2010. szeptember havi archívum

postheadericon 494 km

Bicajon

Pontosan 2010.04.18-án jöttem rá, hogy a biciklit másra is lehet használni, nem csak boltba járásra és a közeli rokonok látogatására. Ekkor történt ugyanis, hogy egyik bringás ismerősöm „magával húzott” kétkeréken Pestről Szentendrére majd vissza. Felelőtlen kijelentés volt részemről amikor pár másodperces tétovázás után igent mondtam, de e röpke idő alatt is csak azt gondoltam át, hogy vajon azon a napon ráérek-e. Kb. 50 km lett. És mennyire jó volt!

6 nappal később már a GCBAKE 79,7 km-es körén találtam magam. A jó társaságnak és a pontok sűrűségének köszönhetően szinte meg se kottyant. Ezután éreztem azt, ami az általános iskola befejezése után tört elő bennem: hiányzik a mozgás.

A nyáron jópárszor gurultam kétkeréken, estem el, koszoltam össze magam, küzködtem a bogaraktól, de a legfárasztóbb mégis egy 12 km-es túra volt a Csévharaszti pusztatemplomhoz. Aki ismer annak nem meglepő amit írni fogok, hiszen ők tudják, hogy szinte kétnaponta szerzek új lilafoltokat, horzsolásokat vagy csak éppen olyan dolog történik ami az emberek többségével nem szokott. Erre mondta tegnap Kessertársam és Kollégám, hogy bár ő látta az egyik ládánál, hogy pocsolyába ér a hajam, de már megszokta tőlem. :)

Kissé sárosan :)

Szóval pusztatemplom. Ezek után nem is kell nagyon részleteznem, hogy már az első pocsolyánál – a sárvédő hiánya miatt – szinte nyakig sáros lettem. Bár számítottam rá, ezért fekete cuccba mentem és régi cipőt húztam fel, de egy hibát elkövettem. Fehér zokninak hívják. Újra végig kell futnom a mosópor tesztet, aminek a végén rájövök, hogy csak hypo segít. Sár és pocsolya váltogatta egymást ami azért is volt jó, mert ha már úgyis eláztam akkor a víz lemosta a dagonya cafatait a lábamról. Remek edzés volt a szeptember 21-i Balatonkerülésnek.

Újra meggondolatlan voltam amikor a telefonban kimondtam Kollégámnak, hogy „Persze” Mehetünk!”. Később gondoltam át, hogy egy kb. 160 km-es túrára mondtam igent. Terv a Balaton körüli GCEBAK és GCDBAK letekerése. Szabi kiír, láda feltölt, lámpa felszerel, gumik felfúj, lánc olajoz, mehetünk. Szántódra 9 óra 15 körül értünk volna oda, de persze óránként jár a komp. Ezt tetőzte az, hogy a hajóútra várva lefagyott a dakotám, hipp-hopp elszált minden. Sehol egy láda. Idegesen, egyesével küldtem át az oregonról a koordinátákat. Csak, hogy ezek után se menjen minden tökéletesen már az első pontnál sikerült tovább bringázni. Így beszerezhettem elmaradhatatlan a karcolásaimat a lábamra. Aztán az egyik pontnál két gps segítségével sem találtuk a bicajutat. :) Csodálatos volt a túra. Utamon Anima Sound System, Kistehén és társai kísért. Az északi oldalon pedig José Gonzales pengette húrjait füleimbe miközben a Balaton vizének fényjátékán túl a Köröshegyi völgyhidat is megcsodálhattam. Ilyenkor az ember bőven ráér átgondolni az életét, vagy egy-egy részletét. Majd besötétedett. Déli part egyenes szakaszain balra Göncöl-szekér, jobbra a Hold kísérte utamat, miközben a Petfő rádió Kultúrfittnesze próbálta lekötni a figyelmemet. Nem is gondoltam volna, hogy éjszaka ilyen jó bicajozni. Egyetlen kifogásom a hőmérséklet ellen lehetne, de az a szeptemberi, késői időpontnak tudható be. 10 fok volt. Én rövidgatyában, izzadva. Brrrr…

Tracklog

145 km után, 22:20-kor értünk vissza Szántódra. Némi fájdalom van bennem – az izomlázon és a csuklófájdalmon kívül – amikor ki kell mondjam: e nap tökéletes befejezése volt a biciklis szezonnak. Legalábbis nekünk amatőröknek. És boldog vagyok, mert rengeteg új élménnyel – és izomzattal – gazdagodtam az idén letekert és általam regisztrált 494 km alatt.

