2010. október havi archívum

postheadericon Rácalmás, azaz a második GeoBolt túra!

2010. október 23. – Megemlékezés az 1956-ban zajlott szovjet-ellenes tüntetésről…. Brrrrrr…. szalag visszapörget. Ez a nap most egy kicsit más lesz…!

Hajnal 5:30: csörög a vekker! Álmos szemmel ébredés, irány a fürdő. Konyha, tea lefőzése, termoszok megtöltése. Az autó már megpakolva. Garázsból kiállás, bicajok felszerelése. Párommal, édesapámmal és apósommal startra készen.

6:20. Indulás Szigetszentmiklósról. A tervezetthez képest 20 perc késésben vagyunk. Az M0-son lévő szalagkorláton álló kamiont kibeszélve sikeresen elfelejtek a lehajtón lemenni a 6-os út felé. Következő lehajtón lemegyek, plusz 10 perc késéssel nemsokára visszakeveredek az útra.

Előkészületek

7:50. Érkezés a Rácalmási-szigetcsoporthoz vezető híd parkolójához. Első adag kipakolása, cipőcsere, ládák a hátizsákba, fel a bicajra és irány a rejtés! Terveim szerint 1ó 40p-em van elrejteni a 15 ládát a GeoBolt.Hu második rendezvényére. A pontokat már előző héten bemértük átlagolással, Dakota a cipzárzsebbe akasztva karabinerrel a szívem fölött és hajrá! A sziget déli csücske felé indulok, még nagyjából GPS nélkül is emlékszem a kijelölt rejtekhelyekre. A vártnál sokkal több a sár, annak ellenére, hogy az utóbbi napokban kedvező volt az időjárás. A pókhálókat kímélet nélkül ritkítom, szerintem több pók talált rajtam új otthont :)

8:30. Az első öt láda elhelyezve. Kétségbe vagyok esve, hogyan fog sikerülni egy óra alatt a többi 10-et elrakni. Közben a többiek előkészítették a bázist: árlista, sütemények, tea, üdítők, regisztrációs lapok, stb. Időközben kiderül, hogy a két bicaj közül az egyik (nem az enyém, hál Istennek) defektes.

9:50. Az utolsó láda is elhelyezve, érkezés a bázisra. Tanulság: bicajjal sokkal gyorsabban lehet haladni, mint gyalog, viszont a sárban sokkal nagyobb erőfeszítést is igényel. Nem egyszer a vállamon vittem a bicót. A sártól nem látni a szelepsapkát, a fékek el vannak tömődve. (Jó látni azért, hogy bírja a terepet, na! :) )

Rácalmáson mindenkinek jár egy alma! :)

10:20. Elkezdenek szállingózni az emberek! Először egy négytagú család érkezik két kis csemetével. Az adminisztráció után útnak is indulnak a déli irányba. Nemsokára jönnek sorba a többiek is, sok régi ismerős és számos nekem eddig ismeretlen kesser. Minden érkezőt almával kínálunk, ahogy az a túra kiírásában is meg volt hirdetve.

11:00. Mindenki elstartol a bázisról. Voltak akik a Balaton környékéről érkeztek, többen jöttek Pestről, olyan is volt, aki Sárbogárdról autózott fel a rendezvény kedvéért. A szerencsésebbek persze alig 15 km-ről, Dunaújvárosból érkeztek (és nem is csak ez volt a szerencséjük! Erről majd később…)

A 15 láda mellett két bónusz pont is kihelyezésre került. Ez nem volt más, mint két Travel Bug, melyeket 1-1 faágra akasztottam a 7-es és a 12-es pont környékén, gyakorlatilag a sziget két csücskében. Az indulások után alig negyed órával már csörög a telefonom: az egyik lánycsapat megtalálta az egyik TB-t és nem tudja mit kezdjen vele. Elárulom nekik, hogy ez az egyik bónusz ajándék, tehát az övéké, hozzák el onnan. (…és ők a dunaújvárosiak :) )

Hol lehet a bónusz?

