, nekem pedig külön kézenfekvő, mert elég sokszor megfordulok a környéken. Sajnálom, hogy csak ilyen sokadik megtaláló lettem. Ja, és a toll annyira be volt fagyva, hogy nem sikerült logolnom sem :(

postheadericon Egy hétvége krónikája

Felemás hétvégével a hátam mögött ültem most le blogot írni. A tegnapi nap csont nélkül, sikeresen zárult, míg a mai kész katasztrófa volt. Na de kezdjük az elejéről… 😉

Szombati sétagalopp

Szombat reggel, egy kevésbé kiadós, de annál tovább tartó alvás után kb. délben elindultunk a budaörsi Decathlonba, egy kisebb bevásárlásra. Pár üzlet után megnéztük mit talál a GPS a közelben: irány a GCBFOK láda! Könnyű találat, kiváló parkolási lehetőség, a helyszínen a szomszéd már előre szólt nekünk, hogy ne ott keressük a jelszót, hanem egy kicsivel arrébb :) Mindig jó, ha kéznél van egy helybeli :)

Kilenc perccel később már a GCTORL ládánál logoltuk a jelszót, ekkor már sötétedett, illetve egyre hűvösebb is volt. Gyerekek már aludtak a hátsó ülésen, úgyhogy mi diktáltuk a tempót :)

12 perc múlva már a kelenföldi kis tónál parkoltunk a helyiek meglepetésére. A GCKEKT láda szintén könnyen meglett, 1 méterre parkoltam le tőle, a kocsiból kiszúrtam a rejteket :) Na igen, a rutin és a profizmus, ha-ha :)

Összességében 21 perc alatt három láda, ezzel eljutottunk a 95. találatig. Nem sok, viszont kevés, de nekünk ez is örömet okozott. Majd holnap meglesz a maradék 5 a 100-hoz :)

Eljött a vasárnap…

Nagy lelkesedéssel indultunk a Velencei-tó környékére. Gyerkőcök a hátsó ülésen, Dakota beizzítva. Első állomás a GCTOCS láda, azaz a Tordasi csárda. A logokat sajnos nem olvastuk el, ezért a rejtő leírása alapján próbáltuk – sikertelenül – megtalálni a ládát. Bokáig sárosan, csalódottan ültünk vissza az autóba. Majd a következő!

A virágos Velence egyik pontjánál

A Virágos Velence (GCVIVE) multiládának az első pontját sikerült levadászni, viszont a gyerekek már annyira éhesek voltak, hogy inkább elindultunk Székesfehérvár irányába, hogy útközben együnk egyet.

Ebéd után a GCPROH ládát, azaz a Prohászka-emléktemplomot vettük célba, és a szövege már ismerősnek is tűnt… A láda ott van, ahol lejön az égi áldás! Egyszer már kerestük, akkor nem találtuk meg – és ez most sem lett másként. Bár a GPS kb. 10-12 méterrel arrébb mutatott, a helyet mégis sikerült megtalálnunk, a láda viszont nem volt sehol. Újabb csalódás.

Hazafelé még elgondolkoztunk, hogy a GCTGF tanösvényes ládát elkapjuk, de megmondom őszintén, addigra már tele volt a hócipőm a nappal, már csak arra gondoltam, hogy menjünk haza!

Tanulság: egyszer hopp, másszor kopp! De legalább a gyerkőcökkel játszottunk egyet a befagyott Velencei-tó partján és sétáltunk egy nagyot!

Ja, és még valami! A revans nem maradt el! Nemsokára jön a blog folytatása! :)

postheadericon A Húsvéti Nyuszi, avagy „jó, hogy nem csak a horgászok hülyék”…

A fa

… tette kijelentését a helyszínen „horgász” Sanyi aki most járt másodszor geoládánál. Az első alkalommal szintén velem volt és szintén fára másztam, csak akkor egy, félig a Pinka folyóban lévő csúszós fára. A mostani cél a GCHUSV volt.

A „vadászatot” egyhetes egyeztetés előzte meg feri65 és Tücsi Team között, amiben bevallom nem vettem részt. Csak egy dolog érdekelt, hogy én oda felmászhatok. Hogyan, mikor, nem érdekelt. A vasárnapot jelöltük ki és annak rendje és módja szerint az M5 autópálya egyik pihenőjén megláttuk őket. Nem volt nehéz felismerni az autót, egy létrát hozott, valamint Kukucsi és Petibá is a dobozban ült. 8 fővel teljes volt a csapat. A pár órai mókázás azzal kezdődött, hogy már az erdőben megoszlottak a vélemények azt illetően, hogy merre kell menni. Pedig egész biztosan több volt az egy főre eső GPS a megszokottnál. :)

Nem tagadom, meglepődtünk amikor odaértünk. Nem kicsit! 😀 A fiúk azonnal kezdtek kibontakozni, új létra szétszerelése, kötelek előszedése, létra idális helyének megtalálása. Közben jobbnál-jobb ötletek, viccelődések. Jó hangulat volt! :)

Ez az igazi biztosítás!

A nyuszi fészke kb. 10-11 méteres magasságban lehet, a létránk pedig kb. 7-8 méteres volt. Azt egy ponton a mellette lévő kis fához, majd a tetején két ponton a nagy fához rögzítette Petibá. Felvettem a bringás kesztyűmet (mégiscsak készültem) és hámot kaptam. :) Illetve hevedert, de úgy éreztem magam benne, mint egy ártatlan póniló aki nem érti miért kap egy ilyen súlyos és bő öltözetet. Befűztek, felmásztam és rájöttem, hogy ez nem is olyan könnyű. Mély lélegzet…

András a létráról adott verbális támogatást, a többiek a tartókötelet vagy a fényképezőgépet markolták lent. Első ág megvolt, majd újabb kötél érkezett amit harmadik próbálkozásra sikerült is átdobnom azon az ágon ami a fészket tartotta. Többiek befűzték úgy a köteleket, hogy az újra tartson engem. Tehát megint biztos volt a védelem. Megragadtam a kötelet, felhúztam magam és fent is voltam a két vastagabb törzs kettéágazásánál. Juhééé ITT a láda! :)

Újabb kötél érkezett, beleakasztottam a „rőzsecsokrot”. Mehet le logolásra! Lenéztem, mint a kis hangyák gyűltek köré a többiek, ki ezt, ki azt kapott ki belőle. Persze Sanyi erősen markolta az engem tartó kötelet. 😉

Logolás, fotózás után jött, azaz húztam vissza a csomagot. Lelkiismeretes rögzítés, megfordulás, és mint a filmet visszapörgetve „tolattam” lefelé. Miután megtapostam András vállát kioldottam a köteleket (ha jól számolom legalább hatot használtunk), majd jött a hinta, csak, hogy kipróbáljuk tényleg kitartó volt-e a kötél! 😉

Megtaláltam!

Köszönöm a résztvevőknek, hogy aprólékosságukkal megalapozták túlélésemet és külön köszönet, hogy nem kellett megvárnom a fán a szőke herceget a fehér daruskocsival! 😀

Fontos megjegyezni, hogy nem gyerekjáték! És igen, szükség volt a biztosításra, leginkább lefelé!