Köszönöm mindenkinek aki elkísért és bíztatott!

postheadericon A Baján Kagán síremlék

A fejfa

A napokban Dunaújváros felől autókáztunk Albertirsa felé és úgy vezetett utunk, hogy belebotlottunk a Kunszentmiklóstól nem messze fekvő avar síremlékbe.

A kis Dakotánk már messziről jelezte, hogy egy geoláda mellett fogunk elhaladni – vagy éppen, hogy nem mellette, hiszen természetesen azt a 800 métert vétek volna figyelmen kívül hagyni, természetesen meglátogattuk a ládát. A GCKBKS megközelítése nem volt egyszerű a napok óta tartó esőzések miatt, s bár a rejtő szerint 100 méter közelségbe lehet autóval menni, nekünk kb. 300 méteres távolságban meg kellett állni, mert bár magasan van az autónk alja, a további útszakaszt már nem mertük megkockáztatni.

Gyalog folytatva utunkat eljutottunk a képen látható fejfához és a mellette magasló sírdombhoz. Hihetetlen, hogy mennyi ember megy el mellette nap mint nap és fogalmuk sincs, hogy tőlük párszáz méterre egy ilyen szép és történelmi múltú hely lapul az erdőben. Engem mindenesetre megérintett és el is olvastam a hozzá kapcsolódó történetet.

A kunbábonyi avar kagán leletek valamivel több, mint 30 éve kerültek elő egy homokbányából. Dr. Balogh Mihály főigazgató úr, aki maga is szitálta a homokot további kincseket keresve, a következő történetet mesélte a kilós aranytárgyak előkerüléséről. A traktorosok előtt leomlott egy nagy homokfal, mely alól előtárult a rengeteg kincs. A munkások megosztoztak a hirtelen ölükbe hullott kincseken, majd egyikük a helyi óráshoz vitt belőle egy darabot, aki viszont figyelmeztette őt, hogy ezzel bizony azonnal a helyi múzeumhoz kéne mennie. A régészek azonnal lezárták a területet és megpróbálták helyreállítani a széthordott vezér sírját, melynek állítólag a 70 százaléka vissza is került.

Látogatásunkkor sajnos a geoládát nem találtuk meg, mert az esőzések utáni vizet a föld még nem tudta elszívni, ezért kb. 90 méterrel a láda előtt meg kellett torpannunk. Talán majd legközelebb :)

postheadericon A Templomos lovagok története

Templomos lovagok érme

Ugyan ki nem hallott még a templomos lovagok legendáiról? A hős harcosokról, akik a hitet terjesztették a kereszténytől eltérő vallású népek között, vagy esetleg pont a Szent Grált védelmezték vagy akár teszik azt a mai napig?

Legendák és történetek sora kering róluk, hol hősnek vannak beállítva, hol pedig véres mészárosoknak. Íme egy kis adalék az eme gyönyörű érmet ihletű lovasokról…

Sigillum militum xpisti – olvasható az érem hátoldalán. Sokakban felmerül a kérdés, hogy mit jelent ez. Megmondom őszintén engem is foglalkoztatott, ezért utánanéztem. Sigilum xpisti, Seal of Christ, azaz Krisztus pecsétje. A militum nyilván a milícia, hadseregre utal, tehát teljes fordításban annyit tesz, mint Krisztus pecsétjének hadserege.

Hugues de Payens

Az érme hátoldalán található alakzat, mely az egy lovon ülő két lovast ábrázolja, szintén messzi múltra tekint vissza. A két lovas feltehetőleg Hugues de Payens és Godfrey de Saint-Omer. Hugues, vagy más néven Pogány Hugh 1070-ben született és 66 évesen, 1136-ban hunyt el. Frank lovag és a templomos lovagrend alapító tagja. Életéről nagyon gyér információk maradtak fent.

A másik alak, Godfrey életrajzáról szintén keveset tudunk. Állítása szerint I. Vilmos fia, annyi viszont bizonyos, hogy ő is részt vett alapítótagként 1119-ben a Rend létrehozásában.

A templomos lovagrend felépítése

A rendben három fő csoport kapott helyet.