Félidőnél járunk, amikor az elsőként indult család csalódottan visszaérkezik. A 3-as pontért feltúrták a fél erdőt, mégsem találták meg. Utánuk nem sokkal érkezik még két csapat: a 3-as pont náluk is kimaradt a megtaláltak közül. Kezdem kényelmetlenül érezni magam. Alig pár órája, saját magam rejtettem a pontot. Szinte még a szemem előtt van a  fa, aminek a tövénél avarral álcáztam a palackot.

Mivel többen 8-ast leírva tették meg az utat és az útvonal keresztezésében a bázis került így nemsokára még többen érkeztek vissza, majd folytatták tovább útjukat. A következő csoportok egytől egyik megtalálták a bűvös 3-as pontot, úgyhogy megnyugodtam, hogy minden rendben van.

14:00. Nagyjából minden csoport visszaért. A 12 társaságból a fele volt, akik mind a 15 pontot megtalálta (külön gratuláció nekik!). Mindenki megkapta a házi készítésű pogácsákat és a finom, meleg teát. Örömmel újságolhatom a jó hírt: a GeoBolt rendezvény kedvéért, az egyébként régóta beteg GCROKO geoláda ismét aktív lett két napra, erről a láda tulajdonosa külön telefonban hívja fel a figyelmemet (Köszönöm!). Az időjárás gyönyörű volt, szinte felhő nem volt az égen! Ennek ellenére azért csípett az a 11 Celsius-fok, amit aznapra maximumként ígértek az időjósok. Időközben kikerültek az asztalra a GeoBolt eredeti amerikai termékei és a számos egyedi, különböző európai országokból származó kütyük is.

Ki húzza a következőt?

15:00. Miután mindenkitől megkaptuk a nevezési lapokat, azok egy részét dobozba téve megkezdődött az ajándéksorsolás. A pártatlanság érdekében a rendezvényre érkező gyerekek húzták ki a nyertesek nevét (ezért is lehetett, hogy az a kisfiú, aki még olvasni sem tudott, kihúzta a saját nevét :) ). Voltak, akik apró ajándékokat, volt aki vásárlási kedvezményt nyert. A sorsolás után még egy ideig bámészkodtak, beszélgettek a résztvevők, lencsevégre kerültek érdekes hernyók a kuka környékén, majd szép lassan elkezdett elszivárogni a csoportosulás.

A helyszínen elhangzottak alapján mindenki elégedett volt a rendezvénnyel és külön öröm volt, hogy az október végi időpont ellenére ilyen szép időjárás szegődött mellénk.

16:30. Elkezdtünk összepakolni és bicajra pattanva (illetve párom apóssal közösen gyalog) összeszedni a kihelyezett ládákat.

18:00. Minden az autóban, illetve negyed órája már a nap is lement. GCROKO láda gyors levadászása (nagyon jó rejtés!), majd irány haza!

19:30. Érkezés Szigetszentmiklósra. Gyerekek megölelgetése, élménybeszámoló az itthon maradtaknak.

Vízszintes, gyors alvás…! :)

Mégegyszer szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített illetve részt vett a rendezvényen. Külön köszönet visszatérő vendégeimnek! Jó volt újra találkozni.

Most egy kicsit kifújjuk magunkat és várhatóan tavasszal újra jelentkezünk. Hacsak nem kapunk kedvet hamarabb egy kis hócsatához… 😉

A társaság egy része...

postheadericon A Rám-szakadéknál

Friss forrásvíz

Október második hétvégéje felé közeledve tudtuk, hogy hétvégén kirándulásra tökéletes idő lesz. Napokig gondolkodtam a helyszínen, majd mivel a Rám-szakadék (GCRAM) kalandosabbnak tűnt egy erdei sétánál, így erre esett a választás. Társam még nem járt ott, így „kötelezőnek” tartottam számára is és örültem, hogy mutathatok neki valami újat.

Számomra is megfelelőnek tűnt, egyrészt már nagyon hiányzott egy kis túra, másrészt kb. 10-11 éve már jártam itt egy iskolai kirándulás alkalmával. Kíváncsi voltam mi változott, na meg persze a láda se volt meg. És változott! Tinédzserként izgalmasabbnak tűnt és talán nem is a fiatal élet lendülete miatt, hanem akkoriban csak kőbe szerelt ingatag láncok segítették a közlekedőket, most ezeket csövek helyettesítik.