Az első a lovagtestvéreket, a nehézfegyverzetű, lovagi harcmodort alkalmazó harcosokat foglalta magába. Minden lovag speciális kiváltságokkal rendelkezett, legalább három lovuk és egy fegyverhordozójuk volt. Egyforma felszerelést és ruházatot viseltek, bal vállukon fehér köpenyt hordtak vörös kereszttel, melyre a pápa külön engedélyét kapták. Feladatuk a hitetlenek elleni küzdelem volt.

A második csoportba tartoztak a fegyverhordozók. A lovagokéval megegyező, szürkésbarna-drapp ruházatot viseltek, számuk általában közel tízszerese volt a lovagokénak. Feladatuk a lovagok kiszolgálása volt, illetve harc esetén a könnyűlovasságot alkották.

Portugál templom

Végül, de nem utolsósorban a harmadik csoport tagjai a papok tartoztak. A rend papjai elsősorban a Szentföldön éltek, feladatuk az imádkozás, zsolozsmázás, állatok ellátása és mezőgazdasági munkák mellett a lovagok lelkének gondozása volt. Engedelmességgel csak a nagymesternek és a pápának tartoztak.

Igen ám, de ki volt a nagymester? A magistert (vagy grand maitre-t) a káptalan választotta, aki ez után élete végéig betöltötte ezt a pozíciót. Kisebb ügyekben egymaga is dönthetett, de fontosabb esetekben a káptalan véleményét is ki kellett kérnie. Helyettese a sénéchal volt.

A lovagrend Magyarországon

Hazánkban a rend a 12. század második felében jelent meg. Az első, írások által igazolt templomos ház az Adriai-tenger mellett, Vránában álló Szent Gergely monostor volt, mely már 1169-ben a templomosok kezében volt. A 13. század elejétől rohamos gyorsasággal terjedt a lovagrend eszméje, köszönhetően a keresztes elveket pártoló királyainknak, Imrének és II. Andrásnak.

Ez utóbbi királyunk 1217-ben igazoltan résztvett az ötödik keresztes hadjáratban, sőt egyes források szerint a Rend tagja is volt. Ez idő tájt hazánkban a templomos lovagrenddel kapcsolatba hozható házak, templomok és várak főleg az ország déli részen helyezkedtek el.

Lovagok

A tatárjárás idején a templomos lovagok komoly segítséget jelentettek a védőknek, a muhi csatában azonban nem bírtak a túlerővel és mesterükkel együtt mindannyian odavesztek.

A később újraszervezett rendnek Károly Róbert vetett véget. Királyunk kegyelmet ígért nekik, majd amikor a lovagok a templom oltára előtt imádkoztak, lemészárolták őket. A vérengzésben mesterük, Radványi Gyula is odaveszett. Az eseményről az az írásos emlék számol be, mely megköszöni Kőszeg város lakóinak, hogy megsegítették egy “fontos és nehéz helyzetben”.

Lovagrend napjainkban idehaza

1999-ben a magyar állami törvények értelmében a Templomos Lovagrend legálissá vált. A Rend magyar vezetői a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai közül kerülnek ki és főleg karitatív, ifjúságvédelmi és a Rend történetét kutató tevékenységeket folytatnak.

Remélem tetszett ez a kis összeállítás és sikerült új dolgokat megosztanom veletek :) A cikk elején található 44mm átmérőjű gyönyörű érmet természetesen megvásárolhatjátok webáruházunkban.

Forrás: Wikipédia, fórumok

postheadericon Rácalmás – Második felvonás

Esőzés után

Alig egy hete jártunk Rácalmáson és máris itt vagyunk újra. A múltkor nem sikerült teljes 5 km-t túráznunk, mert a gyerkőcök már nagyon mentek volna haza – hát most megoldottuk a dolgot :) A csemeték a nagyinál játszottak, amíg mi a párommal lezúztuk ezt a kalandos 10 km-t.

Hozzá kell tenni, hogy napok óta szakadt az eső és mivel szombatra “csak” 2 mm-t jósoltak, ezért kihasználtuk az időt. Reggel még esett, felkészültünk váltóruhával és cipővel egyaránt. De arra a sárra, ami ott fogadott, nem lehetett felkészülni. És ez még csak az egyik oldala volt a problémáknak :)

Már a múltkor is említettem a temérdek pókot és békát. Most ha lehet, még többen voltak. Ha 500 pókkal nem találkoztunk, akkor egyel sem: komolyan mondom, ennyi pókot még nem láttam egy helyen. Gyanítom összefüggésben van azzal, hogy 1. sziget, 2. esőzések -> szúnyogtelep -> mi táplálkozik szúnyoggal: pók, béka :) De rengeteg… bottal jártunk és hadonásztunk magunk előtt…

Vadászles

Szóval akinek pók-iszonya van, az ne válassza ezt a szigetet a felhőtlen pihenésre. Na de visszatérve az esőkre…

A turistaút még viszonlag jó állapotban is volt… na de mi nem azért jöttünk, hogy csak a turistautakat járjuk be! Nekivágtunk a déli résznek, melyről úgy tudtuk, hogy nehezen járható és nincs karbantartva.

Amit hittünk részben igaz volt, részben viszont kellemesen csalódtunk! Valóban sokkal nehezebben járható, mint a tanösvény számára kialakított rész (annak nagy része murvával le van szórva), viszont a sziget déli részén is van (piros) turistajelzés! Ami azért is érdekes, mert a turistautak.hu térképe nem jelölte! Szóval egy egész nagy kört tudtunk menni, voltak benne letérések, mert valahol csak az erdőbe becsörtetve tudtuk kikerülni a hatalmas tócsákat, illetve a déli sziget-csücsökhöz közelítve egy kerítésbe is belefutottunk, ahonnan vissza kellett fordulnunk.

Utunk során összefutottunk két igen kedves emberrel, akik egy hatkerekű bivalyerős dízel járművön közlekedtek illetve felajánlották, hogy szívesen elvisznek minket is egy darabon. A kaland kedvéért felkucorogtunk a pici járműre és hagytuk, hogy a legnagyobb vizeken átdöngessenek velünk. Közben persze kiderült, hogy számunkra rossz irányba mennek, úgyhogy hamar lekéredzkedtünk a masináról és gyalog visszasétáltunk a kereszteződésig, illetve onnan tovább terveink szerint.

Tracklog

Mint a túranaplóból is látható, most gyakorlatilag bejártuk azt a területet, amit a múltkor nem sikerült. Összesen egy picivel többet mentünk, mint 10 km. A séta során találkoztunk egy mókussal, sok széncinegével, még több szúnyoggal -főleg a napos részeken-, a békák, csigák, pókok számát pedig nem is taglalnám már :) Ja igen, és a szúnyogriasztó spray-t megint nem hoztuk magunkkal :) (Mondjuk a tapasztalat az, hogy egyébként sem ér sokat.)

Most már elmondhatjuk, hogy a sziget minden apró zugát ismerjük, a kitérők, erdei csapások  miatt még azokat is, ahova nem vezet út. A séta, mozgás jól esett, de a talaj felázottsága miatti közlekedés nagyon lelassította a haladást: ezt a 10 km-t majdnem 5 órába telt megtenni úgy, hogy 1-1 korty teát leszámítva nem álltunk meg pihenni.

És az eredmény? Íme:

Mosásra várva...

postheadericon Rácalmási-szigetek Természetvédelmi Terület

Az erdő mélyén

Ugyan nem ok nélkül, viszont mégis egy ládamentes területre mentünk barangolni múlt hétvégén kis családommal. A Ráckeve és Dunaújváros között fekvő Rácalmás településhez tartozó szigetcsoportot néztük ki úticélul.

Sajnos a magyarországi útviszonyokat megsínylettük, mivel Szigetszentmiklósról csak észak felé kerülve tudtunk lejutni délre, köszönhetően a kevés Duna-hídnak, amik errefelé vannak. Az M0-s után a 6-os úton döngettünk lefelé, ahova minden gond nélkül meg is érkeztünk. Rácalmáson az autót a Jankovich-kúria előtt hagytuk, innen indultunk gyalog az erdőbe.

A természetvédelmi területre egy betonhíd vezet be, mely belső részén egy masszív sorompó jelzi az autósoknak, hogy járműveik nem kívánatosak a területen. Szerencsére a híd külső lábánál kb. 7-10 autó számára kényelmes parkoló található.