Dél körül érkezhettünk meg a parkolóba, majd miután jó pár emberrel közösen értelmeztük a parkolóóra feliratait, napi jegyet vettünk, természetesen „csiganyálat” izzítottunk és indultunk. Az első pont felé elhaladtunk a Szentfa kápolna és a Kaintz György forrás mellett, aminek különösem örültem, mivel különös vonzódást érzek a források iránt. :)

Létrára fel!

Az első pont és a szakadék között találtunk egy másik forrást is, amit bár mutattak a turistautak, de semmi névadó tábla nincs rajta. (Várom az ötleteket. :) )

Sétálás közben sajnálatunkra viszonylag sok emberrel találkoztunk. Mire elértünk a szakadékhoz már szinte dugóba kerültünk. A „torlódások” után fiatalokból álló csoportot előztünk meg, akik kannás borral táplálták energiájukat, amit tökéletesen csinálhattak, mivel maradt erejük fennhangon „énekelni” is. Viszont jól körülnézhettünk. :) Az áradások nyomai még mindig láthatóak: ágak, összevágott fatörzsek mindenfelé. Pozitív viszont, hogy alig volt szemét! Szinte meglepő, ugyanis tapasztalataim azt mutatják, hogy minél közelebb van egy helyszín az emberekhez annál több az eldobott hulladék. Végre egy kivétel!

Második pontot elhagyva jobbra föl, sárga jelzésen indultunk. Nem igazán értettük miért kell oda tenni a ládát, de később guglin megtudtam, hogy biza az is a szakadék része. Mindkettő tábla épségben van, viszonylag eldugva a kíváncsi szemek elől, láda jó állapotban várt minket.

A Rám-hegynél...

Ezután a Rám-hegy (GCRAMH) ládáját szemeltem ki. Nincs is messze, szintvonalak is jók (milyen jó, hogy megvettem a Dakotát!). Kis séta után megérkeztünk a kapuhoz, majd a hegyen megpihentünk amolyan gyerekek módjára láblógatósan. :) Persze lazítani nem igazán tudok amíg egy bontatlan láda van a közelemben, így pár perc múlva már le is ereszkedtünk a lejtős hegyoldalon. A doboz hamar meglett, az erőkkel bíró kőről már csak itthon olvastam, így egyből indultunk vissza. Ekkor már nagyon éhesek voltunk. Mivel csak üdítő volt nálunk így maradt az elmélkedés, hogy mit fogunk enni, ha egyszer odajutunk. A Lukács árok felé hosszabbnak tűnt az út és a gyomrunk csak korgott, így visszafelé is ugyanazon az úton mentünk, szerencsére már kevesebb forgalomban. Már bánom.

Muszáj megemlítenem a közeli Prépost (GCPREP) ládát is. Légvonalban kb. 300 méterre voltunk tőle, de milyen emelkedő volt előttünk!! Mérlegelve a veszélyességet ki kellett hagynunk. Vétség egy elszánt ládász részéről. :)

Előre, a fény felé!

Túránkat 14,2 km megtétele után, kb. fél 6-kor fejeztük be.

Az én fantáziámat is megindította a Rám-szakadék és hegy furcsa neve ezért hülyébbnél hülyébb ötletek helyett inkább kigugliztam ezt is: „A Rám-szakadék elnevezés egyik lehetséges magyarázata, hogy az itt található hegy és maga a szakadék a réz ré­gies elnevezéséről, a Rámról kapta a nevét, itt ugyanis több helyen található réz tartalmú érc a földben.”

Tehát nem szakad senkire! 😉

postheadericon Fehér madár TB

Kisfiam a madárral

Fehér madár… he-he :) Csak én neveztem így el, nem ez a neve. A travel bug Lepelaar néven ismert a geocaching.com honlapon és 2009. decemberben indult Hollandiából. Egy ismerősömtől kaptam, mivel ő nem tudta a közeljövőben elhelyezni más ládába, ezért megbízott azzal, hogy én folytassam a madárka útját.