Az érkezésünk előtti napokban elég erős esőzések voltak, kétséges is volt, hogy túránk mennyire lesz sikeres. Hál Istennek az ösvény murvával le van szórva, ezért a kisebb tócsákat leszámítva egész jól lehetett közlekedni. Mivel a sziget északi részén tanösvény is található, ezért számos ismeretterjesztő táblát is lehet találni az ösvény mellett. A hídtól nem messze, északi irányban található egy hatalmas fedett pihenőhely, itt legalább 8-10 háromszemélyes pad van körbe rakva, illetve rengeteg hely azoknak a holmiknak, melyeket nem szeretnénk egy hirtelen esőben eláztatni. A pihenőhely mellett asztalok és padok is helyet kaptak. Fontos felhívni az ide látogatni vágyók figyelmét, hogy a sziget teljes területén tilos tüzet rakni!

Erre jártunk

A teljes sétánk végül 4.5 km-esre sikerült, sajnos a gyerkőcök már  mentek volna hazafelé, ezért idő előtt abba kellett hagynunk a túrát.  Utunk során láttunk rengeteg békát, szinte lépni alig lehetett tőlük,  számos pókkal találkoztunk, látszott, hogy az elmúlt napok időjárásai  miatt nagyon kevés turista járt erre. Egy helyen egy masszív  deszkahíd vezetett át a kialakult lápos, holtvíz felett, egyenesen a nagy Duna irányába. Láttunk kilátópontot is, illetve bátran állíthatom, hogy az általunk bejárt terület babakocsival közlekedők számára is kiváló pihenési lehetőséget nyújt. A nedves idő ellenére azt kell mondanom, hogy a vártnál kevesebb szúnyog volt, de mivel vízpartról beszélünk, ezért mindenképp javasolt a szúnyogriasztó spray használata, főleg, ha kisgyerek is van a csapatban. Meleg, napos időkben érdemes a kullancsok ellen is felkészülni, bár mint említettem, nem jártunk susnyásban, szépen karbantartott ösvények vannak.

Mindenre elszántan ;-)

Mint utólag megtudtam a sziget déli részén már nincs ilyen komfort. Nincsenek kiépített utak, sem különösebb látnivalók… ennek ellenére hamarosan újra el fogok menni és felfedezni a csodás délt – hátha pont az érintetlensége fogja magára vonni a figyelmet – vagy elszaladok a pókok hálójával a fejemen :)

Belépődíj nincs, mindenképp javasolt egy sétát tenni a közeli Jankovich-kúriában, illetve itt ebédre is van lehetőségünk.

Kellemes sétát mindenkinek! :)

postheadericon Netcache! Mi is ez és mit kell róla tudni?

Az interneten sokminden fent van

Netcache…

Sokakban már maga a szó ellenérzést és felháborodást vált ki, mások azt sem tudják mit jelent.

A geocaching lényege ugye, hogy az embert érdekes helyekre vigye, olyan természeti, építészeti vagy más szempontból érdekes pontot mutasson nekünk, amiről esetleg nem hallhattunk, vagy nem olyan ismert, hogy kirándulóközpontté váljék.

A netcache ennek a sárba tiprása. Célja tömören, hogy az interneten kiválasztva egy tetszőleges virtuális ládát, a böngészőnk illetve egyéb programok (Google Earth, stb.) segítségével megpróbáljuk megfejteni, “feltörni” a láda jelszavát. A magyar geocaching moderátorok igyekeznek figyelni arra a ládák engedélyezésekor, hogy ne lehessen könnyen megfejteni a jelszót. Ennek ellenére nem egy olyan láda van, melynek jelszava 2 percen belül megfejthető: Balaton környéki ládák, ahol a parthoz legközelebbi utca neve a jelszó, vagy olyanok, amikor egy híres ember emlékművén, sírján kell a halálozás dátumát beírni, stb. Nem értem néha, hogy az olykor oly’ figyelmes és szigorú moderátorok miért engednek ilyen jelszavakat választani, mindenesetre különösebben nem zavar.

Megmondom őszintén én is kipróbáltam a netcache-t egyszer. Éjfél körül még a gép előtt voltam, unatkoztam, nézegettem a ládákat. Nem állt szándékomban netcachelni, de amikor olvastam a leírást és olyan egyszerű volt… ki kellett próbálnom. Érdekes volt és sikerélményt adott. De nem lettem a rabja.

Sok értelme nincs és elveszi a geocaching élményét…

…hisz úgysem a pont a lényeg :)

UGYE?! 😀