Mondanom sem kell majdnem egy hónapig pihent nálam a TB, mert valahogy nekem is úgy alakult, hogy vagy nem volt láda a közelemben, amikor a madárral jártam az utam, vagy pedig a szárnyas nem volt nálam, amikor ládáztam. Ilyen az én szerencsém. Végül, mivel már égett a pofámon a bőr, elvittem egyik kedvenc, közeli helyünkre, ahová a gyerkőccel is el szoktunk menni sétálni néha, megnézni a nagy szivart (GCSZOL).

Kisfiamnak, mivel még nincs három éves, szépen elmagyaráztuk, hogy miért is tesszük a ládába a madarat és hogy majd másik nénik és bácsik ki fogják venni és tovább fogják vinni magukkal. Azt gondoltam, hogy nehezebben fog megválni a kis kabalától, de végül egész simán ment a dolog :)

Otthon megnéztük a TB eddigi útvonalát is és irigykedve gondoltam rá, hogy az én bogaram milyen hamar eltűnt és alig tette meg ennek az útnak a töredékét. Kár érte, de talán a következő majd szerencsésebb lesz.

A TB eddigi útja

postheadericon Zalai ládázás

Balatonkeresztúri barokk templom

A napokban volt szerencsém Zala megyében egy kisebb körutat csinálni, ami több-kevesebb sikert hozott.

Első utam a balatonkeresztúri Barokk templomhoz vezetett, mely kb. 4 km kitérést jelentett eredeti utitervemtől. A templom közelében könnyű volt parkolni és a láda leírása alapján is könnyű volt megközelíteni a helyszínt. Pechemre egy csapat külföldi kerékpáros turista lézengett a templom előtti téren, ami igen megnehezítette a láda megtalálását. Amikor végre odébbálltak a muglik ( :) ), végre megkerülhettem a facsoportot, hogy becserkésszem az áldozatot… ekkor vettem észre, hogy a fenyves mögött meg épp az avar és a lehullott falevelek begyűjtését végzik. Pár perc után viszont kitisztult a terep és gyorsan megkerestem a rejteket (GCBKBT). Ügyes rejtés, akárcsak a GCfgom :)

Délután, úton hazafelé szintén megnéztem milyen ládák helyezkednek el közel hozzám. Elsőként a Zala-szigeti romtemplomot (GCKHKN) céloztam be, de miután a parkolásra alkalmas területet nem ítéltem túl biztonságosnak és feleslegesen nem akartam időt pocsékolni jobb parkolóhely keresésére, ezért inkább továbbálltam.

Második célpontom a Berki-sétaút (GCHVIZ) volt, amihez sajnos úgy indultam el, hogy nem olvastam el a leírását, miszerint 2 x 2.5 km sétára invitál. Autóval hamar rájöttem, hogy a földút az utóbbi napok esőzései miatt nem alkalmas a közlekedésre, majd miután a leírást is végigbújtam, inkább innen is megfutamodtam. Ekkor már kezdett sötétedni is, ezért továbbindultam haza. (Viszont nagyon megtetszett a láda leírása és a képek róla, ezért legközelebb mindenképp fel fogom keresni)

Úton a Somos-dombra...

Úton az M7 felé szinte véletlenül vettem észre a Somos-kilátó (GCSMSK) geoládát. A közvetlen közelében egy étterem található, parkolóhely és pihenőhelyek szintén bőven vannak a környéken. Mint utólag megtudtam a kilátót már három éve lebontották, ezért hiába is kerestem (utólag olvastam a leírásban is – megint a tájékozatlanságom hibájába estem). A láda megközelítése nagyon hasonlított utóbbi rácalmási sétánkhoz, valahogy mindig sikerül eső után meglátogatnom az erdei ládákat. A rejtés meglehetősen fantáziátlanul egy normál fa mellé szimplán lerakott konyhai doboz, pár fadarabbal és gallyal “álcázva”. Ja igen, és persze az elengedhetetlen szétszaggatott nylon zacskó :( A doboz meglehetősen nedves is volt, bár nem állt benne a víz, de sok jót nem tartogatott, érdemes lenne egy karbantartást végezni rajta.

Tehát összességében 4 ládából 2-t találtam meg, ami elég gyatra eredmény, viszont így még emberi időben hazaértem :) Ezeket pedig majd legközelebb… :)

postheadericon Konfuizé… micsoda?

De hol a láda? :)

Konfluencia. Pontosabban konfluencia-pont, ami nem más, mint a szélességi és hosszúsági körök metszéspontja. Hazánkban 11 ilyen pont található, s az egyik közelében található a GC4821 geoláda.

Az északi szélesség 48  foka és a keleti hosszúság 21 foka Kesznyétentől nem messze, a mezőn fekszik. A ládát könnyen levadásztunk, majd a közeli automata légiirányító berendezés felé vettük az irányt. Az épület kötelében már messziről tábla hirdette, hogy a terület állami tulajdon és az épületbe bemenni szigorúan tilos. Bár régebben nagyobb szerepük volt ezeknek a tájékozódási pontoknak a repülésben, az adóberendezés még a mai napig üzemel.

Érdekes volt körbejárni az építményt, viszont mivel a hely több érdekességet nem kínált, ezért gyorsan tovább is álltunk :)

postheadericon A kelták ereje


A kelták ereje geoérme

A múltkori templomos lovagokat bemutató leírásom után kedvet kaptam, hogy egy másik, szintén a GeoBolt.Hu webáruház által forgalmazott geoérme történetét göngyölítsem fel.

A Kelták ereje nevet viselő geoérme a Krisztus előtt 4. századból származó kelta népcsoportnak állít emléket. Közép-Európából, a Rajna mentéről indultak és onnan árasztották el a Kárpát-medencét majd a Balkán-félszigetet és a Fekete-tenger partjait. Hosszú barangolásuk alatt a Kis-Ázsiai térségig is eljutottak.

Az Ibériai-félszigeten szintén fellelték az ókelta népek nyomait, ők feltehetőleg már i.e. 2. évezredben letelepedtek ott.

Na de kik is azok a kelták?

Kelta kunyhó

Szűkebb értelemben egy ókori indoeurópai népcsoport, kikről számos görög és római forrás beszámol. A több nemzedékes családok nagy kunyhókban éltek együtt, melyek jellemzően kőből vagy vályogból készültek, de  az is előfordult, hogy a fakeretes építményt agyaggal borították be. Az eső ellen szalmával védték a házat. Élelmiszereiket agyagedényekben tárolták, melyeket a későbbiekben szépen színezett mintákkal díszítettek.

Táplálkozásukra jellemző volt a kemencében sült kenyér illetve a nyílt tűzön, vasüstben főtt ételek. Szintén a kelta nép ötletességének köszönhetjük a malomkő általi őrlést, melyben a gabonamagvakat lisztté morzsolták össze. Kedvelt szemes terményik a tönköly, búza, árpa, rozs és köles voltak. Állattenyésztésükre a szarvasmarha-, sertés- és juhtartás volt a jellemző. Szintén hússzerző forrás volt az erdőben található vadak (vaddisznó, őz, szarvas) levadászása.

Kelta pénz

A kelták előszeretettel foglalkoztak kereskedelemmel, nemcsak a messzi északról szállították a drága borostyánt, hanem a görögökkel is gyakran cseréltek árut. A Kárpát-medencében ők verték az első ezüst pénzeket.

Vallásukkal kapcsolatban kezdetben ellentmondásos emlékek maradtak fent, amit nem is vettek komolyan a kutatók, majd miután több ír forrás is igazolta őket, kezdtek el vele komolyabban foglalkozni. Napjainkban a kelta vallás leginkább a kultusz filmekből és könyvekből ismerhető, mint pl. Tolkien legendás Gyűrűk Ura triológiája, ahol szintén feltűnnek az orkok, tündék vagy akár a törpök.

Kelta harcos

Isteneiknek különböző kegyetlen áldozatokat mutattak be akkoriban: Ezusnak fára felakasztott emberrel áldoztak, Tarannak, a vihar istenének égő áldozatot mutattak be, míg Teutatestnek az áldozatot vízbe lökték.

Leghíresebb kelta településeink: Győr, Óbuda, Szekszárd.

Forrás: Wikipédia és számos fórum

postheadericon CITO a Pilisben

Itt kezdődik a tanösvény

A CITO mozaikszó annyit tesz, mint Cache In Trash Out, röviden geoláda környéki szemétszedés. Múlt pénteken volt szerencsém résztvenni egy céges szervezésű megmozduláson, ahol a Pilisszentivántól nem messze fekvő tanösvény megtisztítása, felújítása volt a cél.

A cég reggel 8 órai buszindulást tervezve vágott neki a napnak, kezdtük a szükséges szerszámok, védőfelszerelések bepakolásával, majd nekivágtunk, hogy átszeljük a reggeli budapesti forgalmat. Persze annak rendje és módja szerint araszoltunk a rakparton (de legalább elmentünk a régi egyetemem előtt :) ).

10 óra környékén érkeztünk a helyszínre, ahol a helyi természetvédelemért felelős kollégák tartottak egy rövid eligazítást. Hat csoportra oszlottunk, a teljes létszám közel 80 ember volt. A főbb feladatok közzé tartozott a Jági-tó nádasának megtisztítása, a stég felújítása új gerendákkal, deszkákkal, illetve a padok, asztalok felcsiszolása és újrafestése.

Gépesített munka :)

A mi csapatunk feladata az ösvényhez vezető út mentén elburjánzott gaz kiirtása volt. A környező fákat olyan szinten befonta és ellehetetlenítette az aljnövényzet, hogy nem maradt helyük az egészséges fejlődéshez. Ezért kaptunk 3 ágvágó ollót illetve hoztunk magunkkal metszőollókat és ezekkel estünk neki a felszabadító hadműveletnek. Mivel a növényzet nagy része méretes tüskékkel rendelkezett, ezért még a munkavédelmi kesztyűben is nagyon óvatosan és lassan lehetett csak haladni a munkával. Ennek ellenére kb. négy óra alatt sikerült közel 200-250 négyzetméternyi területet fellélegeztetni. Az eredmény egy átlátható, szépen kigazolt erdőrész lett.

Ez után következett a szemétszedéses project, melyet kolléganőmmel közösen valósítottunk meg. A tanösvény és a hozzá vezető út mentén indultunk el két-két szemeteszsákkal, melyekbe szelektíven gyűjtöttük a műanyag és egyéb hulladékokat.

Ennyivel is kevesebb...

Bár a szemétszedés csak opcióként tűzte ki az erdészet, mivel maradt rá időnk így nagyjából 3 és fél zsáknyi hulladékot sikerült kettőnknek összeszedni. Nagy részük sörös és energiaitalos doboz volt, de cigarettásdoboz és egyéb “parti-hulladékok” is akadtak szép számmal. Az összegyűjtött szemetet a közeli étterem kukái mellé engedték elhelyezni.

Délután 3 órára elkészült a várva várt bográcsgulyás, ami sajnos -és azt hiszem a többi kollégám nevében is beszélhetek- nem elégítette ki a hozzá fűzött reményeket. Kárpótlásul viszont fogyaszthattunk többféle ízű rétesből, ami egy kicsit fokozta az egyébként is pompás hangulatot.

Az ebéd után, nem sokkal negyed 5 magasságában egy rövid csapatfotózás után elindultunk hazafelé. Az eső hál’ Istennek elkerülte a csapatot, pedig egész nap lógott a lába, de összességében elmondhatjuk, hogy egy nagyszerűen sikerült, hasznos napot tudhatunk magunk mögött. És még kullancs sem talált meg – engem legalábbis :)

Az eseményen felbuzdulva elhatároztam, hogy hamarosan én is elkezdek egy hasonló rendezvényt, megmozdulást szervezni és már azt is tudom, hova fogom elkalauzolni majd a jelentkezőket… de ez még egyenlőre titok :)

Ja, és hogy hol lehet megtekinteni a munkánk eredményét? Nem messze a GCSENA multiládától :)

Testvérek :)